A környezetszennyezőnél aligha létezik pofátlanabb ember. Ő minden további nélkül kidobja az autóablakon az elhasznált papír zsebkendőt, az üres sörösüveget, a hervadt szendvicset, a kiszolgált óvszert… Mert bunkó. Végigmégy a peremkerületek legszélén, s azt látod, egyetlen szemétdomb az egész, glédában áll a sitt, a megunt sezlon, a lavór és a vécéülőke… Nagy magyar csendélet. Találkoznék csak egy ilyen lavórhajigálóval, lehet, hogy fölcsavarodna az ecetfára, mint a futóbab.
Hozzáteszem gyorsan, a hatalom sem vétlen, hogy így áll a helyzet. A kültelki szemétkonténereket senki sem üríti, csurig áll benne a gané, a jónép hely híján mellé dobálja az ezt-azt, a szeméttelepre meg olyan drága a belépő, hogy az ember kétszer is meggondolja, tényleg ide akart-e jönni eredetileg…
Mindenesetre szemét ember a környezetszennyező, akárhonnan nézzük is. Velem szagoltatja a maga piszkát. Még mocskosabb a dolog, ha vállalatról, cégről van szó. Itt van például egy ferencvárosi hulladékfeldolgozó társaság (név és cím a szerkesztőségben), amelyik úgy végzi a dolgát, hogy nemes egyszerűséggel minden trutyit otthagy a Duna-parton a fekáltól a vokálig, amit aztán eső, szél, vihar, partomlás belemos az öreg folyamba, amelynek vizéből – ha közvetve is – te is iszol, meg a csemetéd, eleid, utódaid. Aztán még csodálkozik egy ilyen káefté, ha egy pitypangos hajnalon csóvát dobnak a központjukra…
Nem kéne szennyezni a környezetet, emberek! Ki-ki őrizze meg és gyűjtse megunt sezlonját, levetett óvszereit, s várja meg az érkező kukásautót, ha már egyszer annyira igyekszünk Európába. Értsük meg, kicsi ez az ország, ráadásul amúgy is teli van szeméttel, szemetekkel. Már minden négyzetméter foglalt.
Továbbiak kíméljenek!
origo.hu
Életveszélyes sérülések: öt kutya marcangolt félholtra egy embert
