Steinitz, Lasker, Capablanca, Aljechin 1894-től 1946-ig tiszteletben tartották ezt a jogot, s egészen Aljechin váratlan haláláig ez a jog létezett. Euwe, midőn legyőzte Aljechint, mint bajnok előterjesztéssel élt, hogy tisztességesebb lenne, ha a FIDE dönthetne a világbajnoki páros mérkőzésről és a szervezés anyagi feltételeiről. Ezt a jeles gondolatot azonban Aljechin revánsgyőzelme okán a FIDE ideiglenesen elnapolta, mert Aljechin nem értett egyet a FIDE-elnökséggel, s ragaszkodott világbajnoki jogához. Érvként arra hivatkozott: az ő meccsét Capablancával senki (a FIDE sem) nem segítette egyetlen dollárral se, így aztán a tétet szimultán körutakkal ő maga fedezte, s az ellenfél minden feltételét kényszerült elfogadni.
Euwe és a hollandok a II. világháború után, Aljechin „fasiszta” viselkedését elítélvén, Euwe világbajnoki jogáért szálltak harcba, de váratlan esemény hiúsította meg törekvéseiket, midőn a Szovjet Sakkszövetség nevében Botvinnik kihívta Aljechint páros mérkőzésre. Aljechin azonnal elfogadta a kihívást, azonban néhány nap múlva meghalt.
A világ legjobb öt játékosa, valamint Euwe kapott meghívást egy meccsversenyre, amelynek győztese lesz a világbajnok. A szovjet szövetség, mint a háború egyik győztese, Botvinnikot és Szmiszlovot nevezte, továbbá az észt Kereszt harmadiknak, akinek joga lett volna páros mérkőzésre Aljechinnel, de a háború beleszólt a meccsbe, s a szovjet–német paktum folytán először a szovjetek okkupálták Észtországot, majd a németek kergették ki az oroszokat, de a a második világháború végén ismét fordult a kocka, és a németeknek kellett elhagyniuk a térséget. Keresz először szovjet, később észt, majd újra szovjet állampolgár lett, és Botvinnik, Szmiszlov mellett ő lehetett az, aki harmadikként játszhatott a világbajnoki címért a szovjet–észt fúzió következtében. (Pikáns közjátékként Keresz észt színekben Euwét egy páros mérkőzésen legyőzte.) A többi az újsütetű FIDE jogi mennybemenetele volt, s a szovjetek dominanciája diktálta a tempót.
Kétségtelen tény, hogy az oroszok voltak a világ legjobbjai, 1948-tól 1972-ig csak ők nyerték a világbajnokságot, a kihívók is mindig ők voltak. A csapat-világbajnokságokon is ők győztek – egy kivétellel: 1978-ban Magyarország lett aranyérmes. Az egyéni világbajnok Fischer 1972-ben legyőzte Szpasszkijt. De a FIDE nem tudta megtartani a kezdeményezést, a jog szerinti világbajnokot kizárta a világbajnoki meccsből, állítólag Fischer okvetetlenkedései miatt. Nem lehetett megalkudni vele, így kizárták a FIDE nyilvántartásából. S nemcsak Fischert, de később Kaszparovot is leírták mint világbajnokot, úgy is, mint érdekelt feleket: egyszerűen kizárták őket a „hivatalos” játékból. A FIDE jogot vindikált magának a sakkdemokrácia nevében – a többség döntsön a kényes ügyekben –, s a FIDE-elnökség sokadszor visszaélt „jogával” és törölte a világbajnokok részvételét saját „birodalmában”.
A FIDE adminisztrációja nem volt túl sikeres. Egyszerre három világbajnok is volt egyidejűleg: Fischer, Kaszparov és Karpov. Táborok képviselték a jelöltek érdekeit. Évekig háborúk és békék váltogatták egymást, míg végre a valódi világbajnokság némi megszorítással összeállt egy elfogadható formában. Mostanában tisztázódtak a jogi vonatkozások. A FIDE okos diplomáciai manőverekkel két kétszeres „világbajnokot” ültetett le egy 12 játszmás mérkőzésre Bonnban 2008 októberében: Anand Wisvanatant és Vladimír Kramnyikot, akik FIDE-bajnokokként minden bajnoki tornán játszottak. A szponzoroknak is tetszett az összecsapás, mert különben nem járultak volna hozzá a másfél millió eurós díjalaphoz. S valóban: győzött a jobbik. Remek partikat játszottak, s azt gondolhatjuk, hogy van világbajnokunk, talán visszakanyarodtunk a helyes útra. Mindenesetre kihúzhatjuk magunkat: a közelgő sakkolimpián (Drezdában lesz) örömmel találkozhatunk sakktársainkkal, s nem kell megint fanyalognunk zavaros ügyek miatt.
Anand, V. (2783)–Kramnyik, V. (2772)
Világbajnokság, Bonn, Németország (11), 2008. október 29.
Szicíliai védelem[B96]
A mérkőzés utolsó, döntő játszmája
1.e4 c5 2.Hf3 d6 3.d4 cxd4 4.Hxd4 Hf6 5.Hc3 a6 6.Fg5 e6 7.f4 Vc7 8.Fxf6 gxf6 9.f5 Vc5 10.Vd3 Hc6 11.Hb3 Ve5 12.0-0-0 exf5 13.Ve3 Fg7 14.Bd5 Ve7 15.Vg3 Bg8 16.Vf4 fxe4 17.Hxe4 f5 18.Hxd6+ Kf8 19.Hxc8 Bxc8 20.Kb1 Ve1+ 21.Hc1 He7 22.Vd2 Vxd2 23.Bxd2 Fh6 24.Bf2 Fe3 remis!!
Anand–Kramnyik 6.5–4.5
Letörést jelentett, hogy Kramnyik ajánlotta a döntetlent. Isten tudja, talán harcolni kellett volna. 1927-ben Aljechin és Capablanca a világbajnoki címért az utolsó pillanatig harcolt. Sőt még tovább is: ugyanis Capa csak levélben adta föl a játszmát és gratulált az új világbajnoknak.
Két szuperzseni utolsó játszmája 1927-ben a világbajnoki címért Buenos Airesben
A múlt század kiemelkedő egyéniségeiről leginkább csak a legendákból tudunk valamit, és így az egy évszázaddal ezelőtti zsenik teljesítményeit a jelenkor már nem ismeri el a királyi játék felülmúlhatatlan csodáinak. A mai szuperbajnokok 12-38 évesek, saját Élő-pontjaik alapján tájékozódnak, mert Fischer és Kaszparov távozásával nincs olyan bálvány, akit maguk elé képzelhetnének. Nincs olyan állandó nagyság, mint Lasker, Capablanca, Aljechin. A mostani, ideig-óráig a felszínre emelkedő világbajnokok valóban nem is tudják pótolni a régiek ragyogását.
A FIDE mennyiségben ugyan megsokszorozza a nagymestereket, de az első száz Élő-pontos lassan már csak egymásra ügyel, s közben elfelejtkeznek azokról, akik számítógépek nélkül is elérték az álom-Élőt, s most a lenézett középszerű pontszámúak közé süllyednek. Ezt az állapotot konfirmálja a legújabb FIDE-vezetés és a szponzorok, akik az Élő-pontszám alapján még a gépek, programok szemfényvesztő meccseit is olyan propagandával reklámozzák, amit a sakkrajongóknak semmiképpen nem lenne szabad elfogadniuk.
Kétségtelen, hogy vannak kivételek most is, akik nemcsak az Élő-rendszer elégtelenségei kihasználásának „nagymesterei”, a sakk szerelmeseinek bebizonyítják, hogy ők az igazi zsenik, hiszen a moderneknél több az Élőjük, mint például Aljechinnek – akinek az egyik nevetséges matematikai összeállítás a 18. helyezést ajándékozta. Fischer sokat tett a sakkért, hiszen a sport manapság hihetetlen honoráriumokat kaszál be, de az ő első díja Stockholmból elfelejthető (I. díja 2000 svéd korona volt). Bezzeg Karpov és Kaszparov (igazi fenomének) már dollármilliókat játszottak össze öt világbajnoki meccsükből – csodálatunkra. Ők azonban még valós meccseket játszottak, és nem úgy, mint a gyorsjátszmákkal megfenyegetett rendszer kihasználtjai, illetve áldozatai. Az ügyeskedők számítógépek elleni „harca” ugyancsak kifizetődő volt. Ebben a műfajban eleinte Kaszparov vitte a pálmát, de az őt legyőző Kramnyik mutatványai meghaladják. Az Aljechin–Capablanca meccs tétje 10 000 dollár volt, 34 partit játszottak érte. Akkoriban ez nagyon sok pénz volt, de legyünk nagyvonalúak: megérdemelték.
Aljechin–Capablanca*
Világbajnoki páros mérkőzés, Buenos Aires, 1927
Vezércsel
34., utolsó játszma
1. d4 d5 2. c4 e6 3. Hc3 Hf6 4. Fg5 Hbd7 5. e3 c6 6. a3
Ez a nyugodt lépés elkerüli a Cambridge–Springs védelmet.
Fe7 7. Hf3 0–0 8. Fd3 dxc4 9. Fxc4 Hd5 10. Fxe7 Vxe7 11. He4 H5f6 12. Hg3 c5
Maróczy 12. – b6 és Fb7-et játszott ellenem San Remóban 1930-ban.
13. 0–0 Hb6 14. Fa2 cxd4 15. Hxd4 g6 16. Bc1 Fd7 17. Ve2 Bac8 18. e4 e5 19. Hf3 Kg7 20. h3 h6? 21. Vd2! Fe6?
22. Fxe6 Vxe6 23. Va5 Hc4 24. Vxa7 Hxb2 25. Bxc8 Bxc8 26. Vxb7 Hc4 27. Vb4 Ba8 28. Ba1 Vc6! 29. a4 Hxe4 30. Hxe5 Vd6! 31. Vxc4 Vxe5 32. Be1 Hd6 33. Vc1 Vf6 34. He4 Hxe4 35. Bxe4 Bb8 36. Be2 Ba8 37. Ba2 Ba5 38. Vc7 Va6 39. Vc3+ Kh7 40. Bd2 Vb6 41. Bd7
(függő: Aljechin borítékolta lépését)
Vb1+ 42. Kh2 Vb8+ 43. g3 Bf5 44. Vd4 Ve8 45. Bd5 Bf3 46. h4 Vh8 47. Vb6!
Az adott pillanatban a csere korai lenne, mert megengedné sötétnek, hogy bástyáját a szabad gyalog mögé vigye.
Va1 48. Kg2 Bf6 49. Vd4! Vxd4 50. Bxd4 Kg7 51. a5 Ba6 52. Bd5 Bf6 53. Bd4 Ba6 54. Ba4 Kf6 55. Kf3 Ke5 56. Ke3 h5 57. Kd3 Kd5 58. Kc3 Kc5 59. Ba2 Kb5
A lépésismétlés célja időnyerés, nehogy valami kisiklást kövessen el fehér éppen akkor, amikor közvetlenül a világbajnoki cím elnyerése előtt áll.
60. Kb3 Kc5 61. Kc3 Kb5 62. Kd4 Bd6+ 63. Ke5 Be6+ 64. Kf4 Ka6 65. Kg5 Be5+ 66. Kh6 Bf5 67. f4 Bc5 68. Ba3 Bc7 69. Kg7 Bd7 70. f5 gxf5 71. Kh6 f4 72. gxf4 Bd5 73. Kg7 Bf5 74. Ba4 Kb5 75. Be4 Ka6 76. Kh6 Bxa5 77. Be5 Ba1 78. Kxh5 Bg1 79. Bg5 Bh1 80. Bf5 Kb6 81. Bxf7 Kc6 82. Be7
A játszma másodszor is függőben maradt, de Capablanca nem folytatta, és levélben értesítette Aljechint, hogy feladja a játszmát és elsőnek gratulál az új világbajnoknak.
A végeredmény: Aljechin–Capablanca 6–3 =15.
A kérdés most nekünk van feladva: kevesebb játszma több pénzzel a haladás és fejlődés bizonyítéka?
*Aljechin jegyzeteiből
