Handzsár és kindzsál

Érthetetlenül magas árakon cserélnek gazdát az utóbbi időben a török fegyverek a Dorotheum militária-árverésein. Az osztrák főváros patinás aukciósházában rendszeresen megforduló magyar galériások és gyűjtők sem tudnak erre racionális magyarázatot adni, hacsak nem a múló divatnak tulajdonítjuk a sajátos konjunktúrát.A régi fegyverek 61. speciális licitálásán a közel háromszáz tételből a legtöbb török tárgy volt. Ritka és rendkívül dekoratív példánynak számított a maga nemében egy XVII. századi sarkantyúpár vasból, réz- és ezüstberakásokkal, amelyet 5000 schillinges becsáron értékesítettek. Eleve felverték a kikiáltási árát (15 ezer schilling) egy XVI–XVII. századi, jó állapotban fennmaradt török szablyának, a pengéjén vésett felirattal, s egy tiszti kardnak, amelyet babérkoszorúba foglalt Korán-versekkel dekoráltak. Az előbbiért a licitálás hevében 20 ezer schillinget ígértek, az utóbbi patinás, eredeti darabért ennél is többet, 22 ezer schillinget fizettek. Rögtön utánuk következett a sorban egy magyar díszfegyver, amelyet régi kard pengéjének felhasználásával montíroztak újra, és a mester csillag alakú jele is megmaradt rajta. Talán túl alacsony kikiáltási ára (1200 schilling) magyarázza, hogy végül 3800 schillingnél szólalt meg a csengő.Handzsárok sorozata következett ezután. Közülük a legdrágább (6000 schilling) egy aranyozott markolatú, ezüstberakású kalligráfiával ékes példány volt, nyolc kővel kirakva, hüvelye fekete bőrrel bevont és ezüst virágmintás; a leütési ára 8000 schilling lett. Egy aranyozott feliratú és aranyozott bőrrel bevont hüvelyű társa 5000 schillinges „formáját” hozta, míg egy XVIII–XIX. századi darabot hüvely nélkül kínálták félennyiért, de kilenc vörös kővel kirakott markolata 3200 schillinget is megért valakinek. Egy értékes damaszkuszi acélpenge a XVIII. századból – arannyal kivert markolattal és ezüstös fogantyúval, bálnafogakkal szögecselt hüvellyel – 3500 schillinges becsértékén lelt új tulajdonosra.Az oszmán térségből, valamint a kaukázusi régióból származó tucatnyi kindzsált is kalapács alá vitték. Ezek fényes selyemmel bevont, rendkívül díszes hüvelyben tartott obligát ékességei a magára valamit is adó férfinépnek azokon a vidékeken. A tőrszerű derékfegyverek előzetesen saccolt ára két-, három-, négy- és ötezer schillinges sávban mozgott a legutóbbi bécsi licitáláson. A márkás magyar fegyvereknek is megkérték az árát. Egy 16 milliméteres kaliberű, 28 centiméter hosszú perkussziós pisztolyt vasberakással dekoráltak, és aranyba foglalt mesterjegye szerint „Rákosi Kolozsvárott” készítette anno... Sajnos az eredetileg elvárt 14 ezer schillinget senki nem volt hajlandó megadni érte. Csekély vigaszul szolgálhat számunkra, hogy 1850 tájáról származó olasz párja „Giulio Beretta – in Venezia” jól hangzó felirattal éppúgy visszamaradt „potom” 3000 schillingért, mint egy évtizeddel korábbi talján társa kétszer ennyiért. A vége felé mégis ránk mosolygott a szerencse. Eredetileg a bécsi Rennwegen lévő kaszárnya számára készült az az öt nemzetiszín zászló – méteres, hasonló koloritra festett tartórudakkal –, amelyek az első világégés emlékét idézik. Két osztrák (fekete-sárga) és két német birodalmi (fekete-fehér-vörös) lobogó mellett egy magyar trikolórért megadta a gyűjtő az előzetesen elvárt 2200 schillinget.