Tanító bácsi! Én Isten bizony készültem. Sőt. Szívbeteg létemre még a szomszéd néni szemetét is levittem a nyolcadikról. Hát akkor miért tetszik engem is a többiekkel együtt megpálcázni. Éppen akkor, amikor már reménykedtem, hogy azt a büdös nagy, csúf fekete pontot törölni tetszik a nevem mellől. Pedig már a számomra nagy pedagógusok névsorába, Platón, Arisztotelész, Pázmány, Comenius, Brunszvik Teréz után Karácsony Gergelyt is beírtam, mert amit a főváros élén heroikusan cselekszik, az a legszebb, legtisztább pedagógia.
A főpolgármester bácsi pedig őseredeti paidagógosz. Mint például egykoron Sztalin József, irányít bennünket, csónakjával nagy biztonsággal átvezet minket a Duna után legújabban a Tisza hullámtörői között és a biciklisávok labirintusán, már-már mindannyiunk édesatyja.
Hát most itten van ez a sztrájk, vagy mi a fene, hiszen a főpolgármester-főtanító úrnak aztat tetszett mondani, hogy ez nem is sztrájk, hanem egyszerű figyelmeztetés. De kit figyelmeztetnek? Nem is tudom. Igaz, azzal a tulajdonosi döntéssel, hogy a fővárosi tömegközlekedés pénteken 11.50 és 12.00 között tíz percre leáll, csupán azt kívánják jelezni, milyen súlyos helyzetbe sodródott Budapest a kormányzati elvonások és a központi támogatások hiánya miatt.
Mint amikor nincs jelentkező a kérdésre, hogy „ki bagózott az osztályteremben?”, osztály vigyázz!, kollektív büntetés a válasz, most engem is a sarokba állítanak. Pedig soha nem parkoltam biciklisávon, nem rosszalkodtam buszon-villamoson, nem blicceltem, nem vágtam le a vezető nyakkendőjét, nem léptem a szemben nyomakodó lábára.
Nem és nem. Na jó, egyszer ettem, szendvicset, de vigyáztam, hogy ne morzsázzam tele a szerelvényt. És különben is, ősidők óta kocsival járok, utoljára még Rákosi idején tujáztam, de akkor is csak az ütközőn.
Hát akkor most mi van? Büntetik a kormányt – mondjuk, Pintér Sándor nem lehet házbizalmi meg önkéntes rendőr, Lázár János nem vezethet kukás kocsit, Schmidt Ádámot felmentik tornából – ez rendben van, büntetik a budapestieket, mert hangosak és szemetelnek, némelyikük még iszik is, ráadásul nem Kőbányait, és az ellen sincs szavunk, hogy büntetik a Pestre felruccanókat.
De akkor hol marad a Lánchíddal idétlenkedő, a Városházát vásárokon áruló, biciklisávokat pingáló főpolgármester büntetése, hiszen ő csak szólamaiban használja a tömegközlekedést?
És hát velem mi bajuk? Kocsival járok, s talpalok ugyan néha, ha muszáj, de buszkimaradás vagy villamoskarambol miatt még soha nem késtem le semmiről. Akkor nekem elengedik a tízperces büntetésemet, vagy térdepléssel, sarokba állítással, vízibiciklisáv-festéssel letudjuk az egészet? Esetleg valami minimális Karácsony-adót fizetek? Elvégre nem tettem semmi rosszat. Na, jó. Talán a választási kortesidőszakban, meg persze a voksoláskor. De akkor más is botlik, csinál marhaságot. Tessék csak megnézni az eredményt! A közgyűlést. Meg a határozatait. Persze hogy utána Karácsony nem győz bennünket nevelni.
Pestalozzi és Comenius pedig forog a sírjában. Bár nekik azért annyi szerencséjük van, hogy holtukban nem a székesfőváros főpedagógusa gondoskodik róluk.
