Polgári értékrend és felelős kormányzás

A Professzorok Batthyány Köre kötetlenül működő baráti kör és az is marad. Mindazonáltal önmagát a polgári erők táborába sorolja. Tagjai változatlanul felelősséget éreznek a magyarság jövőjéért. A kör 1997. december 1-jén nyilatkozatot adott ki a polgári értékrendről és a felelős kormányzásról. Célunk részben az volt, hogy elősegítsük az akkori ellenzéki erők szövetségét, a „polgári” pártok és szavazótáboruk egymásra találását. Célunk most az, hogy áttekintsük, hogyan vélekedik a kör a nyilatkozatban érintett kérdésekről.Tisztességes közéletA nyilatkozatban a kör a polgári erkölcs normáiban találta meg tevékenysége arkhimédészi pontját. Vezérszavai a közerkölcsre utalnak: polgári értékrend, erkölcsi tartás, tisztesség, rend, jogrend, értékmegőrzés, értékteremtés, biztonság, kötelesség, felelősség, szabálytartás, közjó, közteherviselés. A nyilatkozat a jó erkölcs emelkedett szempontjából nemcsak ítélt, hanem kijelölte a kibontakozás, a cselekvés irányait is. Az erkölcsi kiindulópont velejárója, hogy a nyilatkozat pontjai nem programpontok, hanem inkább csak útjelző cövekek. A nyilatkozat szándékosan nem tért ki arra, hogy a kibontakozáshoz – a magasztos elvek támasztéka mellett – a kormányzat emelőire is szükség van.A kormányzati beszédmód – a polgári összefogásban egykor részt vevő politikai erők képviselőinek ajkán – tisztult, őszintébb lett; meghonosodott, hogy a dolgokat a nevükön nevezik. A közélet stílusa tovább durvult, amit a Professzorok Batthyány Köre nem néz jó szemmel, ugyanakkor leszögezi: a nyílt szókimondás nem baj; a tompító, elkendőző mellébeszélés veszélyesebb.A Professzorok Batthyány Körének meggyőződése, hogy a közélet megtisztulása megkezdődött, de ez a folyamat az elvárhatónál lassúbb és nem eléggé határozott, nem eléggé észrevehető. A törvényi szigorítások elősegítik a közrend javulását, de a törvényi eljárások nehézkessége, a perek elhúzódása továbbra is gyengíti a törvények visszatartó erejét, s a jogbiztonság továbbra is ingatag. Az igazságszolgáltatásnak a korábbi sokmilliárdos bűnügyekben való tehetetlensége, lassúsága és a tisztázó szándék nem eléggé meggyőző volta gyöngíti a jelenlegi kormány tekintélyét is.Távlatos gondolkodásA kötelességtudat, a jogkövető magatartás, a közteherviselésben való tisztességes részvétel csak akkor válhat általánossá, a közerkölcs csak akkor javulhat, ha a mindenkori vezető réteg meggyőző példát mutat. A társadalmi hangulat ugyanis hajlik arra, hogy a befeketítő híreszteléseket elhiggye, mert így mindenki a saját apró botlásai számára kovácsolhat erkölcsi alapot. A választópolgárok gyakran aggasztó közönye és felelőtlensége részben ezzel magyarázható.A nyilatkozat egyik leglényegesebb pontja volt a távlatos kormányzati gondolkodás követelése. Ez kezdettől erőssége a polgári erőknek, a gondolat azonban tettekké csak igen lassan válik. Apró lépések, megtorpanások után az előrelépés e tekintetben mára jelentősnek mondható. Reméljük, hogy a Széchenyi-terv megvalósítható, bővíthető, és üdvözöljük mint olyan törekvést, amely derűsebb közhangulatot kelthet.Végre a baj súlyának megfelelő figyelmet fordítanak a népességfogyás megállítására. Az eddigi családpolitika kezdetnek dicséretes, de igazán komoly eredményeket a költségvetési ráfordítások további növelése nélkül nem várhatunk. Többet kell tenni az idősebb korosztá-lyok érdekében, a 40–60 év közötti férfi lakosság nagyarányú halandósága ellen, az egészséges életmód elterjesztéséért és az életminőség általános javításáért is. Az egészségügy anyagi helyzete változatlanul rossz, válságjelenségei egyre szembetűnőbbek, s változatlanul nem látszik, mi lesz a kiút.A közoktatás jelentősége kormányzati körökben általános elismerésnek örvend, fontos törvények születtek, de az alapkérdések megoldása érdekében tett erőfeszítések eredményeire még várni kell. Vannak ugyan kiváló intézményeink; ezek kiválóságát nem technikai eszközeik modernsége adja, hanem hagyományaik. Az iskola akkor jó, ha jó diákokat jó tanárok tanítanak benne. Kevés a jó iskola és a jó tanár. Sok iskola még mindig nem ad nyelvtudást, műveltséget, nem fejleszti a szépérzéket, nem igazít el a társadalomban, és sok helyütt továbbörökíti az erkölcsi vakságot és a történeti tudatlanságot. Az iskolaügy jobbulása csak a tanárok, a tanári életpálya sokkal nagyobb megbecsülésétől várható. Éppen ezért támogatunk minden erre vonatkozó kormányzati törekvést, de tudatában vagyunk annak, hogy mindez csak évtizedes távlatban hozhat eredményt. A Professzorok Batthyány Köre nyomatékosan sürgeti a cselekvést a tanártársadalom kellő elismerése ügyében.A magyar nemzet jövőjét nagyban befolyásolhatja, hogy felkészül-e a távközlés és a számítógépes technika összeolvadása által megnyitott fejlődésre. Az információs technológiák szolgáltatásszerű tömeges elterjedése új lehetőségeket rejt magában, túlhangsúlyozásuk és az oktatásban való helytelen, az életkornak nem megfelelő alkalmazásuk nagy károkat okozhat. A kormányzati feladat, a saját információs rendszerek kiépítésén túl, elsősorban a szabályozásban és a széles körű hozzáférhetőség gazdaságos megteremtésében van. A kormányzat ezt a kérdést egyelőre mint technikai kérdést kezeli, és nincs jele annak, hogy szembenézne a fejlődés mélyreható nemkívánatos társadalmi következményeivel. Így például új társadalmi törésvonalak alakulhatnak ki, a tömeges elmagányosodás fokozódhat, a gyermekek gondolkodása felületessé válhat és a társadalom új veszélyeknek, erőknek válhat kiszolgáltatottjává.A szellem közintézményei számára még nem értek véget a szűk esztendők. A felsőoktatás felduzzasztása sok olyan következménnyel járt, amelyet akkor nem lehetett előre látni. A hallgatói létszám növekedése és az intézmények megszaporodása magával hozta a minőség gondjait. A kormány végre megújította a magyar felsőoktatási intézményhálózatot, és ez az okozott megrázkódtatások ellenére kétségtelenül átláthatóbbá, egységesebbé, korszerűbbé teheti a felsőoktatást. Ezzel megteremtette a kiindulópontját egy új – százmilliárdos – felsőoktatási fejlesztési programnak. Ma azonban még a pályázati hajsza kényszere és a bérek, juttatások, pótlékok átláthatatlan szövevénye áldatlan állapotot tart fenn az egyetemeken, és a kibontakozás igen nehéz. Az egyetemi és főiskolai kinevezések feltételeit egységesen kellene meghatározni. A Professzorok Batthyány Köre továbbra is támogatja a kormány javító, rendező szándékát.Megkésve bár, de végre vannak tudomány- és technológiapolitikai elképzelései a kormánynak. A költségvetési ráfordításnak a miniszterelnök által bejelentett komoly növelése helyreállíthatja az előző évben megrendült bizalmat, hiszen amennyiben a felsőoktatás és a kutatás-fejlesztés fontosságának kormányzati hangsúlyozása komoly, annak a költségvetésben is meg kell mutatkoznia.Kis nemzetek számára a nemzeti hagyományok megőrzése, az anyanyelv ápolása létkérdés. Ebben nőhetne a közszolgálati televíziók szerepe. A közízlés igénytelenségének okát részben a közoktatás fogyatékosságában kereshetjük: évtizedek óta visszaszorultak az iskolában a múlt érzelmileg is átélhető viselkedési mintái, a művészi érték felismerésére nevelés, a művelődés és a tudás felemelő erejébe vetett hit, amely nélkül nem lesz honunkban „tudástársadalom”.A gazdaságpolitika célja végre a fenntartható növekedés, s a pénzügyi egyensúly talán valóban csak eszközzé lett. Az állami költségvetés konkrét meghatározásakor azonban – szöges ellentétben a kormányra lépés előtt hangoztatott elvekkel – továbbra is a pénzügyérek diktálnak, s a közéletre figyelő közember úgy látja, hogy az állami pazarlás sem szűnt meg.Az új kormány alatt az ország keleti felében is megindult a fejlődés, de a keleti és nyugati tájak fejlődése közötti szakadék nem csökken. Az állami infrastrukturális beruházások új reményeket keltenek. Eddig kevés történt a hazai kis- és középvállalkozások megerősítése érdekében. A mezőgazdaságból élő lakosság jövője különösen bizonytalan; nem körvonalazódik olyan kormányzati elképzelés, amely az Európai Unióba való belépéskor megóvja a magyar falut a tönkremeneteltől.A közszférában gyakorolt bérpolitika eddig sok fölösleges feszültséget, ellenszenvet szült. A legkisebb bér tervezett nagymértékű emelése igen méltányolandó, de ha végiggondolatlanul vezetik be, akkor ez is fölösleges elégedetlenséget gerjeszthet.Környezetünk évtizedek óta pusztul, és állapotára környezeti katasztrófák figyelmeztetnek. Ezt a folyamatot csak a gazdaság és a társadalom szokásainak gyökeres átalakítása révén állíthatjuk meg. Ez újra csak erkölcsi kérdés, de nem csak az: szigorú törvényeket is követel. A kormánytisztviselők serényen tanulmányozzák az EU átveendő előírásait, a diplomaták tüsténkednek az országnak okozott károk megtérítésének ügyében, de a mindennapi környezetpusztítás változatlanul folyik. Megindult ugyan a környezet szörnyű állapotának felmérése is, de a társadalom nincs még beavatva ennek részleteibe, és a közoktatás sem tesz eleget azért, hogy az ifjú nemzedékekben a helyzetet és a feladatokat tudatosítsa.A külpolitikában maradéktalanul érvényesül a távlatos gondolkodás. Egyértelmű a nyugati szövetségekhez való viszonyunk, az Európai Unióba való törekvés, csakúgy, mint a Kárpát-medencei magyarság ügyeinek felkarolása. Hazánk felzárkózása a fejlett Európához csak a tudásalapú társadalom megteremtésével érhető el. Ennek feltétele az értékeknek és létrehozóiknak a megbecsülése.Polgári összefogásA „polgár” szó számunkra az „alattvaló” tagadása: az értékőrző és értékfejlesztő magatartás megtestesítője. A polgár magáénak vallja a köz ügyeit, és önálló véleményt formál róluk. Ezért polgári társadalomban csak közös akarattal, kölcsönös tisztelettel lehet szövetségeket fenntartani.Minden politikai cselekvés vonz vagy taszít, megnyer és megoszt. Magyarországon a kommunizmusból konzumizmusba csöppent társadalom közérzete, politikai ösztöne ma sem teljesen ép, és ezért különösen nagy a jelentősége annak, hogy a politikusok minél közvetlenebbül szólítsák meg a társadalmat. Nem elég, ha néhány vezető nagyszerűen ért az emberek nyelvén. A polgári oldalnak szüksége van nemcsak szájára, hanem fülére is ahhoz, hogy az ellentétes politikai kényszerek szorításában a legjobb utat tudja választani.A polgári összefogásra ma is szükség van – a zökkenőmentes kormányzás és a jövő megalapozása érdekében. Mivel a kormányzó koalíció támogatói sokfélék, előfordulhat, hogy a polgári oldal egésze nagyobb társadalmi támogatást szerezhet magának, ha két-, háromféle árnyalat szervezeti különállása megmarad. A polgári oldal minden pártjának annál nagyobb megértéssel kell viseltetnie a többi útkeresésével szemben, minél közelebb állnak egymáshoz eszméik, hagyományaik, s minél zökkenőmentesebbnek bizonyult eddigi szövetségük. A Professzorok Batthyány Köre figyelmeztet arra, hogy a vetélkedés nem csupán a jelen kormányzást gyengíti, hanem a jövőbeli együttműködést is veszélyezteti. A következő országos választás előtt a képviselőjelöltek kiválasztásakor elengedhetetlennek tartjuk a komoly pártközi párbeszédet, és tanácsoljuk az egyeztetést a polgári értékeket valló szellemi erőkkel.A kör a jövőben is hallatni fogja szavát, valahányszor úgy véli, hogy a társadalmat, a politikusokat a jó út megválasztásában segíteni tudja, vagy ha kell, közadakozást indít el, mint ahogy az Akadémián tette az árvízkárok enyhítésére. Különösképpen azt várja el tagjaitól, hogy szükség esetén a nyilvánosság előtt képviseljék nézeteinket. Külföldön élő tagjainkat felhívjuk, hogy igazítsák helyre a nemzetközi sajtóban Magyarországgal kapcsolatban olykor megjelenő hamis állításokat, és segítsék egy valósághű kép kialakítását az országról.Ádám Antal, Antus Sándor, Balázs Béla, Balázs Ervin, Barnabás Beáta, Bencsik István, Berényi Dénes, Bernáth Árpád, Bertényi Iván, Bíró Tamás Sándor, Bitskey István, Boda Domokos, Bor Zsolt, Borhidi Attila, Czigner Jenő, Czvikovszky Tibor, Csanády Miklós, Csath Magdolna, Cser László, Dohy János, Dudits Dénes, Dux László, Falkay György, Fehér M. István, Finta József, Freund Tamás, Gáspár Zsolt, Gergely Lajos, Gerzson Pál, Görömbei András, Guczi László, Győry Kálmán, Hámori József, Imre László, Iván László, Izsák János, Jobst Kázmér, Juhász-Nagy Sándor, Kalaus György, Kaliszky Sándor, Kálmán Erika, Keszthelyi Lajos, Kilár Ferenc, Király Zoltán, Kiss Ádám, Klement Zoltán, Kóczy T. László, Kollai Márk, Kollár Lajos, Kopp Mária, Kósa László, Kovács Gábor, Kovács László, Kozma Tamás, Körös Endre, Kurutzné Kovács Márta, Lázár György, Lencz László, Lipták András, Lovas István, Lovas Rezső, Méhes Károly, Molnár Béla, Monos Emil, Nagy Zoltán, Náray-Szabó Gábor, Nemes Attila, Ormos Pál, Pálinkás József, Pethes György, Prékopa András, Prohászka János, Réthelyi Miklós, Rókusfalvy Pál, Roska Tamás, Sajgó Mihály, Sándor Péter, Sík Tibor, Sohár Pál, Solymosi Frigyes, Solymosi László, Sótonyi Péter, Szabó Gábor, Szegedy-Maszák Mihály, Szendrő Péter, Szentirmai Attila, Szentpéteri István, Szilágyi László, Szollár Lajos, Szőkefalvi-Nagy Zoltán, Sztaricskai Ferenc, Tamás Attila, Taxner Ernő, Tóth József, Tulassy Tivadar, Tyihák Ernő, Vajna Zoltán, Varga János, Varga Károly, Veress László, Verő József, Zimányi József.