A jogász válaszol

A gyermektartásdíj kérdése sokakat érint: vagy azért mert fizetik, vagy azért mert kapják, illetve azért, mert ugyan megítélték a javára, de a kötelezett nem teljesíti.
A kétféle jogosultságot: a tartásdíj fizetését és a kapcsolattartást nem lehet összekötni. A gyermektartásdíj cél jellegű kötelezettség, a kapcsolattartás a nem a gyermeket nevelô szülôt megilletô jog. A gyermektartásdíjnak az a rendeltetése, hogy legalább részben biztosítva legyen általa a gyermek létfenntartása, megteremtôdjenek a feltételek a mindennapi élethez, az egészséges neveléshez. Csak részben, mert a gyermeket nevelô szülônek kell a másik részt – néha a nagyobbat – elôteremteni.
A gyermekre fordított tartásdíj összegének visszafizetését nem ítéli meg a bíróság, mert a tartásra fordított összeg megvalósította azt a célt, amire fizették. Mellesleg: ha a másik félnél lenne a gyermek, hasonló nagyságrendű összeget ô is a gyermek ellátására fordított volna.
A családjogi törvény így fogalmaz: a szülô a saját szükséges tartásának rovására is köteles megosztani kiskorú gyermekével azt, ami közös eltartásukra rendelkezésre áll. Ez a szabály nem irányadó, ha a gyermek tartása vagyonának jövedelmébôl kitelik, vagy ha a gyermeknek tartásra kötelezhetô más egyenes ági rokona van. A gyermeket gondozó szülô a tartást természetben, a külön élô szülô elsôsorban pénzben szolgáltatja (gyermektartásdíj).
Fogas kérdés a tartásdíj mértéke. Aki fizeti, általában soknak tartja, aki kapja, általában kevesli. Számtalanszor hallom perek folyamán, hogy a megbízóm azt fejtegeti, az általa fizetett összeg sok, abból a gyermekkel élô szülô jut elônyhöz. Mindig igyekszem meggyôzni arról, hogy a tartásdíj a gyermek javát szolgálja. A beszélgetés során a legritkább esetben sem merül fel olyan adat, hogy valóban más célra fordítaná a jogosult, inkább az derül ki, hogy a fizetésre kötelezett szülô nincs tisztában a gyermek ellátásának valós költségeivel.
A szülô saját létfenntartása rovására is köteles a gyermekei eltartásáról gondoskodni. A tartásnak elvileg olyannak kell lennie, mintha a szülôk együtt élnének és közösen tartanák el a gyermeket. Így természetesen ide értendô költségek a nyelvtanulás, a szakkörök, a sportolás díjtételei. Ha a szülô ebbe belegondol, és azt is figyelembe veszi, hogy a napi ellátás, fôzés, mosás, bevásárlás, tanulás, kikérdezés milyen anyagi és idôbeli elfoglaltsággal jár, általában megnyugszik, és már nem is sokallja a tartásdíj összegét.
Vannak szomorú esetek, amikor nem a szülô, hanem a szülô helyett a testvér köteles a kiskorú testvére eltartásáról gondoskodni. Ebben azonban nem foglaltatik benne a szigorú szabály, hogy a saját létfenntartása rovására is teljesíteni kell a tartási kötelezettséget. A nagykorú testvér csak olyan mértékig köteles a tartásról gondoskodni, hogy a saját maga, családja vagy kiskorú gyermekei megélhetése ne kerüljön veszélybe.
A házasságba beleegyezéssel vitt gyermek eltartása a nem vér szerinti házastársat is kötelezi, természetesen azonosan a házastársával és a gyermek vér szerinti szülôjével.
A gyermektartás iránt az igényt visszamenôleg csak hat hónapra lehet érvényesíteni. Ezen túl a tartásdíjigény elévül, nem ítéli meg a bíróság.
A tartásdíj összegét gyermekenként általában a kötelezett átlagjövedelmének 15–25 százalékában kell megállapítani. Meghatározásakor figyelembe kell venni a gyermek tényleges szükségleteit, mindkét szülô jövedelmi és vagyoni viszonyait, a szülôk háztartásában eltartott más gyermekeket (akár saját, akár mostohagyermekek) és, ha van, a gyermek saját jövedelmét.
A kötelezettel szemben érvényesíthetô összes tartási igény nem haladhatja meg a jövedelem felét. Ha a szülôk két vagy több gyermek tartására kötelesek, a tartásdíjat úgy kell megállapítani, hogy egyik gyermek se kerüljön a másiknál kedvezôtlenebb helyzetbe, különösen akkor, ha nem egy háztartásban nevelkednek.
A tartásdíjat háromféle módon lehet megállapítani: százalékos arányban, határozott összegben vagy határozott összegben és bizonyos jövedelmek százalékarányában. Százalékos megállapítás esetén meg kell jelölni a tartásdíj alapösszegét is.
Természetesen a tartásdíjat lehet emelni és csökkenteni, ha bármiféle változás következett be. Így például, ha újabb gyermek születik vagy ha éppen nagykorúvá vált, esetleg a jövedelem változott. Ilyenkor, ha a kapcsolattartás kérdésében a bíróság döntött, ennek megváltoztatását a határozat jogerôre emelkedésétôl számított két éven belül csak a bíróságnál lehet kérni. Ebbôl az is következik, hogy ha a felek megállapodnak egymással, akkor ôk is módosíthatják a tartásdíj mértékét: karbantarthatják a tartásdíjat.