A kábítószer-fogyasztás esetében a dekriminalizáció azt jelenti, hogy ha valaki kis mennyiségű drogot birtokol, jellemzően személyes használatra, azt már nem büntetik börtönnel, és gyakran nem is indul büntetőeljárás ellene – írta a Drogkutató Intézet (DKI). A hangsúly a „kis mennyiségen” van, amely országonként változó, sokszor nehezen behatárolható és gyakran visszaélésekre ad lehetőséget. A DKI kiemelte, hogy a dekriminalizáció nem egyenlő a legalizációval, amely teljesen legális keretek közé helyezné a kábítószerek birtoklását, termesztését és árusítását. Ugyanakkor a kettő között vékony a határ, és a dekriminalizáció sok esetben a legalizáció felé vezető első lépésként szolgál. Ahogy azt több ország példája is mutatja, a „könnyűdrogok” dekriminalizálása után gyakran megindul a nyomás a teljes legalizáció felé, amely már a kereskedelem, termesztés és tömeges fogyasztás törvényessé válását is jelentené.
Negatív eredmények
Több ország is kísérletet tett a dekriminalizáció bevezetésére vegyes, de nagy részben inkább negatív eredményekkel. Csehországban 2010 óta a marihuána személyes célú birtoklása már nem bűncselekmény, hanem csupán szabálysértés. A törvénymódosítástól a fogyasztás csökkenését, a bűnözés visszaszorulását és a rendőrség tehermentesítését remélték. Mi történt ehelyett? A fiatalok körében nőtt a fogyasztás, a marihuána elérhetősége szinte akadálytalan lett, és megjelent a termesztés mint „hobbitevékenység”.
A bűnözés nemhogy visszaszorult volna, hanem gyökeret eresztettek a féllegális terjesztői hálózatok, amelyek éppen a szabályozás lazaságát használják ki.
Ráadásul a szabálysértési bírságok behajtása is gyenge lábakon áll, így az elrettentő hatás gyakorlatilag nulla, az állam majdhogynem asszisztál a kábítószer-fogyasztás normalizálásához.
Hasonló kudarcot vallott a dekriminalizáció Portugáliában, ahol ugyan technikailag nem kriminalizálták a fogyasztókat, de sokan elfelejtik, hogy az ottani modell szigorú terápiás rendszert is társít a változtatáshoz. Aki fogyasztónak bizonyul, kötelező egészségügyi kezelést kap. Mégis, a keménydrog-használat nem szorult vissza, és a fiatalkori fogyasztás továbbra is jelentős probléma. A pozitív példaként való hivatkozás tehát manipulatív leegyszerűsítés – vonta le a következtetést a DKI.
A liberálisok valódi célja a legalizáció
A szakmai szervezet hangsúlyozta: a kábítószer-dekriminalizáció nem csupán szakpolitikai kérdés, hanem ideológiai hadszíntér is. A liberális-progresszív politikai erők jellemzően az egészségügyi megközelítést hangsúlyozzák, miközben hosszú távú céljuk a teljes legalizáció. A dekriminalizáció ebben a narratívában humánusabb, toleránsabb, 21. századi megoldásnak tűnik, amely „tiszteli az egyén szabadságát”. Valójában azonban ez az álláspont figyelmen kívül hagyja a társadalmi következményeket, különösen a fiatalokra és a kiszolgáltatott csoportokra nézve.
A „szabadság” jelszava alatt olyan pszichoaktív szerek válhatnak elfogadottá, amelyek roncsolják a személyiséget, tönkreteszik az életeket, és a társadalom szövetét is kikezdik. A dekriminalizáció kaput nyit az elfogadás, majd a normalizálás irányába, innen pedig már csak egy lépés a legalizáció.
A magyar szabályozás biztonságot ad
Magyarországon a kábítószer-birtoklás és -fogyasztás is bűncselekménynek minősül, még akkor is, ha csekély mennyiségről van szó. A hatályos büntetőjogi szabályozás a zéró tolerancia elvét követi, amely nemcsak jogi keretet, hanem társadalmi üzenetet is hordoz: a kábítószer-használat nem elfogadott, nemkívánatos és következményekkel jár. Ez a megközelítés nem csupán elrettentőerejű, hanem megelőző funkciót is betölt. A fiataloknak egyértelmű jelzés: a drog nem játék, nem trendi, nem szabad kipróbálni. A szülők, pedagógusok és rendvédelmi szervek egyaránt biztonságban érezhetik magukat egy olyan jogi környezetben, ahol a drogfogyasztás nem „személyes szabadságjog”, hanem társadalmi veszélyforrás.
A zéró tolerancia nem zárja ki az emberi megközelítést. A jogalkotó lehetőséget biztosít az elterelésre, vagyis egészségügyi és szociális segítségnyújtásra így az irányelvek kiegyensúlyozottan kombinálják a megelőzést, az elrettentést és a segítő beavatkozást.
A magyar modell – minden kritika ellenére – határozott, világos és következetes. Nem ad teret a pszichoaktív szerek normalizálásának, nem küld ellentmondásos üzenetet, és nem relativizálja a kábítószer-fogyasztás veszélyeit
– fogalmazott a DKI.
