Sok helyen ilyenkor a temetőkbe zarándokolnak ki a hívek, meglátogatni az előrementek gyülekezetét. Én is gyakran prédikáltam temetőben sírok között ezen a napon. Ilyenkor arra szabad gondolnunk és kell gondolnunk, hogy Jézus is eltemettetett, ezzel, ha úgy tetszik, sírjainkat is megszentelte. Az apostoli hitvallásban, ahol a titokról is vallunk, hogy alászállt a halottak birodalmába, ez az a nap, ami a csönd napja. Ilyenkor a harangok is hallgatnak, és egy kicsit végig kell gondolnunk azt a különleges, szinte vákuumhelyzetet, hogy nagypéntek és húsvét között vagyunk, Jézus már nincs itt, még nem támadt föl, és ebben a helyzetben kell szembesülni múlandóságunkkal, a halál tényével, és ugyanakkor a föltámadás reménységével.
Ilyenkor tartják délután a feltámadási körmenetet. Ez már egy ráhangolás a következő napra. Protestáns vonalon most az a hagyomány lassan már évek óta, hogy húsvét hajnalában már a napfelkeltével együtt próbáljuk a feltámadás örömét átélni, tehát mindenképpen nagyszombat már húsvét előszobája. Az a nap, amikor készülünk a föltámadás ünnepére.
origo.hu
Hadházy Ákosból nem lett új Hídember: elfogytak a követők, kipukkadt a lufi
