Hamar véget értek a hét hónappal ezelőtt megalakult brit kormánykoalíció mézeshetei. Májusban a Konzervatív Párt 306, míg a liberális-demokraták 57 helyet szerzetek és mivel a toryk nem tudtak egyedül kormányt alakítani a 650 fős alsóházban, így koalíciót kötöttek a liberálisokkal. A konzervatívok mostanra ötszázalékos hátrányba kerültek a Munkáspárttal szemben, amelyet szeptember óta Ed Miliband vezet, míg a liberálisok 13 százalékos támogatottságnak örvendenek, amely közel 10 százalékos veszteség a tavaszi választások óta.
A kormány folyamatos népszerűségvesztésének egyik fő oka az óriásira nőtt költségvetési hiány kezelése érdekében meghozott intézkedéscsomag volt. A konzervatívok hagyományos bázisa a közszolgáltatásokban dolgozik, ahol a legnagyobb megszorításokat hajtják végre. A liberális tábor szintén elégedetlen, amit jól mutat, hogy szavazóik egy része a Munkáspárt mellé állt. A kormányzati lépések természetesen David Cameron miniszterelnök népszerűségét is kikezdték: hivatalba lépésének kezdetén még 54 százalék volt elégedett vele, mostanra ez 44 százalékra esett vissza. Még súlyosabb veszteségeket volt kénytelen elkönyvelni Nick Clegg, a liberális-demokraták vezetője, miniszterelnök-helyettes, akinek elégedettségi mutatója 52-ről 36 százalékra esett le.
Nem változott az euroszkepticizmus
A kormány abban a kérdésben, hogy a munkanélküli segélyért bizonyos mennyiségű közmunkát kell végezni, széles támogatottságnak örvend, azonban a tandíj megemelése óriási ellenérzéseket váltott ki. A britek szintén ellenségesek az Európai Unióval szemben, amit jól bizonyít az a felmérés, amely szerint egy mostani népszavazáson a szigetország lakói a kilépés mellett foglalnának állást. Hasonló az elutasítottsága az eurónak és annak is, hogy a börtönben lévők számára engedélyeznék a szavazást.
A hazai gazdaság helyzetét is negatívan ítélik meg a kormányváltás ellenére. Májusban 13 százalék volt elégedett az ország gazdasági helyzetével, ami mostanra csupán 14 százalékra „nőtt”. Ha a jövőben nem sikerül ezen a közérzületen javítani, az vélhetően további népszerűségvesztést fog jelenteni a koalíció számára, különösen a liberálisok tekintetében, akiknek a szavazói érzékenyebbek ezen kérdésekre.
Nehéz próbatételek előtt
A gazdasági válságkezelésen kívül a koalíciónak több éles megmérettetést kell kiállnia 2011-ben is. Május 5-én Walesben, Észak-Írországban és Skóciában új kormányokat választanak, valamint önkormányzati megmérettetést is tartanak az ország több részében. A válság előtt tényként könyvelték el, hogy azokban a régiókban, ahol választásokra kerül sor, nagyobb a közszféra befolyása, mint Angliában, ezért a mostani leépítések mindenképpen hátrányt jelentenek számukra, amelynek májusban „lehet majd meg az eredménye”.
A másik nagy megmérettetés szintén május 5-én lehet, amikor az új választási rendszerről tarthatnak szavazást. A konzervatívok egy része megtartaná a mostani, egyéni kerületi rendszerre építő szisztémát, míg a liberálisok bevezetnék az alternatív szavazat rendszerét, amelyet Ausztráliában alkalmaznak, így csökkentve a mostani voksolás torzító jellegét. A koalícióba a liberálisok annak az ígéretével léptek be, hogy mindenképp sor kerül a választási rendszer megújítására, ezért a konzervatívok egy részének jelentős ódzkodása komoly szakítópróba elé állíthatja a kormányt.
Abban az esetben, ha nem kerül sor a szisztéma megváltoztatására, az akár a koalíció széteséséhez is vezethet, amelyet tetézhet a növekvő munkanélküliség és a gazdasági helyzet romlása. Egy ilyen válsághelyzetben komoly gátló tényező lenne a koalíció felrobbantása és egy előre hozott választás megtartása, amely minden bizonnyal a kabinet csúfos vereségéhez vezetne.
(Forrás: angusreid.com, Economist)
Franciaország
Vizsgálat indult Franciaországban a X ellen, mert az algoritmusa alkalmas lehet külföldi beavatkozásra
