Egy besúgó tisztikereszttel

Bácskai Tamás „Szabó István” majd a későbbiekben „Nagy Lajos” fedőnéven szereplő hálózati személy az 1956-os forradalom leverése után néhány nappal már biztos, hogy ügynökként szolgálta a kommunista titkosszolgálatot – derül ki az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában (TL) olvasható két munkadossziéból. Az anyag 395 oldalnyi jelentést tartalmaz 1956. november 29. és 1961. augusztus 16. közötti időszakból. Az Bácskai 1962-től az ügynököktől hemzsegő Bécsben Békevilágtanács titkáraként képviselte a Magyar Népköztársaságot. Ilyen munkát ebben az időben csak az végezhetett, aki teljes mértékben élvezte a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) vezetésének bizalmát. Mint ismeretes, a Békevilágtanács (BVT) a nemzetközi kommunista pártok befolyása alatt állt, azok pénzelték. A hálózati személy, azaz az ügynök, az állambiztonsági szerv birtokában lévő terhelő vagy kompromittáló adatok – azaz zsarolás – hatására, anyagi érdekeltség miatt, vagy éppen önként működik együtt a titkosszolgálatokkal. Hogy „Szabó”, a későbbiekben „Nagy” ügynököt pontosan mi motiválta, a dokumentumokból nem derül ki. Annyi azonban bizonyos: fényes nemzetközi tudományos karriert futott be, 1999-ben megkapta az egyik legnagyobb állami kitüntetést, s még napjainkban is tekintélyes közszereplő, akinek nyilatkozatait, írásait mértékadó forrásként közli a sajtó, a Népszavában, a Figyelőben, a 168 Órában rendszeresen publikál. Számos pénzintézet, alapítvány felügyelőbizottságának tagja. Egykori besúgottjai közül sokan kerültek börtönbe, sokakat meghurcoltak, tönkretettek az 1956-os megtorlások idején. Nem csak kollégáiról, de saját családtagjairól is jelentett.

Az „ellenforradalmárok” nyomában

A „Szabó István” fedőnévű ügynök igen gyorsan bekapcsolódott a hálózat munkájába. Munkadossziéját csak 1957 januárjában nyitották meg a hírszerzési feladatkörű II/3-A osztályon, ám ez tartalmazza korábbi jelentéseit is.
Az „M” – azaz munkadosszié – az ügynök által kézzel írt eredeti jelentéseket is tartalmazza, melyet a szerv legépelt, a géppel írott másolatot általában a dossziéban a kézzel írt jelentés mögött helyezték el. A jelentések elején feltűntették az ügynök nevét, a tartó vagy a jelentést vevő tiszt nevét, a dátumot és a helyszínt. Az ügynök által elvégzett feladatokat az operatív tiszt értékelte, megjegyzéssel látta el, és az ügynöknek adott újabb feladatot is feljegyezte a jelentés végére.
„Szabó István” első tartótisztje Zima Péter főhadnagy volt. A hírszerzéstől 1957 decemberében átkerül a belső reakció elhárításával foglalkozó II/5-e alosztályra, új tartótisztje 1958 áprilisától Bárdos József százados lett. 1959 decemberétől Kovács Tibor őrnagy irányítja a munkáját. Az ügynök ezt megelőzően új fedőnevet is kap, „Nagy Lajos” fedőnéven első jelentését 1958 november 10-én adja.
„Szabó István -Nagy Lajos” 1956. november 29. és 1961. augusztus 16. között rendszeresen adott jelentéseket apjáról, testvéréről, és annak férjéről, felesége szüleiről, azok rokonairól és barátaikról. Gyermeke óvodájáról, első feleségéről Gál Éváról, annak második férjéről Litván Györgyről és barátaikról. (pl. Vásárhelyiékről) Jelentett munkatársairól, akikkel a Marx Károly Közgazdasági Egyetemen (MKKE) együtt dolgozott: többek között Ádám Györgyről, Ganczer Sándorról, Huszár Gézáról, Kerényi Máriáról, Markos Györgyről, Szentes Tamásról, Kádár Ivánról, Mátyás Antalról, Nagy Tamásról, Szecskő Tamásról. Jelentett pénzügyminisztériumi munkatársairól: Liska Tiborról, Pulai Miklósról, a Petőfi-körről, Tánczos Gáborról, Bohó Róbertről, Hegedűs Andrásról, Kiss Károlyról. De jelentett Kornai Jánosról, a világszerte elismert közgazdászról is. Jelentést írt filmesekről, művészekről: Bacsó Péterről, Banovich Tamásról, Darvas Ivánról, Makk Károlyról, Palotai Borisról. A „Szabó„illetve a „Nagy” fedőnevű ügynök két munkadossziéjában összegyűjtött jelentéseket lapozva e sorok írója mindössze fél órányi számlálás után 179 személy nevére bukkant. Megfigyeltjei közül sokakat forradalmi tevékenységük, rendszerellenességük miatt bebörtönöztek, meghurcoltak.
A legelső, 1956 november 29. – én adott jelentése Banovich Tamás filmrendezőről szól: „Panovits vagy Manovits Tamás filmrendező, a Filmgyár dolgozója elmondta neki, hogy az elmúlt hetekben mint összekötő vett részt a harcokban. Rendszeresen felkereste a hegyekbe felmenekült fiatalokat, és sorra járta azok szüleit, átadta üzeneteiket. „Szabó István” továbbá közölte még, hogy „Panovits vagy Banovits” és több társa a harcok ideje alatt több száz méter filmet készítettek. Ezeket a filmfelvételeket – melyek elsősorban a szovjet csapatok támadásait örökítik meg – egymás lakásán rejtették el.”
A forradalom alatt készült híradó és dokumentumfilmeket a rendőrség begyűjtötte, a lefoglalt filmeken szereplő személyeket azonosították. Hogy a fenti jelentés következtében hány embert tartóztattak le, hány embert ítéltek el és végeztek ki, hogyan mentek tönkre emberi sorsok és családok, azt egyelőre nem tudjuk.

Besúgott kollégák

A hatalom számára értékes információkat másnap újabb jelentés követte, amelynek célpontja ezúttal Liska Tibor reformközgazdász volt: „A Pénzügyminisztériumban a Kádár-kormány el nem ismerésének fő szószólója és az MSZMP megalakulása elleni kampány szellemi atyja Liska Tibor… Olyan kijelentést is tett, hogy: Én igazán szeretem a ruszkikat, de most már menjenek a fenébe, valamint az MSZMP megalakítása után azt mondta: Lesz még forradalom Magyarországon, legalább tudjuk, kik az árulók… Jó barátja, Máriáss Antal. Bővebb felvilágosítást adhat Kafka elvtárs a PM személyzeti osztályáról. Borossné osztályvezető (PM), Hódos Rezsőné. (PM).” A következő napokban egy Kondor nevü fegyveres felkelő rejtekhelyéről jelent. Ebben az időben még az újonnan alakult karhatalmi csoportok a szovjet katonákkal karöltve járták Budapest utcáit, a forradalmárokra vadászva, akiket éppen a besúgói és ügynöki jelentések, fényképek, mozgófilmek alapján tartóztattak le.
Saját tanártársairól, a közgazdasági egyetem dolgozóiról is rendszeresen jelentett:

Jelentés
Budapest, 1957. február 15.
„Szabó István” jelenti:
„Az elmúlt héten beszéltem MARKOS GYÖRGY-gyel, a Marx Károly Egyetem dékánjával.
MARKOS elmondta, hogy az ő kommunista múltja tiszta, 1942-ben a lebukások nála álltak meg, mert ő nem köpött semmit. Mégsem lép be az MSZMP-be, mert az a véleménye, hogy az MSZMP ideológiája, a lenini tételek már több mint 50 évesek és elavultak, ezekkel az új körülmények között nem lehet semmire menni. A proletárdiktatúra és az egypártrendszer nem alkalmas a szocializmus építésére, mert ebből szükségszerűen a párt egy szűk vezető klikkjének a diktatúrája jön létre, amelyben nincs egészséges közvélemény, nem lehet nyíltan írni a sajtóban a hibákról. Több párt és demokratizmus kell, sajtószabadsággal és nyílt vitákkal, ahol az ellenzéknek nyílt, platformja van és esetleg az is kormányra kerülhet. Az angoloktól kell demokráciát tanulni. A szovjet rendszer nem lehet minta, hiszen az is súlyos válságban van, éppen a hibái miatt. A szovjet vezetők ezeket a hibákat látva hozták létre a XX. kongresszust, de az még nagyobb bajokat okozott, mert csak „hatóságilag engedélyezett” demokráciát ad, ahol legfeljebb osztályvezetőket lehet bírálni, magasabb vezetőket már nem. Azért sem lép be, mert a baloldalt átmentették és az ma is a fő támasza a vezetésnek.”

„Szabó István”
Utasítás: Az ügynök ugyanazt a feladatot kapta Markossal kapcsolatban, mint Nagy Tamással.

Szigorúan titkos!
Adta: „Szabó István”
Vette: Zima Péter r. ny. hdgy.
1957. március 4.
Tárgy: Markos György és Ádám György

Jelentés
Budapest, 1957. március 4.

„Szabó István” jelenti:
„A Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem vezetése politikailag egyáltalában nem kielégítő. Az egyetem élén 3 tagú direktórium áll: Huszár Géza, Markos György, Vajda Imre.
Huszár Géza volt az, aki november végén kari tanácsülésen a Marx ároly név törlését javasolta és az egyetem átszervezésére a 30-as évek német közgazdasági egyetemeinek mintáján készített tervet. Markos György az élesen antikommunista Ádám György befolyása alatt áll, s mint Markos maga kifejtette, a kommunista professzoroknak polgári elemekkel való felváltását tűzte ki célul. Markos már a november végi kari tanácsülésen javasolta Péter György és Antos István leváltását, ugyanezt képviselte korábban, kb. október 30-án az Egyetemi Forradalmi Bizottság felé. Magánbeszélgetésen kifejtette nekem, hogy Antos elvtársat, mint a rossz sztálinista-rákosista gazdaságpolitika képviselőjét, el akarja távolítani és „koponyákat” akar behozni az egyetemre. Ilyen „koponya” Rácz Jenő volt kisgazdapárt pénzügyminiszter, aki sem tudásban, sem tapasztalatban nem ér fel Antossal, nyíltan hangsúlyozza, hogy nem marxista és ezenkívül Varga István volt kisgazda árhivatali elnök, akit az Ipargazdaságtan tanszékre kíván hozni. Ezenkívül Markos, mint az Általános Közgazdasági kar dékánja, a február 27-i kari tanácsülésen, ahol az ideológiai oktatás megszervezéséről volt szó, az egyik ideológiai oktatási csoport (világgazdaság) élére Ádám Györgyöt javasolta, akinek tevékenységéről korábbi jelentéseimben beszámoltam.

Mindezek alapján a következőket javaslom:
1. Az Egyetem élére – még az autonómia életbe lépése előtt – tekintélyes és erélyes kommunista tudóst nevezzenek ki rektorként.
2. Az ideológiai szempontból nagyon fontos általános kar élére (ahol a politikai gazdaságtan, filozófia, nemzetközi politika stb. tanszékek vannak) Markos György helyett szilárd marxista dékánt kell kinevezni (akár kintről behozva).
3. Ádám Györgyöt, aki maga köré tudja csoportosítani a fiatal tanszemélyzet és hallgatók egy részét s aki mindig az ellenforradalom taktikáját közvetíti (pl. januárig a pártba belépés ellen agitált, most híveinek a belépést tanácsolja) el kell távolítani (esetleg a racionalizálás keretében). Annál is inkább, mert tudományos felkészültsége sem indokolja ottlétét, politikai gazdaságtan tudása sekély, munkája a nyugati sajtó összeollózásából áll.”
„Szabó István”

Megjegyzés: A jelentésben szereplő Markos György és Ádám György aktív tagjai voltak a „Magyar Értelmiségi Forradalmi Bizottságnak”. Ádám Györgyöt 15 évre ítélték. Az MDP nem rehabilitálta. Ádám nem ellenőrzött adatok szerint igen aktív tevékenységet folytatott október 23-a után az egyetemisták irányításában. November 4. után maga köré gyűjtötte a Közgazdasági Tudományegyetem legjobb tanulóit és őket az MSZMP és általában a kormány ellen hangolta. Nyíltan agitált az MSZMP-be való belépés ellen. Markos György teljesen Ádám befolyása alatt áll és feltételezhető, hogy Ádám utasítása illetve javaslatai alapján kívánja végrehajtani a jelentésben foglaltakat.
Az ügynök javaslatával egyetértek és feltétlen szükségesnek látom azok megoldását. Egyébként Ádám Györgyöt javasoltam preventív őrizetbe venni március 15-e előtt.
Utasítás: Feladatul adtam az ügynöknek, hogy igen óvatosan és nem feltűnően tartsa továbbra is a kapcsolatot Ádám Györggyel és Markos Györggyel és tudja meg esetleges terveiket az elkövetkezendő időre vonatkozóan.”
aláirás Zima Péter rny. fhdgy.
Három nappal később, március 7-én újabb jelentést írt Markos Györgyékről, melyről a tartó tiszt megjegyzése a következő volt: „Szoros kapcsolatban áll Ádám Györggyel, akit preventív őrizetbevételre javasoltam. Markos, mint az Értelmiségi Forradalmi Bizottság tagja aktív tevékenységet folytatott az ellenforradalom idején. Konkrét tevékenységéről egyelőre nem tudok.
Intézkedés: Javaslom Markos Györgyöt preventíve őrizetbe venni s részletesen kihallgatni október 23-tól kifejtett tevékenységére vonatkozóan. Egyidejűleg javaslom tanúként kihallgatni a jelentésben szereplő Barabás Dezsőnét és Bihari Tamást.
Utasítás:.. Feladata figyelemmel kísérni, hogy kik keresik fel Markost és Ádámot az egyetemen.”
Ádám Györgyről március 17-én „Szabó István” újra jelent, közli, amit Simai Mihálytól tudott meg: „Ádám Györgynek az októberi események alatt fegyveres testőrsége volt s azt november 1-je után egy ideig megtartotta. Ádám ezzel a testőrséggel költözött be november 4-e után László Imre rektorhelyettes tudtával a Veres Pálné utcai diákszállóba, mert félt a letartóztatástól. A diákszállóban uszító kijelentéseket tett... kézcsókra járult Mindszentyhez, állítólag azért, hogy fellépjen Mindszenty az utcai népítéletek ellen. Megjegyzem, hogy a napokban letartóztatott Kerényi Mária, a Marx Egyetem nyelvtanárnője kapcsolatban volt Ádámmal.”
„Szabó István”
Zima utasítása „Ügynök feladata továbbra is adatokat megtudni Ádám György október 23-tól kifejtett tevékenységére vonatkozóan.
Intézkedés: Megállapítjuk, hogy Kerényi Mária jelenleg hol van őrizetben és kihallgatjuk Ádámra vonatkozóan.”
Ádám Györgyöt a Magyar Demokratikus Függetlenségi Mozgalomban kifejtett forradalmi tevékenysége miatt 1958. július 4-én életfogytiglani börtönre ítélik. Markost eltávolítják az egyetemről, életpályája összetört, a Magyar Tudományos Akadémia Földrajztudományi Intézetében kapott kutatói állást.

Alapos „megrázás”, további „felhasználás”

Egy 1958. május 16-án írott jelentésében Sándor Pálról jelent:” … olyan emberek mint Sándor Pál docens, a gazdaságtörténeti tanszékről, nem szerepel az elbocsájtottak között... Az ő álláspontja az, hogy (1956-ban – a szerk.) szocialista – demokratikus, nemzeti forradalom volt, amely a pártvezetés hibájából vált ellenforradalommá.”
Egy héttel később arról számol be tartó tisztjének „Szabó István”, hogy találkozott Bod Péterrel és feleségével, akik sajnálkoztak Nagy Imre és társai sorsa felett, Kádár elvtársról pedig gúnyosan azt mondták: „az igazság a mindenkori politikai helyzet függvénye”. Majd megjegyezték az ügynöknek „ne ülj biztosan, neked is bajod lesz még, hogy a Tánczos rokona vagy.” Ugyanis Tánczost a Nagy Imre csoporttal együtt Romániába hurcolták.
„Javasoltak 6 hónapra Bécsbe, a Nemzetközi Békeintézetbe magyar delegátusnak. Az MSZMP titkársága dönt a kérdésben.”
„Szabó István”
A tartótiszt megjegyzése: „Ha