Borfalu második nekifutásra

A tavaly a Borfalu botránnyal kezdett, amikor a Felvonulási téren helyet kapó rendezvényt ugyanarra az időpontra szervezték, mint a Várban immár hagyománnyá vált Borfesztivált. Mára a szervezők is belátták, ők nyerik a legtöbbet azzal, ha a borszerető közönségnek és a kiállítóknak sem kell választaniuk a két program között.

2005. 09. 03. 7:10
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Így szeptember első hétvégéjére tették a „falut”, mely az első, talán elhamarkodott ítéletek ellenére, nem elsősorban a bortermelők második vonaláról, hanem a magyarországi piacépítésről/piacőrzésről szól. Ezt példázza a két nagyobb tokaji borászat, a Gróf Degenfeld és a Royal Tokaj részvétele mögött meghúzódó eltérő számítások. Hiszen amíg borainak 85 százalékát Magyarországon forgalmazó Degenfeld a további belföldi pozícióerősítést tűzte ki célul, addig a szinte kizárólag exportra, főként az angolszász piacokra termelő Royal végre a bennszülöttek megnyerésére is fordít energiát. Ráadásul a kóstolások alapján jó látni, hogy néhány már elismert borász mellett, itt dörömbölnek a „csendben” csodát művelő fiatalok, mint a leírhatatlanul tartalmas borokat készítő Dorogi István.

Az apró szervezési malőrökön túl – főként a rosszul nyomtatott árlistákra panaszkodtak a gazdák – a kiváló ötlet megvalósításába komoly hiba csúszott. A 2000 forintos belépő, amiért mindössze egy poharat és 250 forint értékű kóstolójegyeket kap a látogató – még ha a bevételek egy részét nemes célra, a beregszászi színház megsegítésére fordítják – ugyanis soknak mondható. Pontosan azt a réteget tarthatja vissza a Borfalu meglátogatásától – a fiatal városiakat – akiket az ilyen rendezvényeknek kellene a kultúrált borfogyasztásra nevelnie. A magas belépő annál problematikusabb, mert mára a magyar borágazat legnagyobb problémája, hogy igen szűk a kiváló minőséget megfizetni képes fogyasztók tábora.

Azon ugyan lehet vitatkozni, hogy kell-e mindenáron kulturális programokat, zenét mellékelni a borhoz, ha az „választható” akkor az csak gyarapodást jelenthet. Eleinte komoly bajok voltak a hangosítással. Az viszont kifejezetten zavaró volt csütörtökön, hogy a sajnos csak előadóként megjelent Szepsy Istvánt szinte szóhoz sem hagyták jutni önnön művészi nagyságuk és a bor mámorában lebegő művészlelkek.

Kampány időben élünk, s ez már a hivatalos megnyitók során is érezhető volt. Az elveszett, a sokadalomba véletlenül betévedt benyomást keltő Demszky Gábor – aki pár percre rövidke szónoklata miatt felfüggesztette a világváros építését is – szerdán az „ország legnagyobb falujának” lakói nevében köszöntötte a borfalusiakat. De nem kímélte meg az első estén jelenlététől a nagyérdeműt Gyurcsány Ferenc sem, akinek beszédkísérlete minimális zavarta csak a jobbnál jobb étkekért sorban állók hangulatát.

Csak bíztatni lehet mindenkit, hogy látogasson ki a Borfaluba, hiszen a kiváló italok mellett találkozhat és beszélhet azzal az Emberrel is, aki elkészítette neki az „Istenek italát.”

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.