Üzenet 2011-ből: ha balra mozdul, bukik a Néppárt

A Wiener Zeitung egy reálszatírába ágyazva keresi az Osztrák Néppárt gyenge választási szereplésének okait. A Der Spiegel a CSU földrengésszerű átalakulásának belső mozgatórugóit elemzi.

2008. 10. 02. 8:23
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Wiener Zeitung (wienerzeitung.at)

Az osztrák főváros napilapjában Andreas Unterberger Az ÖVP vége című reálszatírájában az ismert publicista a néppárt végét jósolja egy 2011-es választási tudósítás formájában: „Az Osztrák Néppárt (ÖVP) a tegnapi előre hozott választásokon elvétette a négyszázalékos bejutási küszöböt. A nem végleges adatok szerint a Haider-féle Szövetség Ausztria Jövőjéért (BZÖ) alakulat 39 százalékot, a Szabadságpárt (FPÖ) 25-öt, az SPÖ 21-et kapott; a többi szavazatot olyan kis pártok kapták meg, amelyek nem jutottak a nemzetgyűlésbe. Josef Pröll (ÖVP) azonnal felajánlotta lemondását. Független média hiányában csak a szamizdat sajtóban köröznek közvélemény-kutatói elemzések, melyek egészen más képet mutatnak az ÖVP bukásáról: a néppárti választók elfordulása eszerint már 2008-ban megkezdődött. A párt Pröll tanácsára és számos értelmiségi tapsa mellett a zöldekkel kívántak koalíciót alakítani. A zöldek és az erőszakos csoportok közelsége felháborított számos konzervatívot. Tovább csökkentette a népszerűségüket, amikor Pröll az ÖVP-választók körében még mindig népszerű Wolfgang Schüsselt a nyilvánosság előtt megalázta. A válság legfőbb okát abban látták, fogalmazták az illegalitásban tevékenykedő szakértők, hogy az új elnök, a néppártot számos újságíró tanácsát követve baloldali liberálisként pozicionálta.”

Der Spiegel (spiegel.de)

A baloldali német hírmagazinban Sebastian Fischer és Severin Weiland foglalkozik a CSU belső hatalmi küzdelmeivel. Minden szerdán kezdődött azzal, amikor Günther Beckstein bejelentette lemondását. Mint mondotta, nem jelölteti magát újra miniszterelnöknek, mert a fájdalmas vereséget követően úgy érzi, nem elég a támogatottsága a pártban. Majd Horst Seehofer, szövetségi mezőgazdasági miniszter és a párt alelnöke is kijelentette, kész vállalni a miniszterelnökséget. Ennek feltétele a „széles konszenzus”. Később azonban további három személy jelezte érdeklődését, Joachim Herrmann belügyminiszter, Thomas Goppel tudományügyi miniszter és Georg Schmid, a CSU tartományi gyűlési frakcióvezetője. Seehofer utóbb közölte, csak akkor kíván a miniszterelnökségért indulni, ha a frakció nem képes saját soraiból egy héten belül egy jelöltben megállapodni. Az elmúlt napok történéseiből sejthető, a háttérben Edmund Stoiber, a párt tiszteletbeli elnöke mozgatta a szálakat. Annak ellenére, hogy nem tagja immár a frakciónak, mégis részt vett a sorsdöntő tegnapi ülésen.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.