Előkelő szerepben a kistérségek

A kistérségi szintű gazdaságfejlesztés előnye, hogy viszonylag kevés partner koordinációját igényli, belső viszonyai könnyen áttekinthetők és a szereplők közvetlen részvétele biztosítható. A Széchenyi-terv egy-egy kistérségben már viszonylag rövid idő alatt is jelentős fejlődést indíthat el – nyilatkozta lapunknak Cséfalvay Zoltán, a Gazdasági Minisztérium helyettes államtitkára, aki szerint évente átlagosan 20-30 kistérség állhat különböző pénzeszközök révén a fejlődés útjára.Hazánkban a gazdaságfejlesztés a kilencvenes években a több mint háromezer települési önkormányzat „aktivitásától” fügött, miután az évtized fejlődési modelljének legfőbb elemei – az olcsó munkaerő és a külföldi tőkebevonás – ezen a szinten is megszervezhetőek voltak – mondta Cséfalvay Zoltán. – Az ezredfordulón kezdődő új gazdasági korszak kihívásai viszont átértékelik a gazdaságfejlesztés területi szintjét is. A Magyarországra betelepült társaságok termelési bázisának kiszélesítése, a gazdaság két fő szektorának: a multinacionális nagyvállalatoknak és a hazai kis- és közepes vállalkozásoknak az öszszekapcsolása, továbbá az innováció és a hálózatépítés, valamint az információs gazdaság már nem szervezhető meg csupán települési szinten. Ehhez már egy magasabb területi szerveződés, a kistérség beiktatása szükséges.– Mi szükséges a sikeres kistérségi gazdaságfejlesztéshez?– A kistérségi gazdaságfejlesztés csakis akkor lehet sikeres, ha összehangolt, komplex programokra támaszkodik. A különböző fejlesztések programszerű kistérségi összehangolása teszi lehetővé ugyanis azt, hogy e fejlesztések hatásai térségi szinten összeadódjanak és megsokszorozódjanak, a rendelkezésre álló források pedig hatékonyan hasznosuljanak. Az eredményes gazdaságfejlesztéshez olyan gyakorlati jellegű programokra van szükség, amelyek az eddiginél jóval erősebben veszik figyelembe a finanszírozási hátteret. Előnye ennek a feladatnak, hogy viszonylag kevés partner koordinációját igényli, s belső gazdasági viszonyai könnyen áttekinthetők.– Mit „ígér” a Széchenyi-terv a kistérségeknek?– A Széchenyi-terv egy keret, amit a vállalkozások és az önkormányzatok fejlesztései tölthetnek meg tartalommal. A Széchenyi-terv alapvetően az állam gazdaságfejlesztési ajánlata az üzleti szektor és az önkormányzatok számára, s a gyakorlatban ez a nagy ívű, állami pilléreken nyugvó koncepció a kistérségi programok formájában valósul meg.– Ez így első pillantásra akár állami beavatkozásnak is tűnhet...– A Széchenyi-tervben megfogalmazott „ajánlatok” a szabad piac elvéből indulnak ki. Ezért, hogy ezzel se korlátozza a vállalkozások és önkormányzatok fejlesztési elképzeléseit, konkrét helyszínek vagy régiók se találhatóak a Széchenyi-tervben. Ennek ellenére szükséges, hogy a Széchenyi-terv programjai és alrészei során megvalósuló beruházások kistérségi szinten is összehangolódjanak, és így hatásaikat tekintve megsokszorozódjanak. Ezen új, területi szint feladata és egyben nagy lehetősége, hogy a pályázatok által nyújtott támogatások révén, mozaikokból összerakva kialakítsák az érintett egység adottságaihoz és fejlődési alternatíváihoz legjobban illeszkedő programot, amely nagymértékben növelheti a tőkevonzó képességet, a profil megteremtésének lehetőségét, az erőforrások mozgósíthatóságát.– Említene néhány példát?– Már a Széchenyi-terv készítése során is több kistérség, így például Csurgó (Festetics-program), Mórahalom (Klebelsberg-pro-gram), Fehérgyarmat–Pápa (Esterházy-program), Veresegyháza (Életmód program), önálló gazdaságfejlesztési elképzeléssel jelentkezett. Évente átlagosan 20-30 kistérség erősödhet meg állami, illetve egyéb pályázati pénzek révén.– Nemrég a szaktárca – tizenhét jellemző alapján – elkészítette az ország hét régiójában található 150 kistérség helyzetéről szóló fejlettségi térképét. Milyen következtetéseket vontak le?– Láthatóan csökken a különbség hazánk nyugati és keleti része között, ma már a választóvonal a Balassagyarmat–Szolnok–Békéscsaba–Battonya tengely mentén található. Megdőlt az a vélekedés, hogy „csak” a Dunántúl erősödik, számottevő fejlődés ugyanis több „keleti” centrumban tapasztalható. Egyébként az említett „Nyugat– Kelet” egyenlőtlenséget az okozza, hogy amíg a Dunántúlon hálózati szintű (önkormányzatok, intézményi fejlesztők, vállalkozók) együttműködés, fejlődés mutatható ki, addig a keleti országrészben növekedési centrumok (Nyíregyháza, Miskolc és Debrecen) kialakulása figyelhető meg. Az eltérő fejlődési modellek eltérő gazdaságfejlesztési programokat kívánnak meg. Nyugat-Magyarország egyes területein már az a gond, hogy elfogyott a képzett munkaerő, míg Kelet-Magyarországon még a munkanélküliséggel küzdenek. A foglalkoztatottsági kérdések megoldása tipikusan kistérségi feladat.A Gazdasági Minisztérium felmérést készített a 150 kistérség állapotáról. E fejlettségi térképből egyebek mellett kiderül, hogy a személyi jövedelemadó-alap nagysága szerint az első – a budapesti – és az utolsó – a nagykállói – kistérség között 1999-ben 3,4-szeres volt a különbség. Az északkeleti térségek vezetnek a munkanélküliség tekintetében is. A legtöbb jogi személyiségű gazdasági szervezet – ezer lakosra vetítve –Budapesten, Pest megye kistérségeiben, továbbá a Közép-Dunántúlon, a balatonfüredi kistérségben és a pécsi térségben működött. Az utolsó kategóriába tartozó kistérségek – több mint 77 százalék – a keleti országrészben találhatók. A központi, budapesti térség után a gyorsan fejlődő közép- és nyugat-dunántúli térségek állnak. Az összesített adatok szerint a budaörsi kistérség a legfejlettebb. Az infrastrukturális helyzet javulása – legalábbis 1994-hez képest – valamennyi kistérségben megfigyelhető. A fejlődés a telefonellátottságban a leglátványosabb: a fővárosban ezer lakosra 518, míg Nagykáta körzetében 306 távbeszélő jut.