Der Spiegel (spiegel.de)
A baloldali hírmagazinban Uwe Klußmann A muszlimok védhatalma című moszkvai keltezésű írásában Oroszországnak az iszlám világgal kapcsolatos külpolitikájával foglalkozik. A szerző szerint a Szovjetunió összeomlását követő években egy ideig nem létezett orosz Közel-Kelet-politika. Most Oroszország kiemelkedő szerepet játszik az iráni válságban, valamint a Hamász moszkvai meghívásával a palesztin kérdésben. A szerző feltételezi, e lépések mögött Puytin elsődleges szándéka az, hogy elérje a muzulmán államok vezetőinél: hagyjanak fel a csecsen lázadók támogatásával.
„Feleslegesnek, alkalmatlannak és károsnak” nevezte Izrael új külügyminiszter-asszonya, Zippi Livni Putyinnak a Hamász vezetésének átadott meghívóját. Legutóbb a Szovjetuniót bírálta ilyen hangnemben Izrael, amikor Moszkva évtizedeken keresztül pénzzel és fegyverrel támogatta a palesztin szervezeteket. E támogatás elsődleges célja az egyoldalú washingtoni Izrael barátság ellensúlyozása volt. A szovjet kormány restriktív kiutazási politikája sok millió zsidót akadályozott meg abban, hogy Izrael állampolgára és a zsidó állam katonája legyen. „Izrael és a világcionizmus hódító céljainak” nyilvános elítélésével szerzett Moszkva támogatókat az arab világban.
Az új Oroszország Jelcin alatt feladta ezt a politikát, s ezt Izrael örömmel vette tudomásul. Moszkva a jó amerikai kapcsolatok érdekében gyakorlatilag lemondott az önálló Közel-Kelet politikáról. Ez azonban sohasem jelentett teljes konszenzust az orosz eliten belül, hiszen az állami fegyverkereskedők – szoros kapcsolatban a külföldi hírszerzéssel, az SzVR-rel –, továbbá az atomipar mindig is értékes vevőkörnek tartotta a térség államait. Egy orosz állami cég kezdte el építeni az iráni Busher-i atomerőművet, és a szír hadsereg mindmáig orosz fegyverekkel rendelkezik. Szír, palesztin és más muzulmán országok Szovjetunióban kiképzett szakemberei ma az oroszbarát lobbi részeként országaik gazdasági és politikai döntéshozóiként tevékenykednek.
E folyamattal párhuzamosan nő Oroszországban a muzulmánok száma, mely jelenleg mintegy 15 millió főt tesz ki. Ráadásul a korábban függetlenné vált közép-ázsiai muzulmán köztársaságok újra keresik katonai és gazdasági értelemben is a kapcsolatok szorosabbra fűzésének lehetőségeit Moszkvával. A nyugati és az iszlám világ összecsapása véres cafatokra tépheti Oroszországot. Ezért mutatja be Putyin az utóbbi időben úgy az Orosz Föderációt, mint a muzulmánok védhatalmát. Az Egyesült Államok egyoldalú Izrael barátsága a közel-keleti konfliktusban komoly szerepet játszott abban, hogy muzulmánok milliói ma gyűlölik és megvetik Washingtont, s ezt az állapotot Moszkva nem kívánja csendes hallgatással tovább tűrni.
Oroszország két muszlim országnak tartozik hálával, s mindkettő az amerikai katonai stratégák célkeresztjében található: Irán és Szíria. Irán évek óta következetesen kerüli, hogy az egykori szovjet Közép-Ázsiába exportálja az iszlám forradalmat. A Samil Baszajev hadúr csecsen földalatti harcosai nem számíthatnak Teheránra, mint biztos hátországra. Szíria kíméletlen keménységgel harcol a vallási fanatikusok ellen, a damaszkuszi titkosszolgálatok minden kísérletet megakadályoznak, hogy az országban élő csecsen diaszpóra bármilyen módon is támogassa testvéreik oroszok elleni háborúját. S szintén a Hamász vezetésére gyakorolt szíriai befolyásnak köszönheti Putyin, hogy a palesztin szervezet és a kaukázusi felkelők között nincs együttműködés.
Moszkva Közel-Kelet szakértői, köztük egyesek a külföldi hírszerzésből, az SzVR-ből – melynek feje, Szergej Lebegyev szinte naponta tájékoztatja Putyint – tudják: Washington két problémát képtelen megoldani izraeli szövetségese helyett. A demográfiai változást és a nemzetközi jogi problémát. A magas születésszámú palesztinok a legjobb úton vannak ahhoz, hogy a bölcsőkért folytatott háborúban legyőzzék az izraelieket. Becslések szerint már 2010 körül Izraelben és a palesztin területeken arab többségre lehet számítani. Izraelnek ettől kezdve attól kell tartania, hogy világméretekben apartheid államként bírálnák, ahol a kisebbség elnyomja a többséget.
A palesztinokkal szemben felépített fallal Izrael nem csak közvetlen szomszédaival szemben izolálta magát. A hágai nemzetközi bíróság már 2004. júniusában a nemzetközi joggal ellentétes cselekedetként ítélte azt el. Korábban Izrael sorozatban nem vett tudomást az ENSZ határozatokról, pl. amikor Kelet-Jeruzsálemet és a szíriai Golán-magaslatot megszállta. 2007-ben lesz hatvan éve, hogy megszületett az az ENSZ-határozat, amelyik Palesztinát egy zsidó és egy arab államra osztotta. Hatvan esztendeje a palesztinok eredménytelenül várnak arra, hogy a nemzetek közössége beváltsa ígéretét – s ez a muzulmán világ növekvő dühének és felháborodásának egyik oka.
Putyin a január 31-i nemzetközi sajtótájékoztatóján nyíltan, mindenféle diplomáciai köntörfalazás nélkül, akként értékelte a palesztin választások eredményét, hogy az „igen komoly csapás a közel-keleti amerikai törekvésekre”. Putyin magát olyan közvetítőnek látja, aki kihasználja palesztin választási eredmény elfogadásával kapcsolatos washingtoni nehézségeket. Az a tény, hogy a jelenlegi izraeli vezetés még a gondolatát is elutasítja, hogy tárgyaljon a Hamásszal, nem zavarja Moszkvát. Évtizedeken keresztül nem voltak hajlandóak az izraeli kormányok szóba állni a PFSZ-szel sem, miként azt a Szovjetunió és az arab államok követelték. 1993-ban végül Jichak Rabin izraeli miniszterelnök Oszlóban mégis megállapodott Jasszer Arafat PFSZ vezetővel a palesztin autonómiáról.
die tageszeitung (taz.de)
A radikális baloldali napilapban Keno Verseck Mi a 6-os karton című budapesti keltezésű hosszadalmas, új adatokat nem tartalmazó írásában próbál meg életet lehelni az ügynökbotrányba. Az írás tenorja: milyen kár, hogy elmaradt a rendszerváltozás, a titkosszolgálati dossziék feltárása. Az egyetlen figyelemre méltó mondatban sokat elárul pártja gondolkodásáról Lendvai Ildikó: „A jobboldalnak, az antikommunistáknak mindig sokkal kínosabb, ha kiderül, hogy közöttük is voltak spiclik.”
Die Presse (diepresse.com)
A konzervatív osztrák napilapban Peter Bodnar Milliárdokba kerülő cukorkák a választóknak című írásában csodálkozik azon, hogy a választások ígéretekről szólnak. A szerző szakértőket idéz, akik óva intik a pártokat ígéreteik megvalósításától.
A szerző, miután röviden bemutatta, majd szakértőkre hivatkozva finanszírozhatatlannak nevezte a Fidesz járadékcsökkentő, 14. havi nyugdíjat bevezető és az egészségügy részarányát a GDP-ben felemelni szándékozó programját, valamint a Gyurcsány Ferenc által felvetett start plusz és kedvezményes-nyugdíj ötleteket, idézi a Standard & Poor's-t mely óvja a két nagy pártot választási ígéreteik beváltásától. Tekintettel a költségvetés rossz állapotára, ezek a kiadások igen komoly terheket jelentenének a költségvetésnek – érvelnek az elemzők. A legutóbbi parlamenti választások alkalmával már túlfeszítették a nagy pártok a húrt, akkor a költségvetési hiány GDP 9,2 százalékára nőtt.
Bodnar idézi a GKI igazgatóját, Losoncz Miklóst, aki szintén a nemzetközi pénzpiacok várhatóan negatív reakcióitól óv: Losoncz arra hívta fel a figyelmet, hogy nemzeti szinten egyre nehezebb „alaptalan, demagóg nyilatkozatokat” tenni súlyos következmények kockáztata nélkül.
origo.hu
Elkepesztő siker, állótapsos ünneplés a Hamupipőke bemutatóján
