„Kedves Miniszterelnök Úr! Meddig vezetsz még minket?”

Miért ódzkodik Ön annyira a „megszorítások" szótól? Hiába csűri, csavarja, ez amit terveznek és meg is tesznek, mindenképpen az lesz, bármennyire is fáj – írja a miniszterelnök blogjának egyik olvasója, aki az ominózus szombati bejelentések óta csak egy azoknak a sorában, akik az eddig megszokott támogató hozzászólások helyett kritikával illeti Gyurcsányt. Szemelvények a hozzászólásokból.

„Ha a pénzügyek nem jól mennek, az mindig valaminek a következménye” – kezdi hozzászólását Gyurcsány Ferenc miniszterelnök internetes naplójának egyik olvasója, majd így összegzi véleményét: „Hát igen… Ez az Önök ténykedésének az eredménye. Büszkék is lehetnek rájuk. Vajon miért nem érdekel senkit, hogy ugyan mi a fenét csináltak az elmúlt négy esztendőben??? Persze a Medgyessyre könnyű mindent rákenni, de a Gyurcsány-féle hatalom már lassan két esztendeje tart. Nem gyanús? Hirtelen romlott el minden? Ilyen hirtelen?? EDDIG hol voltak urak, a fészkes reformjaikkal? Miért nem tettek semmit?? Hiszen bőven lett volna rá idejük…”

„(…) Miért nem lehet szépen leírni, elmagyarázni, hogyan jutottunk ide – ha már ott rezeg a levegőben, hogy a választási győzelemért becsapták az országot? Most miért nem lehet vitatkozni?” – teszi fel a kérdést egy másik blogolvasó.

„T. Miniszterelnök úr: nem arra vagyunk kíváncsiak, hogy milyen megszorítások várhatóak, hanem hogy milyen KONKRÉT REFORMOKAT, INTÉZKEDÉSEKET terveznek, amelyektől a gazdaság fellendül, lesz több munkahely (…) Arra, hogy azt támogatják-e, hogy minél több szegény legyen ebben az országban, vagy azt, hogy a középréteg megmaradjon, erősödjön? Rólunk tényleg nem lehet már több bőrt lehúzni…!”

„Kedves Ferenc!

Nézzünk szembe a tényekkel: ennek a csomagnak a bejelentését úgy sikerült elrontani, amennyire csak lehet. A magyar választópolgár talán soha nem volt ennyire fogékony a valódi reformokra. Ehelyett kap egy jó nagy adag adó- és áremelést. Félreértés ne essék, szükség van ezekre is. A probléma az, hogy buta kommunikációval gyakorlatilag egy nap alatt sikerült lerombolni az emberek reformokba vetett hitét. Elszállt a pillanat. Innentől kezdve beszélhettek bármilyen reformról, az emberek gyomra görcsbe fog szorulni. És ami a legszomorúbb, mindezt sikerült úgy előadni, hogy még a piac is fanyalog. A forint zuhan, az elemzők döbbenten néznek. Reformoknak se híre, se hamva, a forintgyengítés és az adóemelés legfeljebb pár évre jelenthet látszatmegoldást.”

„Drága” Miniszterelnök úr !

Miért ódzkodik Ön annyira a „megszorítások„ szótól? Hiába csűri, csavarja, ez amit terveznek és meg is tesznek, mindenképpen az lesz, bármennyire is fáj -főleg nekünk, állampolgároknak. Ön pedig szinte rezzenéstelen – sőt elnézést a kifejezésért, de – már-már arcátlan módon csak reformokról beszél, miközben könnyed stílusban veti a képünkbe, hogy hány 10 ezer, vagy 100 ezer embert terveznek elbocsájtani a közigazgatásból. Persze arról megint csak nem beszél, hogy az adónöveléssel a járulékok növekedésével, a gázárakkal a villamosáram növekedésével újabb 100 ezrek kerülnek utcára és válik az életük sokszor teljesen kilátástalanná. (…) És akkor ön még minket próbál palinak nézni azzal, hogy ez nem megszorítás? Hát akkor kérdezem én, mifene? Ez elég érdekes dolgok ám, hisz nem erről szólt a választási programjuk! Önök mindig mélyen hallgattak az ország szennyeséről. Nem lehet mindenért az ellenzéket okolni! Csúnyán becsapták Önök is a választóikat. A munkanélküliségről, a rengeteg elbocsájtott emberről, a munkahelyteremtésről egy szó sem esett például a tegnapi egyórás interjúban a Miniszterelnök úrral! Ez igen kiábrándító volt. A riporter sem kérdezte – ez is elgondolkodtató.”

„Kedves Miniszterelnök úr,
hiányolom a korábbi nyíltságot és őszinteséget , ezért is fogadtam kicsit vegyesen a »reform bejelentéseket«. Nem a szükségességét vonom kétségbe, mert az nyilvánvaló volt, hogy tovább úgy nem mehet , mint korábban, de több publicitásra számítottam, alaposabb tájékoztatásra és még mindig nem késő. Jó lenne, ha kiállnál a nyilvánosság elé és elmondanád a tőled megszokott őszinteséggel és helyenként egyszerűséggel, hogy a »kicsik« is jobban értsék, hogy mi miért történik.
Bízom benned, bennetek!”

„Kedves Miniszterelnök Úr!
Meddig vezetsz még meg bennünket?”

„Kibújt a szög a zsákból, a választókat félrevezették, éhenhalt a pannon puma, parasztvakítás folyik most is”.

„Bízzunk GY. F. tanulságos gyerekkorában és Édesanyja figyelő tekintetében!” – zárja sorait egy olvasó.