Több variáció készül a brüsszeli tejkvótára

A közös agrárpolitika tervezett reformja több variációval készül az uniós tejágazat szabályozására – jelentette be tegnap Franz Fischler, az EU agrárbiztosa a Párizsban rendezett tejipari világkonferencián, a Congrilaite-n. Az unió agrárfőembere elmondta: maradhat a jelenlegi szabályozás, de elképzelhető az is, hogy 2008 után eltörlik a kvótarendszert, igaz, ekkor számítások szerint legalább 25 százalékkal esik majd a tej ára. Egy másik variáció szerint olyan kvótarendszert vezetnének be, amelyben szétbontanák az egy országra jutó összkvótát, és külön rendelkeznének az export és a belföldi fogyasztás mennyiségéről.
Fischler az EU-csatlakozásról úgy vélekedett, hogy a tárgyalások novemberben lezárulhatnak, és ekkor várhatóan sikerül megállapodni a mezőgazdasági kvóták kérdéséről is. Értesüléseink szerint Magyarország tejkvótájával kapcsolatosan létezik egy olyan elképzelés, amely 1,9 milliárd literben szabná meg termelésünket. Némi visszatetszést kelt azonban, hogy e mennyiségből 1,6 milliárd litert adnának a feldolgozóknak, a maradék háromszázmillió litert viszont a nem feldolgozandó – a háztájiban értékesített – tejre határoznák meg. A gondot az okozza, hogy ma Magyarországon négyszázmillió liternyi felesleges tej van, aminek egy részét háztáji gazdaságokban állítják elő, és az uniós elképzelés ezt a folyamatot erősítené.
A hazai tejiparnak az EU mellett figyelemmel kell kísérnie a világpiaci viszonyokat is, ugyanis a fejlődő országok egyre erősítik tejiparukat, és néhány éven belül a világpiacon is megjelennek. Itt jelentős komparatív előnyeik miatt azonnal nyerő pozícióba kerülnek. A feltörekvő országok között van India, ahol ma 13 százalékát termelik meg a világon előállított ötszázmilliárd liternyi tejnek. Igaz, ma e mennyiségnek mindössze a tizenöt százaléka jut ipari feldolgozásra, de az indiai kormány ennek megváltoztatásán dolgozik, és mielőbb szeretne megjelenni az exportpiacokon is. „Tejtigrisnek” számít az egyelőre nettó tejhiánnyal küzdő, de így is exportáló Brazília és a sok kis teleppel (hetven százalékban egy–négy tehénnel) dolgozó Nicaragua is. Mindkét országban vannak minőségjavító beruházások, olyan sikerrel, hogy szakértők szerint hamarosan megjelennek a világpiacon termékeikkel, mégpedig új-zélandi áron.
Jelen pillanatban ugyanis Új-Zéland és Ausztrália diktálja a feltételeket a tejtermékek világpiacán, és nem a sokkal nagyobb beszállítónak számító unió. Új-Zélandnak erre azért van lehetősége, mert egy liter tej előállítása csak 15-17 eurócentbe kerül, míg az uniónak 30-32 eurócentbe. (Magyarországon egy liter tej előállítása harminc eurócent.)
A tejár világháborújába ilyen feltételekkel kapcsolódnak be a feltörekvő tejhatalmak. Ennek hatását megérzi tejiparunk is, mert csak akkor tud részt venni a kereskedelemben, ha legalább ötvenszázalékos dotációban részesül. Csakhogy az EU közös agrárpolitikájának egyik fő törekvése (a WTO teljes egyetértésével) az állami támogatások viszszaszorítása, ami a felsoroltakat figyelembe véve nehéz helyzet elé állítja mind a hazai tejágazatot, mind a kormányzatot.