Andrássy Gábor: Romlásnak indult a magyar egészségügy

Andrássy Gábor: Ám az igazi bajok még csak ezután következnek. Az alapkérdés nem az egy- vagy többszereplős biztosítás, hanem a kevésbé tehetős, még inkább a létminimumon tengődő állampolgárok egészséghez és gyógyuláshoz való joga. Betegnek sose volt jó lenni, de a „reform” milliók tragédiájával jár. A megelőzésről jó ideje alig hallunk, míg a romló feltételek közepette megdrágított kezelés elégtelennek fog bizonyulni. Fél évszázada jól-rosszul működő nagy rendszer egyik pillanatról a másikra nem alakítható át. A magyar jövedelmi viszonyok, a népesség katasztrofális egészségügyi állapota, a magas halandóság és a várható alacsony élettartam ezt egyszerűen nem teszi lehetővé, hacsak a szándék nem arra irányul, hogy a nyugdíjasidő jócskán megrövidüljön. A minden eddiginél nagyobb bajt megelőzendő a hagymázas és felelőtlen tervezgetésnek véget kell vetni, pártok feletti, hiteles szakértőkből álló nemzeti egészségügyi tanácsot kell létrehozni, mely a továbbiakat a lakosság egészségének megőrzése, a több szintű, de elérhető árú és hatékony gyógyítás, valamint az egészségügyi dolgozók és ellátók érdekeinek figyelembevételével határozza meg. A nemzet testi-lelki állapotáról gondoskodás akkora felelősség, amit nem befolyásolhatnak átláthatatlan, cinikus meggondolások. Egyik utolsó megmaradt értékünkről van szó, amely kezelhető jó gazda módján, a társadalmi szükséglet belátásával – és szűk csoportérdekek érvényesítésével is. Az egészségügy lépésről lépésre történő átalakítása helyénvaló, szétverése és érzéketlen piacosítása nem. Jusson eszébe a mai gazdagoknak: az ő utódaik is elszegényedhetnek, s a túlvilágról aligha tudnak gondoskodni róluk.

(Magyar Nemzet, 2007. május 22.)