A Techniqes d’Avant Garde (TAG) nevű befektetési alapján keresztül került kapcsolatba a McLarennel a nyolcvanas évek elején Mansour Ojjeh, aki aztán résztulajdonosa lett a brit cégnek, és tevékeny része volt a közúti járművekért felelős McLaren Automotive létrehozásában. A francia–szaúdi üzletember 2021-es halálát követően most jutottunk el oda, hogy értékesítik az egyedülálló, húsz szuperautóból álló gyűjteményét.
A gyűjtemény ékköve az utolsóként legyártott McLaren F1-es, amelyet a ritka kincsnek számító sivatagi bor után elnevezett Yqvem-narancs színre fényeztek. Ezt a színt aztán átnevezték Mansour Orange-re, a többi autón már ilyen jelöléssel használták. Mansour Ojjeh egyébként minden különleges modellből az utolsó példányt kérte magának, ezzel gondoskodva arról, hogy övé legyen a legjobb példány. Vagyis minden fejlesztés ott van a fedélzeten, és az összeszerelést végző munkatársak is már betanulták a mozdulatokat.
A McLaren F1 (1810 km) és a P1 GTR (néhány pályanapon vett részt) kivételével az autóknak nincs futásteljesítménye, épp csak annyi métert gurultak, amennyi az évek alatt a szállítás közben elkerülhetetlen volt. Itt most olyan autókra kell gondolni, mint Speedtail, P1, Senna, Elva és Sabre – utóbbiból mindössze 16 példány készült. Az autók különlegessége miatt nehéz megbecsülni azok értékét, valahol 50–100 millió font (23,2–46,4 milliárd forint) közötti bevételt várnak az értékesítésből – legszívesebben egyben adnák tovább a gyűjteményt. Az értékesítést egyébként az a Tom Hartley Jr. végzi, aki Bernie Ecclestone 69 F–1-es versenyautóból álló gyűjteményét is eladta.
