Közbeszerzők

Éveken keresztül nap mint nap hallottuk, hogy az elburjánzó korrupció egyetlen ellenszere a közbeszerzési eljárás. Hogy mennyire burjánzott a korrupció az utóbbi időkben, azt nem tudjuk pontosan, de abban bizonyosak lehetünk, hogy a javasolt gyógymód nagyjából annyira hatékony, mint a szemmel verés ellen használt fokhagyma. A közbeszerzésnek mágikus erőt tulajdonítottak a szoclib politikusok, elég csak kimondani a szót, és a korrupt disznók fejvesztve menekülnek, még a kenőpénzt is hátrahagyják.
Ám bizonyos, sötét gyanúra okot adó jelek szerint a közbeszerzés sem csodaszer. A korruptak közbeszerzés közben is vesztegetnek és vesztegethetők maradnak, a lopósok pályázati úton is lopnak. Egy derék állampolgár hónapokkal ezelőtt borítékolta, mely cégek nyerik a fővárosi útfelújítások és csatornázások ügyében kiírt tendereket. Jeles honfitársunk (így legyen ötöse a lottón!) nem tévedett. Egy ilyen hibátlan jóslathoz nem kell Nostradamusnak lenni, kártyát vetni, kristálygömböt vizslatni, elegendő a fővárosi önkormányzatnál uralkodó viszonyokat felületesen ismerni. Ki ne hallott volna az előre „levajazott” pályázatokról, a direkt a „csókosoknak” kiírt tenderekről, az olyan feltételekről, amelyeknek csak egy előre meghatározott haveri kör, egy bizonyos termék felel meg. Aki azt mondja, hogy a közbeszerzés kizárja a korrupciót, az tökkelütött vagy a kormánykoalíció híve. Érdemes figyelni a párttársak és szövetségesek reagálásaira is. Kuncze Gábor azzal ütné el a témát, hogy a polgári kormány közbeszerzési eljárás nélkül építtetett autópályákat, s az milliárdos károkat okozott az országnak. Hangzatos demagógia, csakhogy olcsóbb közbeszerzett autópálya még egy centiméternyi sem épült, s nem is fog. Ha nem kell építkezni, akkor kilométerenkénti egyforintos ajánlatot is tehet bárki. Ha mégis megbíznák a munkával, akkor menet közben megdrágul az építkezés, ami bevett szokás mifelénk. Ha valami véletlen folytán mégis épül autópálya a következő években, akkor az sokkal többe kerül, mint a Vegyépszer projektje. (Ehhez a jóslathoz sem kellenek nostradamusi képességek.) Kiss Elemér ellenben úgy okoskodott, hogy ezek csak korrupciógyanús ügyletek, s ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy valóban korrupció történt, ezért nem is érdemes foglalkozni a témával. Igaza van a kancelláriaminiszternek, kár, hogy a pártja évek óta éjt nappallá téve mondvacsinált korrupciógyanús ügyekről harsogott és harsog, mindenféle konkrét bizonyíték nélkül.
S ha már a korrupciónál, a döntéshozók lefizetésénél, a protekciónál tartunk: mi másról szólt a hazai privatizáció? Ki jutott itt vagyonhoz, ki juttatott vagyonokat az elv-, párt-, házas- és sorstársaknak, ki került olyan helyzetbe, hogy korrumpálhat és korrumpálható? Erről az MSZP és az SZDSZ tudna hosszan mesélni. Egyszer talán az igazmondásra is kiírnak egy közbeszerzési pályázatot.