Kristóf Attila: Sztálintól a bátor, igazságos bálványunkig

Kristóf Attila: A harmincas évek végén Sztálin lábai előtt hevert Európa balliberális értelmiségének színe-java: költők, művészek, filozófusok. De ha egy futó pillantást vetünk Magyarország XX. századi történetére, azonnal a szemünkbe ötlik az is, hogy a Tanácsköztársaság dicső napjai során hazánk lelkes, haladó értelmisége mily készséggel csatlakozott a kommün vérgőzös gyakorlatához a népfelszabadítás örök eszméjének bűvkörében.
November 7-e hatalmas vonzerőt gyakorolt a világ liberális baloldali értelmiségére, s aligha kétséges, hogy ez a vonzerő valójában az emberi természet törvényeit követi. A Lukács-tanítványok ma is itt élnek, és közszeretetnek örvendenek liberális és posztkommunista körökben, s ma is az egyik legkapósabb eszmének számít a népboldogítás. A zavaros Gyurcsány is a népboldogítás lázában ég, lenini szemmel nézve a leghasznosabbak közé tartozik. Ám ő nem értelmiségi, ő alapvetően egy milliárdossá avanzsált apparátcsik, aki időközben önálló világnézetre és filozófiai vénára tett szert. Belőle bármikor bármi lehetett volna, lám, a leghihetetlenebb is megesett vele: jelenleg ő büszke, bátor, igazságos, baloldali nemzeti bálványunk.

(Magyar Nemzet, 2005. november 8.)