Marnitz István: Addig persze könnyű így trükközni, amíg a külső szemlélő nem láthat bele, hogyan alakul ki a „méltányos„ energiaár. „Ez nagyon bonyolult” – hangzik a válasz. A tarifa alapját hivatalosan a szolgáltatók „jogos költségei„ jelentik. Ám azt, hogy mi jogos, számlák, pár számítógépes adat és néhány ellenőrzés benyomásai alapján döntik el. Erre jön némi szakmai vitának álcázott számzsonglőrködés, amit titkos gazdasági és politikai paktumok bírálnak felül. Ennek nyomán a magyar energiaárra nem nagyon hat sem az iráni válság, sem a Katrina-hurrikán. Egy jókor elküldött levél, egy szakértő kellően hitelesnek tűnő hazugsága annál inkább. A rendszerről lepereg minden külső kontroll. Van persze, akinek ez lenne a dolga, de a tűz közeléből senki nem kiáltott, hogy már megint át vagyunk dobva. Hisz ebből él meg kormánypárti és ellenzéki politikus, szakértő, tanácsadó egyaránt: a tarifa ugyanis most tőlük függ. Ilyen a Fidesz és az MSZP „energiaár-képlete” a gyakorlatban. Magyarázat van, akár még kellően bonyolult is. Ám soha nem lehetünk biztosak abban, hogy ismerjük a teljes igazságot. Utólag ugyanis mindig fény derül olyan, végtelenül egyszerű tényezőkre, amelyek alapvetően befolyásolják az árakat. Persze a mi kontónkra. Hogy ezt a mi érdekünkben tették? Akkor akár be is avathattak volna ebbe. De nem utólag.
(Népszabadság, 2007. június 13.)
Itt van Berlin bejelentése a világháborúról
