Vadütközés: kit terhel a felelősség?

Milliós károkat okoznak éves szinten az utazóknak és a vadásztársaságoknak a vadelütések. Nyáron a megnövekedett forgalommal együtt az efféle szerencsétlenségek száma szintén megszaporodik, ezért is fontos tisztában lenni az idevágó szabályokkal, a bírói gyakorlattal – közölte lapunkkal az Országos Magyar Vadászkamara (OMVK) jogásza.
Székely István elmondta, hogy a törvényalkotó az egyszerű közutak esetében három kategóriát állapított meg. Amennyiben a baleset egyértelműen valamelyik fél hibájából következnék be, akkor ő viseli a teljes kárösszeget. A szakértő szerint erre példa lehet egyfelől, ha a vadásztársaság az úthoz közel helyezi el az itatót, etetőt, a másik oldalról pedig az, ha a járművezető a megengedett sebességhatárt jóval túllépve közlekedett.
A jog megkülönbözteti ettől azt, amikor a karambol az egyik fél tudatos mulasztása, könnyelműsége miatt történt. Ilyen eset az, amikor a társasvadászatkor nem állítanak figyelmeztető őrt az út szélére, vagy az, amikor az autós kocsija ismert műszaki hibája ellenére indul útnak. Itt szintén a vétő felet terheli a kártérítési kötelezettség. Előfordulhat azonban az is, hogy mindketten hibáztak – vagy éppen egyikük sem. Ilyenkor ki-ki a maga veszteségét viseli, tehát az autós a saját kárát, a vadászatra jogosult pedig a vadban keletkezettet.
Érdemes megjegyezni azt is, hogy a hatályos regulák nem írják elő kötelezően a társaságok számára veszélyjelző tábla kihelyezését a területükön áthaladó utak mentén, így ezek hiánya miatt nem is számon kérhetők – tette hozzá az OMVK jogásza.
Merőben más a helyzet a gyorsforgalmi utakon, ahol az építőnek és a fenntartónak védőkerítésről kell gondoskodnia, s időről időre ellenőriznie kell annak állapotát is. A bekötőutaknál vagy a rosszul lezárt vízelvezetőkön át azonban megeshet, hogy a vad a sztrádára téved. Ilyenkor a vadásztársaságnak kellene fizetnie, ha baleset történik és kár keletkezik. A Legfelsőbb Bíróság (LB) azonban eseti döntésében egyszer már kimondta, hogy az épített környezet alakításával az ember erőszakosan avatkozik be a természet rendjébe, s senki sem marasztalható el azért, ha a vad nincs tekintettel civilizációs vívmányainkra. Székely István hozzáfűzte: az LB véleménye nem köti a bíróságokat, ezért fontos, hogy a vadászatra jogosultak minden rendellenességet (rosszul vagy egyáltalán le nem zárt vízelvezető, megbontott, illetve alacsony kerítés) tértivevényes levélben jelezzék az út kezelőjének. Ettől kezdve már nekik kell felelniük.