Legutóbb a Csongrád Megyei Agrárkamara elnöke, Hódi Pál jelentette ki, hogy nem ért egyet azzal, hogy a MAK az Alkotmánybírósághoz fordul, mert a családi gazdaságoknak szánt plusztámogatáshoz szükséges a Magosz (Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Országos Szövetsége) ajánlása.
Nem ért egyet a lépéssel Roszik Péter, a Győr-Moson-Sopron Megyei Agrárkamara elnöke sem, aki abban ugyan nem lát kivetnivalót, hogy a MAK az Ab-hoz fordult, de – tette hozzá – a megyei kamarák tagjai jelentős részben családi gazdálkodók, akik alig várják, hogy végre pozitív megkülönböztetésben legyen részük, azaz megkapják a plusztámogatást.
Elmondta: a kamarák között nincs hierarchia, a MAK-nak nincs joga beleszólni a területi kamarák működésébe. Csupán három esetben kell a megyei kamaráknak a MAK utasításait követni: a tagregisztráció egységes rendszerében, a tagdíj fizetésekkel kapcsolatos, a MAK részére történő befizetéseknél, valamint alkalmazni kell a MAK által alkotott etikai kódexben foglaltakat. Rámutatott: a MAK-nak csak húsz tagja van, a 19 megyei és a budapesti szervezet, a megyei kamaráknak pedig egyenként több száz. Ez nem azt jelenti, hogy a megyei tagok egyúttal a MAK tagjai is lennének. Emellett a kamara nem érdekvédelmi szervezet, hanem köztestület, és nem szerencsés ha működésében a vezetők politikai szemlélete tükröződik, mert az veszélyezteti azon feladatok sorsát, amelyet csak a kamarák tudnak ellátni: az EU-csatlakozásra való felkészülés, gazdasági érdekérvényesítés, piaci verseny tisztasága stb. Jelenleg ezek az intézkedések országosan elégtelenek – mondta Roszik.
Ó, azok az átkozott tények!
