A többi pesti Duna-parti szállodához hasonlóan a Bristol Szálló is az egykori bérpalotasor átalakításával született meg, amelynek Petőfi téri oldala 1927-től Carlton Szálló néven üzemelt tovább az épület második világháború alatti pusztulásáig, és helyén 1968 óta az Intercontinental, a mai Budapest Marriott Hotel áll.
A Duna-part rendezetlen, szemetes volta miatt az első pesti szállodák inkább a Belváros közepén, a Dunával párhuzamosan épültek meg a XIX. század elején. Ekkoriban fontosabb szempontnak bizonyult ugyanis a belvárosi utcai forgalom, mint az egyébként nagy előnyt jelentő dunai és budai panoráma. Amikor azonban a Duna-korzó Pest legelőkelőbb sétahelyévé vált, és tehetős polgárok modern bérpalotasort emeltek rajta, a növekvő igények nyomán egy élelmes vállalkozó egymás után szállodává alakította ezeket. Így született meg elsőként az 1870-es évek elején a Grand Hotel Hungária. Igazgatója, Illits József volt az, aki a szomszédos épület jelentős átalakításával a millennium idejére létrehozta a Bristol Szállót. A mai Apáczai Csere János utcára nyíló új, világvárosi színvonalú, korszerű Bristol százkét szobájában villanyvilágítás, központi fűtés, hideg-meleg vizes fürdőszoba, rádió és telefon szolgálta a vendégek kényelmét. A szálló hamarosan főként a külföldi előkelőségek kedvenc pihenőhelyévé vált, akik előszeretettel keresték fel mintaszerű éttermét és kávéházát is. Földszinti, hatalmas tükörablakos éttermében a kor számtalan híressége időzött rendszeresen. Ide jártak az úgynevezett Kerekasztal irodalmi társaság tagjai és a Hét című lap munkatársai, de a helynek saját – Bristol-körnek keresztelt – irodalmi társasága is volt. A jó konyhájáról, tisztaságáról és szépen berendezett szobáiról híres szálló vendége volt többek között a későbbi VIII. Edward angol király is, aki még walesi hercegként többször választotta magyarországi tartózkodása színhelyéül a Bristolt az előkelőbb pesti szállók helyett.
Illits József igazgató halála után, 1927-ben örökösei megosztották a Bristol szálloda és az étterem bérletét. A Hungária Szállóval egy tömböt alkotó épület középső részén üzemelt tovább a Bristol ezentúl csupán egy folyosóval összekötve a Petőfi tér felőli, Carlton néven megnyílt új szállodával. A kilencvenhárom szobás Carlton Szálló különlegessége volt a Petőfi tér felőli kávézójának nyaranta pálmákkal díszített terasza. A pálmakertet délben és este étteremként használták, délután pedig a pestiek kedvelt uzsonnázóhelye volt. Külön kártyaszalonnal dicsekedhetett, márványasztalai, márványlapos pultja pedig a ház ékességei voltak. A szálló halljából az úgynevezett Kék Szalonba lehetett lejutni, amely a szállóvendégek olvasószobája is volt. A szálló nagy luxusétterme ennek szomszédságában feküdt, falait zöld selyemtapéta díszítette, függönyei vörös brokátból készültek és a székeket szintén vörös bársonnyal vonták be. Vörös, süppedő szőnyegen jutott be a vendég a szép helyiségbe, amelynek meghitt hangulatát a szemközti falba épített márványtetős kandalló is emelte. Az éttermet nagyobb rendezvények esetén egybenyitották a szomszédos Kék Szalonnal. A szomszédos Bristol utódaként nyitották meg 1946-ban a Duna-part akkor egyetlen szállodáját, a Duna Szállót. A hatvanas évek végén bontották le, a három egykori szálloda helyén pedig megépült a korábbiaknál lényegesen szerényebb Intercontinental, a mai Budapest Marriott Hotel. (G. R.)
Visszafoglalás – A posztmodern és a posztstrukturalizmus + videó
