Csókay András: Hat a társadalom Stockholm-szindrómája

Csókay András: A megoldás bennünk rejlik, hogy legyőzzük a Stockholm-szindrómát. A költő oly szépen fogalmazott: „rabok legyünk vagy szabadok…” Képesek, hajlandók vagyunk-e kommunikálni szemtől szembe a munkahelyeken, bárhol szóba állni a megtévesztettek sokaságával, indulat nélkül. Vagy rájuk legyintünk, hogy ezekkel úgysem lehet beszélni. Tíz perc személyes kommunikáció egy munkahelyi beszélgetésben, vonaton, bárhol száz óra médiaagymosást ellensúlyozhat. Ha ezt bátran kihasználjuk, akkor fölényben lehetünk a balliberális médiával szemben, hiába tűnik túlsúlyosnak. De csinálni kell. Indulat, harag, gyűlölet nélkül. Ehhez kell a bátorság, mert ez maga az emberi lét nagy misztériuma, a szeretet.
Legyünk bátrak a személyes kommunikációra mindenhol, mindenkor! Bízzunk a feléleszthető felnőttkori lelkiismeretben, amelyet mindenki elismer, hogy van, létezik, függetlenül attól, hogy istenhívő az illető, vagy nem, jobb- vagy baloldali. A különbség annyi, hogy a hívők egyben Krisztus hangjának is tartják a lelkiismeretet. Három évünk van, hogy megébredjen a lelkiismeret az emberekben.

(Magyar Nemzet, 2007. május 22.)