Egy magyar műkereskedő New Yorkból

Salvador Dalí, Pablo Picasso és más világhírű mesterek műveiből rendezett kiállítás látható ezekben a hetekben Szentendrén. Bár elsősorban sokszorosított grafikákról van szó, az összeállítás mind a művészek rangja, mind a művek minősége miatt különös figyelmet érdemel. Annál is inkább, mivel a falakra került anyag nagyobb része New Yorkból érkezett Magyarországra, az a műkereskedő viszont, akinek a tulajdonát képezik, éppen Budapestről került egy év híján negyedszázada a XX. századi művészet történetében legfontosabbnak számító városba. Suzanne Csikós-Nagy pályája bizonyos szempontból jelképezheti annak a generációnak az útját, amelyhez tartozik, hiszen korosztályából számosan távoztak külföldre, csináltak karriert, hogy azután újra hazatérjenek. Abból a szempontból is érdekes a tevékenysége, hogy szakmai kapcsolatokat próbál teremteni az ó- és az újhaza között.
Közgazdásznak tanult eredetileg, a humán értékek vonzása miatt azonban 1974-ben otthagyta a külkereskedelmi céget, ahol dolgozott, s újságíró lett, a tévének, rádiónak külsőzött. 1977-ben végezte el Nemeskürty István speciális iskoláját, de hamarosan be is fejezte az újságírói pályát. Férjhez ment, kikerült New Yorkba. Ott újra váltott, három évig képzőművészeti tanulmányokat folytatott, majd filmekkel foglalkozott, néhány bérmunkát Magyarországra is hozott. Közben megszállottan vásárolt műtárgyakat, részben szenvedélyből, részben mert férje egy olyan galéria tulajdonosa volt, amely reneszánsz és barokk műtárgyakkal foglalkozott, ezen belül is a textilekre, falikárpitokra szakosodott. A galéria az 56. utcában működik, a Manhattan Art and Antik Centerben, amely összesen százhúsz műkereskedésnek ad otthont. Férje halála után, 1990-ben Suzanne Csikós-Nagy átvette a galériát, s immár a saját elképzelése szerint bonyolította le a vásárlásokat Párizsban vagy más aukciós központokban. Volt bátorsága váltani, a galéria ugyanis korábban csak a legkiválóbb, minden múzeumi igénynek megfelelő műtárgyakkal foglalkozott, ő pedig úgy gondolta, hogy nyitni kell azok felé is, akik szeretik a szép, igényesen kidolgozott tárgyakat, de anyagi lehetőségeik nem korlátlanok. Időben közelebb jött a mához, a XIX. század művészetére is kiterjed a figyelme – a textileket, kárpitokat illetően azonban sokáig nem gondolt a XX. század művészetére. Ma már igen, hiszen a legnagyobb művészek tervei alapján ma is születnek kiemelkedő értékű falikárpitok.
A kilencvenes évek elején újra férjhez ment, s mivel férje valósággal beleszeretett Magyarországba, megfogalmazódott bennük a terv, hogy a New York-i galéria mellett Magyarországon is kialakítsanak egy olyan művészeti központot, amely az alkotások bemutatásán túl akár művészek meghívására, egyfajta művésztelepi munka folytatására is adna lehetőséget. A tervből a kilenvenes évek folyamán falak, belső és külső terek lettek a Balaton északi partján, s a tervezett központ hamarosan meg is nyithatja kapuit. Talán éppen egy időben az új New York-i galériával, amely novembertől működik majd a Sohóban. Évente négy-öt grafikai kiállítást és előadásokat szeretnének itt rendezni.
Ahogyan ennek a galériának a létrehozása is mutatja, a modern, kortárs művészet vonzása a kilencvenes évek végétől egyre erősebb lett, Suzanne Csikós-Nagy egyre több munkát vásárolt a klasszikus modern művészet jeles mestereitől. Így jutott hozzá ahhoz a különösen gazdag összeállításhoz is, amelynek egy része Szentendrén a közönség elé került. A történet legalábbis regényes, hiszen a XX. század elejéig nyúlik vissza, amikor is élt Párizsban egy Leon Baumann nevű karmester, akinek a felesége, Rose szívesen vásárolta Picasso, Dalí és mások munkáit, olyannyira, hogy később baráti körükbe is bekerült. Amikor azután évtizedekkel később a férjet a karmesteri hivatás a tengerentúlra szólította, a feleség követte őt, természetesen az alkotásokkal együtt. Galériát nyitott, röviddel később – valamikor a hatvanas években – azonban meghalt. A valaha a Madison Avenue és a 83. utca sarkán álló galériára már senki sem emlékszik a házban, a művek azonban évtizedek múlva előkerültek egy ügyvédi irodából, ahol letétben voltak. Suzanne Csikós-Nagy fél évig várt a telefonhívásra, hogy jöhet. A sors különös szeszélye, hogy a hívás éppen egy nappal a WTC pusztulása után érkezett. Azután találkozott Erdész Lászlóval, aki New Yorkban járva megkereste őt, néhány hónap múlva pedig megnyílt a kiállítás, amely Szentendrén ma is látható. Az Erdész Galéria tulajdonosa számára nyilván igen fontos, hogy a siker az eladásban is megmutatkozzon, az amerikai magyar vagy magyar amerikai galériás, Suzanne Csikós-Nagy elsősorban azt tartja fontosnak, hogy az alkotások a közönség elé kerülnek.