A Magyar Helsinki Bizottság felmérése szerint az elõzetes letartóztatásban lévő gyanúsítottak közül minden hatodik bántalmazásra panaszkodik, a lelki nyomásgyakorlás pedig szinte mindennaposnak tűnik. „Nem az a legény, aki adja, hanem aki állja„ – ezzel a megjegyzéssel kísérte a pofonokat a rendőr egy erőszakos bűncselekmények miatt letartóztatott férfi szerint. A Magyar Helsinki Bizottság tavaly lezárult újabb fogda- és börtön-megfigyelési programjának tapasztalatai azt mutatják, hogy nem mindenki úszta meg ennyivel. Többen arról adtak számot, hogy módszeresen, szinte az eszméletvesztésig verték őket; volt, aki azt állította, hogy egy órán keresztül négyen-öten is bántalmazták. A fogvatartottak szerint megesik, hogy a gyanúsítottat minél kényelmetlenebb testhelyzetben a székhez vagy a fűtőtesthez bilincselik, s órákig állni kényszerítik, esetleg sárban kell feküdnie.
Elfogáskor gyakoribb az erőszak
A tíz kiválasztott büntetés-végrehajtási intézetben és 16 rendőrségi fogdában megkérdezett ötszáz, előzetes letartóztatásban lévő személy 17 százaléka állította, hogy az eljárás során bántalmazás áldozata lett – olvasható a vizsgálat eredményeit tartalmazó, A vétkesség vélelme címen a napokban közreadott kötetben. A felmérés szerint a gyanúsítottak elsősorban az elfogásukkor számíthatnak bántalmazásra. A cél a tettestársak kilétének felderítése. A kihallgatások során ritkább az erőszak: erre az esetek negyedében kerül sor, míg a rendőrségi fogdában, illetve a büntetés-végrehajtási intézetben csak kivételesen fordulnak elő atrocitások.
Korrupciós ügyeknél nincs bántalmazás
A vizsgálat adatai azt mutatják, hogy elsősorban az erőszakos és a vagyon elleni bűncselekmények gyanúsítottjai számíthatnak erőszakra, míg például a gazdasági vagy korrupciós bűnügyek esetén egyetlen ilyen eset sem fordult elő. Az ötszáz fős mintában szereplők negyede nyilatkozott arról, hogy magát romának tartja – ők tehát az előzetes letartóztatásban lévők körében jelentősen felülreprezentáltak –, vagyis az etnikai hovatartozás és a hatósági erőszak között is mutatkozott bizonyos kapcsolat. Az őrizetbe vételkor a romákat – saját elmondásuk szerint – gyakrabban bántalmazták, a vizsgálat későbbi szakaszában viszont velük az átlagosnál kevesebb atrocitás történt.
Szinte általánosnak tekinthető, hogy a nyomozó hatóság pszichikai kényszerrel is próbálja befolyásolni a gyanúsítottakat. A felmérésben részt vevők csaknem fele számolt be például arról, hogy a beismerő vallomástól tették függővé a letartóztatás meghosszabbítását, a szabadlábra helyezést vagy a hozzátartozókkal való kapcsolattartást.
Felesleges a panasz?
A kötet szerint az érintettek döntő többsége azért nem tett panaszt az őt ért állítólagos sérelem miatt, mert nem látta értelmét, vagy félt a lehetséges következményektől. Egyeseket az orvos vagy az ügyész igyekezett lebeszélni, mondván, nincs értelme, mert egy bűnöző állítása nem ér semmit a becsületes rendőrökével szemben. Aki mégis panaszt tett, az a felmérés során kivétel nélkül azt állította, hogy az ügyben nem történt semmi. Ezt támasztja alá, hogy bántalmazás, kényszervallatás, illetve jogtalan fogva tartás miatt az utóbbi néhány esztendőben évente 1200 körüli eljárás indult, vádemelésig azonban az ügyek tizede sem jutott el. Ennek oka persze az is lehet, hogy a gyanúsítottak koholt vádakkal próbálnak bosszút állni az őket lebuktató rendőrökön.
A rendőrség vizsgálódik
A felmérés eredményét a rendőrség hivatalosan nem kapta meg, így a Helsinki Bizottság megállapításaival kapcsolatban egyelőre nem kívánnak nyilatkozni – mondta a Népszabadságnak az ORFK szóvivője. Garamvölgyi László közölte: a kötetet mindazonáltal ismerik, és az ORFK közbiztonsági főigazgatója tegnap országos adatgyűjtést rendelt el, hogy megállapíthassák, hogy az abban foglaltak mennyiben fedik a valóságot.
(Népszabadság)
Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központ
Hivatalos: hamarosan életbe lép a harmadfokú hőségriasztás
