Sör, tőzsde, tuti tippek

Akik jelentenek róla, mozgatják is, ha pedig ugyanők itt kamatoztatják a pénzüket, figyelemre méltó hasznot hozhat számukra egy-egyönbeteljesítő jóslat. A magyar tőzsdei újságírókat sajnos ebben csak ritkán akadályozzák szigorú etikai szabályok.Bizalmas információk, „tuti” tippek egy éttermi asztal fölött, egy korsó sör mellett vagy az ágyban, sőt akár – a közismerten lehallgatható – mobiltelefonon keresztül. A magyar tőzsde jól értesültjei szerint az ilyen információk mozgatják a magyar részvénypiac túlnyomó részét. A sajtó időnként beszámol egy-egy kirívó esetről – mint ahogyan lapunk is tette egy hónapja, amikor arról adott hírt, hogy egyesek Surányi György lemondási kísérleteit megszimatolva a BUX esésére játszottak. Az index zuhanása a lemondással kapcsolatos híresztelések elterjedése után be is következett, jelentős hasznot hajtva a jól értesülteknek.A kísértés azonban a sajtó képviselőit is elfogja, ha – akár egy exkluzív interjú, akár egy sajtótájékoztató alkalmával – a többi befektetőt megelőzve sikerül egy részvény árfolyamára ható információhoz jutniuk. Egyeseknek vicces, mások számára szomorú jelenet, amikor egy nagy tőzsdei cég sajtótájékoztatóján, a vállalat képviselőinek „piacrengető” bejelentését követően néhány kolléga kisiet a teremből, és vad telefonálásba kezd. (Tegyük hozzá: számos esetben indokolt a hírt minél hamarabb lehozni. Egy hírügynökség újságírójánál például természetes, hogy arra törekszik: minél gyorsabban tudósítson.) Másokat inkább azok a zsurnaliszták zavarnak, akik írásaikkal a piacot próbálják – a saját érdekeiknek megfelelően – manipulálni. A bennfentes információkkal történő visszaélés és a tőkepiac rosszindulatú befolyásolása persze nehezen bizonyítható, de tekintélyes külföldi sajtóorgánumok, tévé- és rádiótársaságok, illetve a hírügynökségek belső szabályokkal igyekeznek útját állni a jó hírüket veszélyeztető ügyeskedéseknek.A sajtóetika terén nemzetközi etalonnak számító BBC például megköveteli a munkatársaitól, hogy nyilvánosságra hozzák az általuk készített műsor tartalmával kapcsolatba hozható jelentősebb részvénytulajdonukat. Természetesen etikátlannak tartják, ha az újságíró a munkája során birtokába kerülő exkluzív információkra alapozva kereskedik a tőzsdén, mielőtt a hírt a közvélemény tudtára adná. Ha a műsor tartalma érint egy olyan céget vagy szervezetet, amelyben vezető állást tölt be egy munkatársuk, azt be kell jelenteni – áll a BBC kódexében. Egy-egy ilyen tisztség esetenként elfogadhatatlan érdekütközést jelenthet. A társaság pénzügyi műsorainak munkatársai kötelesek bejelenteni tőzsdei ügyleteiket.Hasonló előírásaik vannak a hazánkban működő külföldi hírügynökségeknek is. A Reuters például egy oldalon keresztül részletezi azokat az eseteket, amelyek érdekkonfliktushoz vezetnek. Nemcsak az ügynökség alkalmazottja, hanem annak családtagjai és vállalkozásai sem kereskedhetnek azokkal a részvényekkel, amelyek árfolyamára később hatással lehet az újságíró által megszerzett információ, és persze egy ilyen jól értesült munkatárs senkinek sem adhat tanácsot az adott értékpapír ügyében. Ha egy újságíró olyan cégről tudósít, amelyben érdekeltsége van, ezt be kell jelentenie a főnökének, és egy hónapig nem kereskedhet a szóban forgó cég értékpapírjaival.E szigorú szabályok betartatása igen nehéznek tűnik a magyar viszonyok között, ahol szakértők szerint a tőzsdei forgalom 80 százaléka bennfentes tippek nyomán bonyolódik. A gazdasági napi- és hetilapok vezetői megegyeznek abban, hogy nem megengedhető, ha egy újságíró a munkája során megszerzett exkluzív információkat felhasználva kereskedik a tőzsdén. Bánki András, a Világgazdaság főszerkesztője szerint ennek az etikai alapelvnek a betartását is nehéz ellenőrizni. Mint a Magyar Nemzetnek elmondta, lapjában nem jelenhet meg egy vállalatról cikk olyan szerző tollából, akinek érdekeltsége van a cégben. Az esetleges részvénytulajdont és annak változását be kell jelenteni a rovatvezetőknek – mondta, de hozzátette: mindennek ellenőrzése igen nehéz, ezért alapvetően munkatársai szakmai tisztességére épít. A fenti elvárásokat nem foglalták írásba a Világgazdaságnál – mondta a főszerkesztő –, de eddig nem találkozott olyasmivel, hogy valaki megszegte volna az íratlan szabályokat. Ezért véli úgy, hogy ez a rendszer jól működik, nem szorul változtatásra.A Napi Gazdaságnál az egyéni helyzetek okoznak fejfájást a szerkesztőknek – derül ki a lap pénz- és tőkepiaci rovatvezetőjének szavaiból. A hét évvel ezelőtti piacbefolyásolási vádak óta jobban odafigyelnek a hasonló problémák elkerülésére – mondta Korányi G. Tamás (a vele kapcsolatos, 1993-as történetről szól lenti írásunk). Mint beszámolt róla, ilyen manipulálási aggályok miatt szüntették meg Brókervélemény című rovatukat. Dilemmát okoz az is – tette hozzá –, hogy a piaci pletykákat megjelentessék-e a lapban: egy bizonytalan értesülés alaptalanul is befolyásolhatja a piacot, de éppen emiatt a hamis pletyka is hírnek számít. Mint mondta, a lap on-line kiadásából kevésbé szigorúan rostálják ki a piaci értesüléseket, de az írott sajtóban alapvetően csak az érintett fél reagálása (vagy elzárkózása) után jelentetnek meg egy-egy ilyen pletykát. Az összeférhetetlenség kérdésével is személyes esete alapján került szembe, mivel újságírói tevékenységét folytatva egy ideig betöltötte a tőzsdén jegyzett Fotex egyik igazgatói tisztét. Ezzel kapcsolatban elmondta: amíg ebben a pozícióban volt, csak az MTI Eco-hírügynökség híreit jelentették meg a lapban a vállalatról. Most, hogy felügyelőbizottsági tag, már megjelennek a lapnak saját anyagai is a cégről, de ezeket nem ő, hanem valamelyik munkatársa írja – tette hozzá.A Figyelőnél most dolgoznak saját etikai kódexen – számolt be lapunknak Kertész György, a gazdasági hetilap főszerkesztő-helyettese. Mint elmondta, szeretnének a jelenlegi elvárásoknál konkrétabb – és szigorúbb – szabályokat alkotni. Így például írásban kívánják szabályozni az olyan esetet, amikor valakinek érdekeltsége van a saját cikkében szereplő cégben. Az összeférhetetlenség kérdésköre ugyanis még rendezetlen – ismerte el a főszerkesztő-helyettes, de megjegyezte: reméli, hogy senki nem egy hetilapon keresztül kívánja manipulálni a tőkepiacot. Megfontolásra érdemesnek tartja ugyanakkor a Financial Times módszerét, ahol – a hiedelemmel ellentétben – nem tiltják a tőzsdézést munkatársaiknak. Ehelyett az újságíróknak lezárt borítékban kell rendszeresen beszámolniuk ügyleteikről a feletteseiknek. Ezeket a borítékokat csak etikai vétség gyanúja esetén bontják fel.A magyar újságírók helyzetét ismerőkben persze felmerül a kérdés: hogyan indíthat etikai eljárást újságírója ellen egy olyan kiadó, amelyikkel a zsurnaliszta nem is áll munkaviszonyban. Hazánkban ugyanis a médiában kiváltképpen elterjedt, hogy az újságírók vállalkozói szerződés keretében űzik foglalkozásukat. Márpedig – hallható az érvelés számos kollégától, de akár kiadóktól is – nehéz megkövetelni egy, az újságnak csak szolgáltatást nyújtó vállalkozótól, hogy betekintést nyújtson saját és rokonai minden tőzsdei ügyletébe. Nemigen lehet érvényesíteni tehát a tőzsdei újságírók esetében az etikai kifogástalanság elvét. Lehetetlen a kollégákról elfogulatlanul véleményt nyilvánítani, annyi azonban elmondható: a legtöbb helyen ennek ellenére megpróbálják az etikai normák betartatását (vagy legalábbis felállítanak egy mércét, amelynek remélhetőleg megfelelnek a munkatársak). Ez pedig a hazai viszonyok között – ahol a pletykák egyes vállalatok és más tőzsdei szereplők öszszefonódásával kapcsolatban nagyságrendekkel nagyobb összegekről szólnak, mint amekkorák az újságírók esetleges befektetései – talán nem is számít olyan rossz bizonyítványnak.