Megszűnő zöld területek Pomázon

A ciklus utolsó önkormányzati képviselő-testületi ülésén kétszáznyolcvan hektárnyi zöld terület beépíthetőségéről döntöttek Pomázon, dacára annak, hogy a helyi és fővárosi zöldek több demonstrációt is tartottak a terv ellen. A főváros levegőjének minőségét befolyásoló, természetvédelmi szempontból is értékes földeken több lakóparkot és egy üdülőkomplexumot akarnak felépíteni.

Másfél éves komoly munka áll a település új rendezési terve mögött, ennek köszönhetően – a területfejlesztési törvény előírásait szem előtt tartva – megítélésem szerint igen alapos munkát végeztünk – állította Vértes Péter tanácsnok, a területfejlesztési bizottság elnöke az ülés bevezetőjében. – A fejlesztési koncepcióban a legfontosabb igényeket foglaltuk össze – folytatta. „Tíz-tizenöt éven belül egy jó ellátású, a természeti és építészeti értékeket megőrző, élhető város kialakítása a cél. Természetesen tisztában vagyunk vele, hogy nem tudtunk mindenkinek a kedvében járni, s nem lehetett tökéletes a terv, de kompromisszumokkal – úgy érzem – talán sikerült megtalálni a jó megoldást” – ecsetelte a testület többsége által vallott álláspontot a tanácsnok. Titton Miklós, az önkormányzat főépítésze nem mulasztotta el kijelenteni: a tervekbe bekerültek a környezetvédő szervezetek javaslatai a területek védelmére. Több felszólaló arról beszélt, hogy a rendezési terv elfogadásával „semmilyen visszafordíthatatlan döntés nem született, kiindulópontnak kell tekinteni az anyagot, amelyen még lehet változtatni”.
Az utolsó ülésnapra bepréselt, a Pomáz és Budapest tüdejének számító Pilis-hegység jövőjét meghatározó nagyszabású rendezési terv módosítása azonban komoly ellenkezést váltott ki Pomázon. Korábban budapesti és helyi környezet- és településvédők több demonstrációt is szerveztek, a szerdai testületi ülésre pedig sokan közülük azért mentek el, hogy jelentétükkel is tüntessenek. Ők elfogadhatatlannak tartják, hogy most egy csapásra belterületi lakóövezetté vált közel háromszáz hektárnyi – sok helyen természetvédelmi szempontból is értékes – külterület. Ezek közé tartozik a Pomáz és Szentendre közötti rét Kő-hegy felőli oldala mellett a Dobogókő felé vezető út környezete és a természetjárók által igen kedvelt Majdán-tető. Belterületbe vonták továbbá a Duna–Ipoly Nemzeti Park határvonala mellett elterülő Mesélő-hegyi zártkerti övezetet, ezzel rendezve azoknak a lakóházaknak a helyzetét, amelyeket illegálisan építettek oda.
Vizi Péter, a pomázi Környezetünkért Szövetség képviselője szerint törvénytelenség történt, mert olyan képviselők szavaztak a kérdésben, akik anyagilag is érintettek benne, s ezt az önkormányzati törvény tiltja. A településrendezési terv több száz hektárnyi zöld területet érint, amelyen több önkormányzati képviselőnek birtokai vannak. A mai ülésen ezek az emberek arról döntöttek, hogy saját területeik értéke megnövekedjék-e, vagy sem – állította lapunknak Vizi Péter. Hozzátette: szakmailag sincs megalapozva a terv, hiszen a város lakosságát néhány év alatt 15 ezer főről 20-22 ezerre akarják felduzzasztani, miközben a mostani lakosságot sem tudják kiszolgálni; nincs elég óvoda és iskola, komoly fejlesztésekre szorul az úthálózat, miközben a fél város nincs csatornázva – sorolta a gondokat Vizi, aki leszögezte: az utolsó testületi ülésen a várost érintő többmilliárdos döntésről nem szabad szavazni. – Ez nem etikus, főleg az idő nem sürgetett senkit sem, még másfél év múlva is dönthettek volna ezekről a kérdésekről – érvelt.
Szlávik István – aki a területfejlesztési bizottság tagjaként nem szavazta meg a rendezési tervet – ugyanakkor úgy fogalmazott a Magyar Nemzetnek: egy rendezési terv jóváhagyásából nem zárható ki azért valaki, mert a település egy részén tulajdona van. Az érdekesebb kérdés szerinte az, hogy kinek mekkora területei vannak. Elutasító voksáról szólva elmondta: széles körű társadalmi vitát kellett volna indítani az ügyben, mert nem kellő mélységben és ideig – bár a törvényi előírásoknak megfelelően – tárgyaltak a problémákról. A szakhatósági vélemények is a külterületek jelenlegi állapotának megőrzését ajánlják. Kiemelte, hogy azt sem tanulmányozta a település vezetése: anyagilag miként érinti majd Pomázt a parcellák belterületbe vonása. Példaként hozta föl az úgynevezett Szelistye lakópark ügyét, amihez a területet hatvanmillióért adták el a befektetőnek, s amelyre az önkormányzat – az azóta eltelt időben – ennél több pénzt volt kénytelen fordítani. Erről az üzletről egyébként szintén egy utolsó testületi ülésen döntött az akkori képviselőtestület. Lapunk érdeklődésére elmondta, hogy a rendezési tervbe került Majdán-tetőn rekreációs központot akarnak létrehozni, erre már megvannak a konkrét tervek: három és fél méteres kőfallal veszik körül a 25 hektáros területet, belül konferenciaközpontot létesítenek, amely lényegében szállodaként funkcionálna. – Számomra teljesen egyértelmű, hogy itt bujtatott vállalkozásról van szó. Tapasztalatból tudjuk, hogy ami egyszer bekerült egy rendezési tervbe, azt már nagyon nehéz onnan kivenni – nyilatkozta Szlávik István, ám azt is elismerte: kényszerhelyzetben van a város, hiszen az állam által rárótt feladatok anyagi hátterét meg kell teremteni. – A megoldással nem értek egyet, mert ugyanazokat a hibákat ismételjük évek óta. Nem újabb lakókat, hanem szolgáltatókat és cégeket kellene a térségbe csábítani, amelyek képesek megállítani a – hétvégenként tízezres létszámban átvonuló – bakancsos turistákat, hogy itt költsék el a pénzüket. A város iparterülete is régóta fejleszthető lett volna – állította, hozzátéve: ezzel ma nem kétszázmillió lenne a város bevétele az iparűzési adóból, hanem annak duplája, s a költségvetés is rendben lenne.
Kulin Imre, Pomáz polgármestere a tervekről korábban úgy nyilatkozott lapunknak: a város 5500 hektáros területének mindössze tíz százaléka belterület, míg a szomszédos településeken ez az arány harminc–hatvan százalék. Kulin szerint muszáj fejlesztésekbe kezdeni, mert csak így lehet saját bevételekhez juttatni Pomázt. Amennyiben a beruházó megvásárolná a területet, úgy a város nem csupán a föld értékesítéséből származó összeget kapná meg, hanem – megegyezés szerint – városfejlesztési hozzájárulást is kérhet – szögezte le. Állítása szerint a lakosok, akiknek száma csak két-háromezerrel nőne, személyi jövedelemadót, a megtelepülő vállalkozások pedig iparűzési adót fizetnek.