Várkonyi Iván: De ha ezt nem vállalják be, mi lesz akkor, amikor ennél népszerűtlenebb intézkedéseket kell majd hozniuk? Ne áltassuk egymást, erre még mindig szükség van (reformok még bőven kellenek, és nem fogja mindenki szeretni a változást). Csak itt maradva: ha a luxusadó értékhatárának csökkentése nem megy, akkor az általános értékalapú adó lehetetlen. Pedig kéne – mert jó. Mert igazságosabb volna a teherelosztás, jobb az adórendszer. (Sosem árt ismételni: ha egy adórendszer a személyes jövedelmeken és a fogyasztáson vonja el a jövedelmet, és a vagyont nem terheli, akkor arra ösztönöz, hogy ezen a két csatornán titkoljam el a bevételeket – áfát és jövedelemadót csaljak – és vagyont halmozzak fel). Persze igen: egy ingatlanadó rossz volna azoknak, akik „egy élet munkájával” összehozták a házat. Más kérdés, hogy egy politikusnak talán tudnia kéne: arra ösztönözni, hogy az emberek a jelenlegi jövedelmeikhez igazítsák a lakásviszonyaikat, nem feltétlenül baj. A nagymama, aki a száz négyzetméteres belbudai lakásban él egyedül, jobban élne, ha nem ülne a vagyonon. Aki nem tudja kifizetni adóban ingatlanjának a 0,25 százalékát, jobb, ha eladja: ez annyit jelent, hogy fenntartani is alig tudja. Kemény? De tény. A politika hosszú éveken át megengedte magának, hogy a népszerűséget hajhászva elodázza a szükséges intézkedéseket. Erre a luxusra nincs már lehetőség.
(Népszabadság, 2007. augusztus 3.)
tűzszünet
Közel a tűzszünet, már ma bejelenthetik
