Civilizációs ártalmak

Az egészségügyhöz és a gyermekneveléshez mindenki ért. Ha elromlik a televíziónk, vagy megáll az autónk, szerelőért kiáltunk, de bátran ítélkezünk egy betegség súlyosságáról vagy jelentéktelenségéről. Hol a határ? Mikor kell orvoshoz fordulni? Erről kérdeztem dr. Kovács Judit osztályvezető főorvost, az orvostudomány kandidátusát, aki a „hétköznapi” tünetek elemzésével segít a helyes döntés meghozatalában.A szorulás jelentősége aszerint változik, hogy a panasz születéstől vagy csak későbbi életkortól áll fenn. Az előbbinek leggyakrabban veleszületett beidegzési zavar az oka, aminek hosszabb idő után súlyos következményei lehetnek. Ezért az újszülöttkortól tartó szorulás minden esetben nagy figyelmet érdemel, és részletes kivizsgálást tesz szükségessé. Ha a csecsemőnek szorulása van, mindig célszerű gyermekorvoshoz fordulni.A későbbi életkorban kezdődő szorulásnak legtöbbször nincs szervi oka. Nem minden embernek van naponta széklete. Van, aki csak másnaponta vagy harmadnaponta ürít, és ez semmi kellemetlenséget nem okoz számára, nincs panasza. Ha egyéb tünet nem áll fenn, a gyerek vidám és jól fejlődik, hasa nem puffadt és nincsenek hasi vagy székelési fájdalmai sem, akkor nincs ok az aggodalomra, és nincs teendő sem. Ha viszont a szorulást fejlődési, gyarapodási zavar, kedélyzavar, haspuffadás, netán fájdalmak vagy a végbél vérzése kísérik, feltétlenül orvoshoz kell fordulni.A szorulás bizonyos fajtáit civilizációs ártalomnak tekinthetjük, ezek a táplálék rostszegénységére, az elégtelen folyadékfogyasztásra és rohanó életmódra, az állandó időzavarra vezethetők vissza.A megfelelő tömegű és konzisztenciájú, könnyű széklet képződéséhez megfelelő mennyiségű élelmi rostot és folyadékot kell fogyasztani. Ha a szervezet folyadékhiányban szenved, a vastagbélből szinte az utolsó molekuláig visszaszívódik a víz, ezért a béltartalom besűrűsödik, a széklet kemény és nehezen kiüríthető lesz.A kisgyermekek szorulása gyakran akkor kezdődik, amikor először bilire ültetik, szobatisztaságra próbálják szoktatni őket. A gyereknek ez furcsa, idegen, sőt még ijesztő is lehet. Ha a szorulásos panaszok kezdete és a bilizés közötti összefüggés teljesen egyértelmű, akkor csak egy megoldás van: tegyük el egy időre a bilit, és a legközelebbi próbálkozásnál kerüljünk minden erőszakot.Egyszerű esetben a probléma rendezése orvosi segítség nélkül is megkísérelhető. Adjunk több folyadékot, kíséreljük meg tamarinlekvár vagy egyszerű falusi szilvalekvár, esetleg napi egy kávéskanál étkezési búzakorpa adását. (A korpa íze teljesen közömbös, bármibe bele lehet keverni.) A székeléshez mindenképpen gondoskodni kell elegendő időről és nyugodt körülményekről. Súlyosabb vagy elhanyagolt esetben a székletürítés rendezése meglehetősen komplex feladat még akkor is, ha „csak” funkcionális problémáról van szó, mert a kisgyerek a fájdalomtól való félelmében minden igyekezetével visszatartja székletét.A megfelelő étrend összeállításában dietetikus szakember segítségére lehet szükség. Nagyon fontos, hogy kialakuljon a rendszeresség, hogy az ingert ne nyomja el a gyerek, a székeléshez mindennap legyen elég ideje, és biztosítsák számára a nyugodt körülményeket.Ha mindezekkel nem sikerül megoldani a gondokat, akkor vagy járóbeteg-szakrendelésen, vagy kórházi osztályon kell kivizsgálni a problémát, attól függően, milyen vizsgálatokat tart szükségesnek a szakorvos. Semmiképpen sem ajánlható a hashajtó gyógyszerek rendszeres alkalmazása, mert hatásuk csak átmeneti lesz, a hozzászokás pedig törvényszerűen kialakul, és mellékhatások lépnek fel.