Félhomályban a hetedik kerület

A polgárosodás valamikori fellegvára, Budapest egyik legrégibb városrésze, ahol 2,1 négyzetkilométeren hatvanezer ember él, ma elhanyagolt, lepusztult kerülete a fővárosnak. Hont András, a Fidesz-Magyar Polgári Párt, az MDF, az MKDSZ és több civil szervezet polgármesterjelöltje szerint az előző tizenkét év balliberális önkormányzati vezetése alatt elmaradt az épületek rehabilitációja, felújítása. Botrányok, rendőrségi vizsgálatok, korrupciós ügyek felderítése kísérte az előző három ciklusban a hivatal működését. A fiatal történész-tanár, a fővárosi önkormányzat fideszes képviselője úgy látja: változás kell, a megújuláshoz szükséges, hogy kicserélődjék az önkormányzat egész vezetése.

A VII. kerületben is úton-útfélen MSZP-s plakátokat láttam, csak azért jegyeztem meg, mert ezek szerint jobban reklámozzák magukat, több a pénzük.
– Ezzel mi versenyezni nem fogunk, hozzáteszem, nem is akarunk. Lámpaoszlopok, műemlék házak falai, magántulajdonú társasházak kapui, üzletek kívülről végig vannak plakátozva MSZP-s reklámanyagokkal. Ez az ő dolguk, nekünk más a stílusunk. De nem kell bennünket félteni, vagyunk elegen, támogatnak bennünket sokan.
– Szabó Zoltán, a jelenlegi szocialista polgármester nagyon büszke Erzsébetvárosra, s főként arra, amit az utóbbi négy évben tett.
– Erzsébetvárosra én is büszke vagyok, miután itt nőttem fel, itt élek, itt laknak a szüleim, egyszerűen szeretek ide tartozni. Arra viszont nem lennék büszke, amit ők az előző négy–nyolc–tizenkét esztendőben tettek. Ha felírnánk egy papírlapra, hogy 1990-ben milyen problémákkal küszködtünk, és odaírnánk mellé azt is, hogy most, 2002-ben milyen gondok vannak a kerületben, akkor megállapíthatnánk, hogy ez a két lista szinte megegyezik.
– Akkor nem történt semmi?
– A problémák ugyanazok, semmi lényeges, jelentős változás nem történt a kerületben. Legfeljebb annyi, hogy megszaporodtak a bajok.
– Úgy tudom, hogy szépül, épül a pesti zsidónegyed.
– Ezt kitől hallotta?
– Szabó Zoltán szocialista polgármester nyilatkozta nekem még áprilisban.
– A Dohány utcai zsinagóga, Európa legnagyobb zsinagógája szép, rendezett, és találhatunk a kerületben néhány portált, amit felújítottak. De nézze csak meg a Rumbach Sebestyén utcai vagy a Kazinczy utcai zsinagógát és a többi épületet, hát ezekre egyáltalán nem lehetünk büszkék. Nem igaz az, hogy van olyan közösség a VII. kerületben, amelyik valamit is köszönhet a jelenlegi vezetésnek. A zsidó közösség sem. Sőt olyan konfliktusokba keverte bele őket a kerület vezetése, amilyeneket azt hiszem, nem kívántak maguknak.
– Említette, hogy egyetlen gondot sem sikerült megoldani. Vegyük sorra a problémákat.
– Ahogy Erzsébetváros a XIX. század végén kiépült, az szinte a csodával volt határos. A rohamos fejlődésnek voltak azonban árnyoldalai is. A terjeszkedő város felfalta a zöld felületet, a természetes környezetet. A mai napig láthatók olyan VII. kerületi házak, ahol a belső udvaron a körfolyosók két oldalát háromméternyi távolság választja el. Már a húszas-harmincas években tervek készültek arra, hogy miként lehetne ezen változtatni, így született meg a Madách sétány terve, de a munkálatokat a háború félbeszakította. És a mai napig is csak az a százméteres szakasz van készen, amelyet 1938 és 1940 között építettek.
– Bizonyára éppen ezért nem volt könynyű a helyzete a jelenlegi polgármesternek.
– Az MSZP-s polgármester csak egy szem a láncban. Az, hogy eltelt negyven év úgy, hogy hagyták lepusztulni az épületeket, magára hagyták az itt élő embereket, az nem újdonság. De aztán 1990-től, mint minden más kerület, mint minden más település az országban, a VII. kerület is kapott egy esélyt. Ezzel az eséllyel nem sikerült élni, eddig valamennyi önkormányzati ciklus csak szaporította a gondok amúgy is hosszú sorát.
– Gyakorlatilag az épületek rehabilitációja, a zöld felületek kialakítása csak nagyon lassan haladt előre?
– Nem nagyon lassan, sehogy! De a többi területen sem volt előrelépés. Igaz, nem is lehetett, mert a jelenlegi vezetés szemléletével lehetetlen változást elérni. Erzsébetvárosban ugyanis minden összefügg mindennel. Nemcsak arról van szó, hogy létezik ez a túlzsúfolt, zöld felületeknek híján lévő városrész, ahol az ingatlanok állapota katasztrofális, de arról is, hogy ez a helyzet újabb gondok okozója. Mondok egy példát: az erzsébetvárosi lakások nyolcvan százaléka belső udvarra néz. Ebből az következik, hogy az itt lakók vagy egész nap égetik a villanyt, és így az amúgy is szűkös családi költségvetésüket még inkább megterhelik, vagy félhomályban élnek, ami orvosilag kimutathatóan fizikai és lelki bajokat okoz. Erzsébetvárosban csak akkor lesz változás, ha olyan vezetés lesz, amely képes a dolgokat a maguk egészében nézni.
– A Fidesz-Magyar Polgári Párt mit ajánlott, mit tett volna?
– A tizenkét esztendő alatt számtalan indítványunk született a lehetetlen helyzet megoldására, de ezeket mind elutasították, vagy később találkozhattunk velük a szocialista ígérethalmazban. 1996-ban személyesen javasoltam azt, hogy a helyiségprivatizáció bevételeit teljes egészében a társasházak és a bérházak felújítására fordítsák. Az utóbbi hat évben legalább hétmilliárd forintot lehetett volna a kerületi házakra költeni. Ezzel szemben ennek töredékét juttatták a házak felújítására, és kézen-közön, be nem látható, csak sejthető csatornákon ez az összeg elpárolgott.
– Hanyag gazdálkodásra gyanakszik?
– Nemcsak hanyag, hanem sokszor a hűtlen gazdálkodás büntetőjogi kategóriáját is kimeríti az, ami Erzsébetvárosban történt, történik. Ha valami miatt beszédtémává vált önkormányzatunk az utóbbi években, akkor az a zavaros ügyek, botrányok véget nem érő sora. Nem volt olyan önkormányzati ciklus, hogy ne függesztették volna fel a polgármestert, ne jelentették volna fel, vagy ne történtek volna belső vizsgálatok.
– Korrupcióról van szó?
– Nem én mondtam. Volt olyan aljegyző a VII. kerületben, aki ellen a rendőrség vizsgálatot kezdeményezett, volt olyan bizottsági elnök, akinek ügyében szintén nyomoztak, sőt volt olyan képviselő, akit előzetes letartóztatásba helyeztek. A VII. kerület megmerítkezett a Tocsik-ügyben, Tocsik Márta itt volt SZDSZ által delegált tag a gazdasági bizottságban. Másfél milliárd forintért az önkormányzat működésképtelen parkolóházat épített az Osvát utcában, mindezt az adófizetők pénzéből tették, és a mai napig nem hoz bevételt. Az önkormányzat a saját forrásait felélte, rengeteg telket eladtak áron alul, volt olyan ingatlaneladás, amiért nem kapott pénzt az önkormányzat, és sorolhatnám tovább ezeket az ügyeket.
– Akkor miért van az, hogy sorozatosan a szocialisták kerülnek a kerület élére?
– A képlet azért bonyolultabb, mert az első ciklusban SZDSZ-es többségű önkormányzat volt, a második ciklusban tisztán MSZP-s, a harmadik ciklusban pedig az MSZP–SZDSZ közösen irányította a kerületet. Tehát a baloldal négyévente letagadja, hogy bármi köze lenne az előző vezetéshez. Most is ezzel próbálkoznak, hiszen a polgármester nem indul újra, maga helyett alvezérét küldi harcba. Nekünk az a feladatunk, hogy bebizonyítsuk, ez nem több, mint egy álságos színjáték. A változó díszletek mögött tizenkét hosszú esztendőn keresztül ugyanazok irányították Erzsébetvárost. Valódi változás csak akkor lesz, ha kapunk egy esélyt arra, hogy bebizonyítsuk, létezik más út is kerületünk számára.