Wirtschaftsblatt (wirtschaftsblatt.at)
Az osztrák gazdasági napilapban Andre Exner A keleti fantázia halott és Moszkvában van eltemetve című cikkében ismerteti a pénzügyi válság hatásait a kelet-európai piacokra. A Baltikumba már megérkezett a recesszió, máshol is a csökkenés jellemezte a tőzsdéket, a moszkvai börze napokig ki sem nyit. Vlagyimir Putyin utasítsa értelmében e héten már nem nyit ki a moszkvai tőzsde. Minek is, hiszen számos fontos energiarészvény – Gazprom, Rosznyeft és társai – két számjegyű veszteséget volt kénytelenek elkönyvelni – állítja a lap. A moszkvai tőzsde vezetője már a piac „összeomlásáról” beszél, elsőként utalva az 1929-es depresszióra, ami a második világháborúhoz vezetett. „Ugyanaz a helyzet, mint akkor”, nyilatkozta Alekszej Ribnyikov, aki szerint „nem létezik itt hosszú távú tőke, csak spekulánsok. Le kell ülnünk, és végig kell gondolnunk, hogyan tehetjük az orosz pénzügyi rendszert ismét stabillá.”
Mintha a globális nehézségek nem lennének elegendőek, számos ország házilag gyártott problémákkal kénytelen megküzdeni – számol be a lap. Számos elemző attól tart, hogy a pénzügyi válságban a skandináv bankok kiemelkedő helyzete a három balti államra további negatív hatásokat gyakorolhat. A Swedbank előrejelzése szerint Észtországban és Lettországban jövőre 2–2,2 százalékos recesszióra lehet számítani. A Morgan Stanley jelentősen csökkentette 2009-es cseh, magyar, lengyel és román növekedési kilátásait – Budapest esetében egyszázalékos növekedéssel számol. Az elemzők szerint Magyarország a következő recesszióval fenyegetett állam Kelet-Európában.
Süddeutsche Zeitung (sueddeutsche.de)
A baloldali német napilapban Hans Eichel Vége az angolszász modellnek című cikkében temeti a neoliberális gazdaságpolitikát. (Az írás paradoxona, hogy Eichel Gerhard Schröder pénzügyminisztereként példátlan kedvezményeket biztosított a most felelőtlenségük miatt élesen bírált befektetési alapoknak – szerk.) Sokan figyelmeztettek a közelgő veszélyre – szögezte le a lap. Európa G8-csoportba tömörült államai évek óta a pénzpiacok jobb átláthatóságát és szabályozását követelték; 2005-ben előbb a pénzügyminiszter, majd a kancellár. Minden kezdeményezésük lepattant az angolszász egységfrontról. A korlátlan piaci szabadság védelmezője Alan Greenspan volt. Hogy kialakulhat egy ilyen borzalmas helyzet, amit most átélünk, arra senki sem számított – írja Eichel.
A legfontosabb most a gyors válságkezelés. A pénzpiacok összeomlását, mely beláthatatlan következményekkel járna a termelő gazdaságra, meg kell akadályozni. Ez egyelőre a politika és a jegybankok szerencsés együttműködése okán sikerült. A pénzpiacok eredeti célja a termelő gazdaság hitellel történő ellátása volt. Később megjelentek a tőzsdék és a bankok. Egyre több és egyre nagyobb szabályozatlan offshore pénzügyi központ és adóoázis keletkezett. Jogilag a legtöbb új játékos oda jelentkezett be, hogy védve legyen a szabályozástól. Ténylegesen azonban legtöbbjük a Wall Streetről vagy a londoni Cityből tevékenykedik. Eichel szerint a pénzpiacok új célja a rendkívül magas profit, melyet a termelő gazdaságban képtelenség lenne elérni. Ezzel komoly nyomást gyakoroltak a szabályozott szektorra és a termelő vállalkozásokra is – véli a cikk írója. A tőkeérdekek egyoldalúan befolyásolták a szabályokat, a részvényesek, a munkavállalók és a menedzsment egyensúlya felborult. A menedzserek horizontja legfeljebb egy évre terjedt, ezen a határidőn belül kellett kimagasló profitot elérniük. Ha nem sikerült, elvesztették a munkahelyüket. Új szabályok jelentek meg, a menedzserfizetések egyre szorosabban kapcsolódtak a rövid távú haszonhoz. Az így létrejövő fizetéseket sem a munkavállalókkal, sem a lakossággal nem lehetett hosszabb távon elfogadtatni. Mivel a menedzserek pozíciója is egyre bizonytalanabbá vált, a gyors meggazdagodásra és a magas lelépési díjra törekedtek. Így a zsoldosmentalitást honorálták, nem a szorgalmas munkát és a hosszú távú sikert. E fejlődés első következménye, hogy a piacgazdaság jelentősen vesztett elfogadottságából.
A szerző úgy véli, hogy a végén a demokrácia is veszíthet, ha nem képes jobb és igazságosabb szabályokat teremteni. Ezért a legfontosabb szabály: nem létezhetnek szabályozatlan, átláthatatlan szektorok és szereplők a pénzpiacon. Offshore tevékenységeknek és adóoázisoknak nincs helyük a rendezett pénzügyi viszonyok között. Nagy szükség lenne a nagyobb alaposságra a hitelezésben. Az új pénzügyi termékeknek – amint azt Joseph E. Stiglitz, a Nobel-díjas közgazdász javasolta – egy alapos engedélyezési eljáráson kellene keresztülmenniük. Ezentúl szükséges lenne a menedzserfizetések korlátozása, valamint ezeket a hosszú távú sikertől függővé tenni. Végül szükséges lenne egy világméretekben működő felügyelet, ami azonban közös szabályozást és standardokat feltételez.
