A munkaidő beosztásáról szóló uniós szabályozás most folyó felülvizsgálatakor az éves fizetett szabadság mértékére vonatkozó passzus megváltoztatása nem merült fel. A teljes munkaidőben dolgozók számára évente húsz napot biztosító minimumszabály ugyanakkor lassan kiterjed az atipikus foglalkoztatásban alkalmazottakra, illetve az alkalmi munkásokra is.
A szabadság mértéke azonban országonként jócskán eltér. Magyarországon a húsznapos szint az életkorral nő, hasonlóan például Ausztriához vagy Lengyelországhoz. Az észteknél és a litvánoknál ezzel szemben a fogyatékosok vagy egyedülálló szülők számíthatnak több szabadságra. Sok helyen pedig eleve jóval több, Franciaországban például 25 munkanapnyi fizetett szabadságra számíthatnak a munkavállalók. A szerződésekben megállapított minimum még ennél is kedvezőbb lehet: az Eiro felmérése alapján a németeknél tavaly átlagosan 29,1, a hollandoknál pedig 31,3 munkanapra terjedt ki a minimális szabadság. Ez fontos lehet, ha valaki külföldön vállal munkát, hiszen ott a fogadó ország szabályai érvényesek.
Az ünnepnapok számában is különbségek mutatkoznak, s Magyarország itt sem tartozik a „legbőkezűbb” országok közé. Míg nálunk tíz fizetett állami ünnep van, Szlovákiában és az olaszoknál például 12, a hollandoknál azonban csak nyolc. Igaz, az sem mellékes, hogy ezeket az ünnepnapokat kizárólag a központi kormányzat határozza-e meg, vagy léteznek helyi ünnepek is (mint Portugáliában).
Országonként változó az is, hogy a hét végére eső ünnepnapokat hogyan kompenzálják. Magyarországon erre nem kerül sor, Belgiumban ezzel szemben a következő három hónapban egy napon nem kell dolgozni, Olaszországban pedig egynapi fizetés jár az „elveszett” szabadnapért.
Forrás: Világgazdaság
szakember
Nincs pardon a drogkereskedőkkel szemben
