Várj csak, mutatok néhány pompás „gondolatot” 50 centtől:

„Az a típus vagyok, aki megöli a dílered, ha emelkedik a kokain ára. (…) Olyan vagyok, mint Patty LaBelle, haver, magamra vagyok utalva Ahol a kalapom van, ott van az otthonom, egy guruló kő vagyok, összetörlek, azt gondolva, hogy nem érek hozzád, bottal vagy mankóval fogom megmozgatni a segged, ipari ribancok, a motorháztető alatt szeretnek minket, Taposs ki egy csontot a seggedből egy vadonatúj csizmával (…)”.

Aztán itt van Ice Cube – korunk Goethéje:

„Hallottam, hogy a bosszú egy kib…szott nigger, Ezért van elegem abból, hogy úgy bánnak velem, mint egy kib…szott mostohagyermekkel; Ölj meg egy punkot, mert én nem az vagyok (…). Most a környékemen tanították nekem, Hogy ne lovagolj senki f…szán, Bármit is tesznek, b…szd meg őt és a bandáját Hacsak nem fizetnek érte, (…) Nők, akiket meglovagolhatsz, de ha férfi vagy, légy férfi, Rázd meg a kezem, és rázd meg erősen, Mondd, hogy »Mi újság, Ice Cube?«, aztán szakítsd meg, Mert ha ott lógsz, hangosan és tisztán megmondom, Szállj le a farkamról, nigger, és mondd meg a ribancodnak, hogy jöjjön ide (…).” 

Esetleg, ha nem volt elég, íme, egy kis Snoop Dogg:

„Apu, játszd le azt a dalt, amit imádok az albumodról. Tudod, az, amire a barátaimmal szeretünk seggbe dugni. (…) Lány, gyere, b…szd meg Snoopot, iratkozz fel a csapatomba, van még egy kis hely. Még vérb…szások is előfordulnak, utálom a klubot, mindannyian szeretetet mutatnak nekem, szeretik Snoop Doggot Adhatok egy autogramot, szóval tedd be azt a DPG kutyapózt és utóhatást, Csak nevetek, miközben egy újabb cikcakkban csavarok rossz ribancokat, csókolóznak, habfürdőt vesznek (…); Az egész buli felbukkan, látlak titeket, utálatos niggerek, viccelődnek ezekkel a jéghideg gyémántokkal a mellkasomon,(…) Mert ha probléma van, odaadom a problémamegoldót, Hívok egy 30 gigás revolvert, véget vetek ennek az egész drámának, hmm, Csúcs dollár az arany nyakörvvel, szerezz nekik eurót, Szerezz nekik dollárt, szerezz nekik nullákat, szerezz nekik számokat, igen, Itt az ideje, hogy ezt megkapjuk Gondolom, olyan vagyok, mint Obama, De ugyanolyan maradok, mint a kib…szott anyám; (…) Dee, lelkes G, fiatal pilóta, b…szd meg Öreg G, micsoda fiatalember, tizenhárom éves, olyan feje van, mint egy öregembernek, Egy apa, akivel b…szom (…), És kristálytisztán gondolkodom, a farkamon lévő gyémántok úgy csillognak, mint egy csillár…”

Amúgy belegondoltak már, hogy ameddig a feketék tényleg rabszolgák voltak és el voltak nyomva és másodrangú állampolgárok voltak („persze, Amerikában meg verik a négereket!” – szólt a liberális-kiröhögős-felsőbbrendű duma, bizonyítandó, micsoda hülyeségeket beszélnek itt a komcsik Amerikáról, aztán kiderült, hogy tényleg…), szóval ameddig tényleg volt miért szenvedniük és szenvedtek, addig bluest énekeltek és gospelt, és szólt a jazz és a csodálatos Chuck Berry tolta a rock and rollt, Louis Armstrong pedig fújta a trombitáját, úgy, ahogy nem fújta senki más, és azt énekelte mellé, hogy

 „I see trees of green / Red roses too / I see them bloom / For me and you / And I think to myself / What a wonderful world” (…).

Amióta pedig naponta ki van fényesítve a hátsójuk, azóta kétkilós aranyfuksszal a nyakukban, olyan kéztartással és olyan pofával, ami önmagában könyörög a gépfegyverért, szóval azóta ezek üvöltik így bele a pofánkba, hogy hogyan fogják megb…szni a kurva fehér anyánkat.

Hát persze… Majd lejátsszák ezt is azok, akiket illet – hajrá, redneckek!

Szóval mióta semmi igazi bajuk nincs, azóta ez van. Meg BLM. A BLM pedig lángba borította Amerikát, gyújtogatás, erőszak, ártatlan fehér járókelők kényszerítése, hogy kib…szott fekák csizmáját csókolgassák, no és persze fosztogatások mindenhol, mert a „polgárjogi harcok” lényege ma már a buzi nagy plazmatévé lecserélése egy még nagyobb plazmatévére fizetés nélkül, a másik elengedhetetlen elem pedig Mark Twain betiltása, s hogy mindez miért?

George Floydért. Aki egy rohadt, gyáva rabló volt, aki terhes asszonyt rabolt ki úgy, hogy a hasához nyomta a pisztolyt, az ilyenek nélkül eo ipso szebb hely a világ, ezt a gyáva bűnözőt igazoltatták a rendőrök, miután hamis dollárral fizetett, majd ellenállt a rendőri intézkedésnek, szerencsétlen Derek Chauvin fehér rendőrtiszt pedig, akit hosszan képeztek ki arra, miképpen kell rendőri intézkedésnek ellenálló gyanúsított nyakára térdelni, rátérdelt arra a nyakra, ahogy tanították neki, ám 

Ennyit erről, meg a feka rapről.

És térjünk akkor haza.

Mert most „reppeljük” ám itthon a politikát, méghozzá úgy, hogy hirtelen nagyon komolyan van véve a Dopeman, legalább annyira, amennyire 50 cent, Ice Cube meg a Snoop Dogg, akik, mint láttuk, anyut, aput (seggbe) meg a 13 éves fiút is.

És akkor most elemzés tárgyává teszünk egy Krúbi-szerzeményt, vastag gumikesztyűben, orrunk alá illatos keszkenőt szorítva.

Kezdjük azzal, mit olvashatunk a „mű” ajánlójában, mintegy magyarázatképpen. Ezt:

„Egy provokatív, nyers és groteszk humorral átitatott rapszám, amely tele van szókimondó, ironikus és sokszor polgárpukkasztó sorokkal. Krúbi a tőle megszokott módon játszik a szavakkal, és gátlástalanul figurázza ki a társadalmi helyzeteket, a politikai elitet és a bulikultúrát, miközben önmaga karakterét is egy karikaturisztikus figurává alakítja. A szövegben az abszurd és túltolt képek keverednek a társadalomkritikával és a szatírával. A politikai utalások, a celebek említése és a trash kultúrára való reflektálás mind egyfajta groteszk görbe tükröt állítanak a magyar valóság elé. A humor gyakran durva, és a határokat feszegeti, de talán ez adja meg a dal provokatív erejét és egyedi hangzását. Kendőzetlen, szabadszájú, botrányos, de rendkívül kreatív és lendületes rapszám, amely tele van csípős gúnnyal, kulturális utalásokkal és szókimondó sorokkal. Azoknak szól, akik szeretik a radikális humort és a nyers, őszinte, tabukat nem ismerő szövegeket.”

Na, ez aztán a felszopás, fluffer number 1, és akkor lássuk a „költeményt”:

„Krúbi reppel itt, a rímcsap meg lett nyitva
A sikerének titka, hogy a whiskydet megitta
A gampidat elszívja, míg az anyád szidja
A rímsémája ritka, mint a zsidókon a fityma
Most hogy végre itt vagy, mehet a rap a javából
Csak egy nőt b…sztam meg tegnap de az legalább anyád volt
Csak egy nőt b…sztam meg de az legalább anyám volt
Szerinted mér hívlak tesómnak, fiam? Most mit parázol?
Csak el akartam mesélni, mi történt tegnap este
Mikor kékre festett buszokkal beestem Budapestre
A mozgássérültajtónál egy tolószékes yolózik
Morgolódik, hogy a villamos nem fonódik Fonyódig
Ugyan mit szomorkodik, tán bal kerékkel kelt fel?
Mutassa, hogy brékdenszel! Hagyja, a szék nem kell
Adja inkább nekem, együtt azzal a bérlettel
Ha arra jár a kaller, állj a sarkadra, félember!

Félre végre odaérek a Budapest Parkba
Mert úgy véltem én elnézek ma a Kendrick Lamarra
Koncert alatt kacsintgatok egy 10/10-es csajra
De őt inkább két néger srác érdekli tőlem balra
Na mindegy, a szívemben p…csáknak most úgysincs hely
Inkább együtt ordítom a rímeket Kendrickkel
Nagyon beleéltem magam, véletlen volt, hidd el
De a dalszöveg részeként kimondtam azt, hogy nigger.
Erre mindkét néger srác ingerülten rám néz
Én az életemet féltve lépek négyet hátrébb
Félek, vár rám pár pofon, a sorsomat átkozom
Kislányos zavaromban habogva magyarázkodom
Tesókám én nem vagyok rasszista, hidd el nekem
Hiszen tegnap is segítettem egy néger kisgyereken
Aki egy rozoga bicóval járt, majd szétesni látszott
Utána kiáltottam: „Hé, elhagytad a láncod!”

Úgy érzem ,valamiért a történet nem segített
Hát lelépek inkább csajozni, itt hagyom az egészet
Vár most rám a város, hadd kapjanak Krúbi sármjából
Én még Orbán Ráhelt is leveszem a lábáról
Egy Duna menti parlamenti partiba betévedek
Hírességek vannak itt, Rogán az égből érkezett
Mondtam is Tóninak, „grat az új repülődhöz”
Ő csak annyit mondott: „hát nem az enyém, de azért kösz”

Jó a buli, Lézer Jani kezeli a fényeket
A Mészáros Lőrinc éppen felemészti a cégedet
Egy méltányos hörpintéssel, de nincs semmi gebasz
Te is az vagy, amit a szádba veszel, Lóci, te f…sz
Na elég lesz a középkorú férfiakból most már
Rá is térünk máris a jó gádzsikra, ne fossál
Ki is nézek magamnak egy ELTE-matekos lányt
Az ajkára harapva táncolgat oda hozzám
És odasúgja: „nem szeretném hogyha félreértenéd
De én eléd letérdelnék, de előbb egyet kérdeznék
Mert elvből szó sem lehet szexről, ha nem tudod fejből
A másodfokú egyenleteknek a megoldóképletét”

Csak annyit válaszoltam: sima vagy a péfeles?
Mer én akárhogy számolom, a bal herém hatméteres
A jobb herém is méretes, na meg a farkam kékeres
Az ágyban egy emlékezetes teljesítményért keress
Őszinte lányt csinálok belőled, mondom neki
Mert ma az lesz a szíveden, ami a szádon: g…ci
Dobd el bugyid és paplanod, meg a gumit is hagyhatod
Mert ezekkel a rímekkel én szétszedem a magzatod

Az este hátralévő részében sem tespedtem
Hajnalban Palvin Barbara lenyelte a testnedvem
Kérdezd csak meg tőle, ha azt hiszed, kitalálom
Corvinus Gólyahajó 2013”

Remekmű, mi?

És akkor néhány javaslat a 24-es Fábián Tonyónak, mit kellene megkérdeznie a „művész úrtól”, esetleg a rajongóitól:

1.: A „művész úr” csak időnként, alkalomszerűen, vagy rendszeresen szokta b…szni az anyját?

2.: A zsidók fitymájának emlegetése milyen szempont szerint kiválasztott kaszt szabadsága? Ha például a Kurucinfón jelenne meg valami ilyesmi, lenne felháborodás?

3.: A mozgássérültekkel történő „viccelődés” melyik szekta szabadsága? Ugyanazé, mint a zsidó meg fityma emlegetése?

4.: A négerezés-niggerezés szintúgy szabad? És ez a sok-sok szabadság összefügg-e azzal, hogy a „művész úr” mindeközben a mocskosfideszezés egyik apostola?

5.: Az „ezekkel a rímekkel én szétszedem a magzatod” kitételen egészen pontosan mit kell érteni a retkes büdös bunkóságon, vagyis a Krúbin kívül?

6.: „Hajnalban Palvin Barbara lenyelte a testnedvem / Kérdezd csak meg tőle ha azt hiszed, kitalálom / Corvinus Gólyahajó 2013” – „reppeli” ez a fehérjehalmaz, nyilvánvalóan azt sugallva, azzal dicsekedve, hogy ez a dolog megtörtént. Tessék mondani, Palvin Barbara létező személy? Igen. Ebben az esetben mennyire megalázó, női mivoltában sértő számára ez az egész, ha megtörtént, ha nem? És mégis mekkora retkes büdös bunkónak kell lenni ahhoz, hogy valaki ezt megtegye?

Addig is, ameddig Fábián Tonyó (vagy a Czinkóczi Sanya) elkészíti ezt a riportot, vessünk egy pillantást arra, néhány évtizeddel ezelőtt miről is szólt a „könnyűzene”.

A mi lázadásunk egyik alapműve például ez volt:

„Ne gondold, ó ne, hogy tied a világ,
Nem fog mindig a szerencse könyörögni hozzád
És ha még most tied a szó,
Ne hidd, hogy így marad örökre,
Ajánlom, tűnjél el a színről sietve. (…)”

És ez is:

„A táj, amit látsz, virágot nem terem,
A táj, amit látsz, a koromtól lett ilyen,
Háztetők közén az ég, sohasem tiszta kék,
Mit mondjak még, magamról egy mondatot,
Huszadik századi városlakó vagyok.”

Aztán persze ez (üvöltve):

(…) „A kocsmában, ott van a nagy élet,
Tompulnak az agyak, élesek a kések,
Sűrű a levegő az olcsó sör szagától,
Eleged van már e kib…szott világból.”

S még ilyesmi is:

„(…) De a nap halotti maszkban, mint éj,
Ma színházat játszik, épp színpadra lép,
S a tények jószívű doktoraként,
Lekacsint rá, sunyi holdja szemén és szól…

Míg a Föld pokol országrészein el nem tűnik a baj,
Kicsinyes panaszodról vándor,
Ne beszélj,
És sohase félj, sohase félj,
Sohase félj…”

Na, hát ezekről a kicsinyes panaszokról lehetne és érdemes is lenne beszélni. Csak hát, nincsen kivel. Mert ezekkel beszéljen az, akinek hat anyja van. És mindet a krúbi b…ssza…