Meditáció és visszapillantás

A sakkvilágbajnokságok szervezését a FIDE (Nemzetközi Sakkszövetség) az utóbbi évtizedekben sajátságos technikával kisajátította. 1924 óta a csapat-világbajnokságokat nagy sikerrel rendezték meg kétévenként, de az egyéni világbajnoki címről Aljechin haláláig maguk a bajnokok dönthettek, vagyis a legjobb játékos rendelkezett a feltételekkel, és tekintélyét az egész sakkvilág elismerte.

Anand, V. (2783)–Kramnyik, V. (2772)
Világbajnokság, Bonn, Németország (11), 2008. október 29.
Szicíliai védelem[B96]
A mérkőzés utolsó, döntő játszmája

1.e4 c5 2.Hf3 d6 3.d4 cxd4 4.Hxd4 Hf6 5.Hc3 a6 6.Fg5 e6 7.f4 Vc7 8.Fxf6 gxf6 9.f5 Vc5 10.Vd3 Hc6 11.Hb3 Ve5 12.0-0-0 exf5 13.Ve3 Fg7 14.Bd5 Ve7 15.Vg3 Bg8 16.Vf4 fxe4 17.Hxe4 f5 18.Hxd6+ Kf8 19.Hxc8 Bxc8 20.Kb1 Ve1+ 21.Hc1 He7 22.Vd2 Vxd2 23.Bxd2 Fh6 24.Bf2 Fe3 remis!!
Anand–Kramnyik 6.5–4.5

Letörést jelentett, hogy Kramnyik ajánlotta a döntetlent. Isten tudja, talán harcolni kellett volna. 1927-ben Aljechin és Capablanca a világbajnoki címért az utolsó pillanatig harcolt. Sőt még tovább is: ugyanis Capa csak levélben adta föl a játszmát és gratulált az új világbajnoknak.

Két szuperzseni utolsó játszmája 1927-ben a világbajnoki címért Buenos Airesben

A múlt század kiemelkedő egyéniségeiről leginkább csak a legendákból tudunk valamit, és így az egy évszázaddal ezelőtti zsenik teljesítményeit a jelenkor már nem ismeri el a királyi játék felülmúlhatatlan csodáinak. A mai szuperbajnokok 12-38 évesek, saját Élő-pontjaik alapján tájékozódnak, mert Fischer és Kaszparov távozásával nincs olyan bálvány, akit maguk elé képzelhetnének. Nincs olyan állandó nagyság, mint Lasker, Capablanca, Aljechin. A mostani, ideig-óráig a felszínre emelkedő világbajnokok valóban nem is tudják pótolni a régiek ragyogását.

A FIDE mennyiségben ugyan megsokszorozza a nagymestereket, de az első száz Élő-pontos lassan már csak egymásra ügyel, s közben elfelejtkeznek azokról, akik számítógépek nélkül is elérték az álom-Élőt, s most a lenézett középszerű pontszámúak közé süllyednek. Ezt az állapotot konfirmálja a legújabb FIDE-vezetés és a szponzorok, akik az Élő-pontszám alapján még a gépek, programok szemfényvesztő meccseit is olyan propagandával reklámozzák, amit a sakkrajongóknak semmiképpen nem lenne szabad elfogadniuk.

Kétségtelen, hogy vannak kivételek most is, akik nemcsak az Élő-rendszer elégtelenségei kihasználásának „nagymesterei”, a sakk szerelmeseinek bebizonyítják, hogy ők az igazi zsenik, hiszen a moderneknél több az Élőjük, mint például Aljechinnek – akinek az egyik nevetséges matematikai összeállítás a 18. helyezést ajándékozta. Fischer sokat tett a sakkért, hiszen a sport manapság hihetetlen honoráriumokat kaszál be, de az ő első díja Stockholmból elfelejthető (I. díja 2000 svéd korona volt). Bezzeg Karpov és Kaszparov (igazi fenomének) már dollármilliókat játszottak össze öt világbajnoki meccsükből – csodálatunkra. Ők azonban még valós meccseket játszottak, és nem úgy, mint a gyorsjátszmákkal megfenyegetett rendszer kihasználtjai, illetve áldozatai. Az ügyeskedők számítógépek elleni „harca” ugyancsak kifizetődő volt. Ebben a műfajban eleinte Kaszparov vitte a pálmát, de az őt legyőző Kramnyik mutatványai meghaladják. Az Aljechin–Capablanca meccs tétje 10 000 dollár volt, 34 partit játszottak érte. Akkoriban ez nagyon sok pénz volt, de legyünk nagyvonalúak: megérdemelték.

Aljechin–Capablanca*
Világbajnoki páros mérkőzés, Buenos Aires, 1927
Vezércsel
34., utolsó játszma

1. d4 d5 2. c4 e6 3. Hc3 Hf6 4. Fg5 Hbd7 5. e3 c6 6. a3
Ez a nyugodt lépés elkerüli a Cambridge–Springs védelmet.

Fe7 7. Hf3 0–0 8. Fd3 dxc4 9. Fxc4 Hd5 10. Fxe7 Vxe7 11. He4 H5f6 12. Hg3 c5
Maróczy 12. – b6 és Fb7-et játszott ellenem San Remóban 1930-ban.

13. 0–0 Hb6 14. Fa2 cxd4 15. Hxd4 g6 16. Bc1 Fd7 17. Ve2 Bac8 18. e4 e5 19. Hf3 Kg7 20. h3 h6? 21. Vd2! Fe6?
22. Fxe6 Vxe6 23. Va5 Hc4 24. Vxa7 Hxb2 25. Bxc8 Bxc8 26. Vxb7 Hc4 27. Vb4 Ba8 28. Ba1 Vc6! 29. a4 Hxe4 30. Hxe5 Vd6! 31. Vxc4 Vxe5 32. Be1 Hd6 33. Vc1 Vf6 34. He4 Hxe4 35. Bxe4 Bb8 36. Be2 Ba8 37. Ba2 Ba5 38. Vc7 Va6 39. Vc3+ Kh7 40. Bd2 Vb6 41. Bd7
(függő: Aljechin borítékolta lépését)
Vb1+ 42. Kh2 Vb8+ 43. g3 Bf5 44. Vd4 Ve8 45. Bd5 Bf3 46. h4 Vh8 47. Vb6!

Az adott pillanatban a csere korai lenne, mert megengedné sötétnek, hogy bástyáját a szabad gyalog mögé vigye.

Va1 48. Kg2 Bf6 49. Vd4! Vxd4 50. Bxd4 Kg7 51. a5 Ba6 52. Bd5 Bf6 53. Bd4 Ba6 54. Ba4 Kf6 55. Kf3 Ke5 56. Ke3 h5 57. Kd3 Kd5 58. Kc3 Kc5 59. Ba2 Kb5

A lépésismétlés célja időnyerés, nehogy valami kisiklást kövessen el fehér éppen akkor, amikor közvetlenül a világbajnoki cím elnyerése előtt áll.

60. Kb3 Kc5 61. Kc3 Kb5 62. Kd4 Bd6+ 63. Ke5 Be6+ 64. Kf4 Ka6 65. Kg5 Be5+ 66. Kh6 Bf5 67. f4 Bc5 68. Ba3 Bc7 69. Kg7 Bd7 70. f5 gxf5 71. Kh6 f4 72. gxf4 Bd5 73. Kg7 Bf5 74. Ba4 Kb5 75. Be4 Ka6 76. Kh6 Bxa5 77. Be5 Ba1 78. Kxh5 Bg1 79. Bg5 Bh1 80. Bf5 Kb6 81. Bxf7 Kc6 82. Be7

A játszma másodszor is függőben maradt, de Capablanca nem folytatta, és levélben értesítette Aljechint, hogy feladja a játszmát és elsőnek gratulál az új világbajnoknak.

A végeredmény: Aljechin–Capablanca 6–3 =15.
A kérdés most nekünk van feladva: kevesebb játszma több pénzzel a haladás és fejlődés bizonyítéka?

*Aljechin jegyzeteiből