Valótlanság az állítás. Egyrészt nem igaz, hogy egyházkerületünk több pénzt kapott, mint az egész erdélyi magyarság ebben az esztendőben. Ellenőrizhető adatok szerint az Illyés Közalapítvány 2002. január elsejétől szeptember elsejéig 800 millió forintot osztott ki erdélyi pályázatokra. Másrészt a 242, 5 millió forintot nem én, azaz nem Tőkés László kapta, hanem egy átlátható, nyilvános pályázat útján az erdélyi magyarság. Az összeget a magyar kormány az alapítványtól függetlenül, más anyagi forrásból ítélte meg. Egyébként a Magyar Közlönyben is megjelent, szabályos elszámolás alapján utalták át nekünk a pénzt, s mindig valaminek a terv szerinti megvalósítása után kaptuk meg a pályázat útján elnyert összegeket.
– Ezt a támogatást csak a Reformátusok Világszövetsége a nagygyűlésének megrendezésére kapta?
– Nem. Még egyszer mondom: a kedvezményt nem személy szerint én kaptam, hanem a Királyhágó-melléki Református Egyházkerület, pontosabban a hat országban élő, mintegy hárommillió magyar református, akiknek tizennégy delegátusa egyébként részt vett az európai nagygyűlésen. A támogatás kedvezményezettje továbbá a partiumi reformátusság a maga háromszázezres lélekszámával, és a partiumi magyarság. Egy komplex beruházási, fejlesztési programra nyertünk pályázatot, többek között templomépítésre, egyházi, kulturális, szociális intézmények karbantartására, egyházi kiadványok megjelentetésére. A közhasznú beruházások, felújítások helyben maradnak, és tizenöt gyülekezet érdekeit szolgálják.
– Mi igaz abból, hogy botrányba fulladt a református világtalálkozó, miután kiszavazták a református világszervezet vezetéséből a határon túli magyar egyházak képviselőit?
– Nem sikerült közös álláspontra jutnunk a nyugati küldöttekkel egy kérdésben, de ez nem jelent botrányt, nem jelent kudarcot. Kiváló körülményeket biztosítottunk Nagyváradon az európai nagygyűlés tanácskozásaihoz, ezreket mozgattunk a különböző programokra, a nyitógálán csaknem hatezer ember vett részt, a Sportcsarnokban olyan vallási és népi gálaműsort rendeztünk, amely megjelenítette az erdélyi magyar református életet. A Váradi Biblia hasonmás kiadását is megjelentettük. Ez siker volt. Kisebbségi kérdésekben is több pozitív eredményt könyvelhettünk el, a világszövetség belső életében szintén kedvező változások történtek, egyszóval jó véleménnyel távoztak a küldöttek.
– Akkor miért szavazták ki a vezetésből a határon túli magyarokat?
– Az haladás volt, hogy napirendre tudtuk tűzetni a kommunista diktatúra és a múlt bűneivel való szembenézés tárgyalását. Mi azt szerettük volna, ha a Reformátusok Világszövetsége európai területi tanácsának nagygyűlése egyértelműen állást foglal a kommunizmus bukása, a kommunista múlt, az elnyomottak, valamint a kelet- és közép-európai tagegyházak ügyében. Ezzel együtt azt is szerettük volna, ha a tanács elkötelezi magát a múlttal való szembenézéssel, valamint támogatja a volt kommunista országokban az elkezdődött rendszerváltás folyamatát. Így kiemelt témája volt a napirendnek a határon túli magyar reformátusság sorsa. Végül is ezekkel a kérdésekkel függött össze a határon túli magyar református jelöltek kizárása, tehát nemcsak nem választottak be bennünket a vezetésbe, de még a jelölő- listára sem kerültünk fel. A megelőző hét évben három magyar református kisebbségi vezetőségi tag volt, beleértve engem is.
– Ezzel a kizárással büntették önöket?
– Ez nem ilyen egyszerű. Kérdéses volt a nagygyűlés megrendezése is, mert az identitását veszítő, mély erkölcsi válságban lévő nyugat-európai egyházak küldötteinek egy liberális gondolkodású csoportja indítványozta a Reformátusok Világszövetsége európai szervezetének a feloszlatását. Mondván, hogy elég, ha van európai ökumenikus szervezet, nem kell református szervezet. Ezt megdöbbenéssel fogadtuk, mert a többnyire kisebbségben élő református egyházaknak egész Európa területén az egyetlen olyan megnyilvánulási fóruma a Reformátusok Világszövetségének európai területi tanácsa, ahol szavukat hallathatják. Ennek az egyházon belüli liberális áramlatnak nem fontos a hitvallásos egyház, sőt azt mondhatnánk, ez már az egyházi globalizáció irányzata.
– Tehát ha nem is botrány, de kudarc volt ez a találkozó?
– Mondhatjuk azt, hogy a határon túli magyar református egyházak szempontjából kudarcot jelentett ez a végeredmény, de semmiképpen nem fulladt kudarcba a nagygyűlés. Ennek a találkozónak az volt a haszna, hogy megmentettük az európai területi tanácsot, sőt nagy eredmény, hogy a kisebbségi kérdést a 2004-es világgyűlés napirendjére tűzi a tanács, viszont más területen ellenállásba ütközünk. Ugyanazoknak a hangja erősödött fel ismét, akik 1989 előtt cinkosan hallgattak a kisebbségi kérdésről, és hallgattak a kommunizmus ideje alatt szenvedő egyházak ügyében; egyfajta visszarendeződésnek lehetünk a tanúi.
– Ezek szerint Magyarországon pártolói vannak ennek a változtatásnak, talán ezért próbálták az anyagiak felé vinni az ügyet.
– Véleményem szerint ezt a kritikai hangot Magyarországon az váltotta ki, hogy bajba jutott az RMDSZ átláthatósága, pénzelosztó tevékenysége, ezért kemény bírálatok érték a szövetséget még részemről is. Most visszavágtak.
– Úgy érzi, hogy a kormányváltással már nem kedvezményezett? Az ugyanis jelzésértékű, hogy nem hívták meg a Magyar Állandó Értekezletre.
– A szocialista–szabad demokrata kormány a Máértról való távol tartásom felelősségét áthárította az RMDSZ-re, mondván, hogy minden Máérton részt vevő szervezet maga delegálja a küldötteit. A Népszabadságban megjelent írásban sem a kormány támad, hanem a lap. Egyszóval közvetett módon kapom a negatív üzeneteket. Végeredményben a királyhágó-melléki egyházkerületet nem elmarasztalás illeti, hanem, szerénytelenség nélkül mondhatom, elismerés. Mi dolgozunk: a Partiumi Keresztény Egyetem például csaknem ezer diákkal kezdi a tanítást az idén. Ugyanis nyomorult helyzetben lévő magyarságunk egyházi, oktatási, karitatív szolgálata terén használjuk fel azokat a pénzeket, amelyeket teljes törvényességgel, átlátható módon, szabályszerűen juttatott a magyar kormány nekünk.
– Tovább folytatódnak ezek a támadások ön ellen?
– Nem tudom. De az biztos, hogy az anyagi jellegű támadásoknak politikai háttere van. Mindig valamilyen alantas okot találnak, hogy az embert politikailag diszkreditálják. Tizenhárom éve ehhez hozzászoktam. Én inkább azon szomorodom el: ahelyett, hogy szolidaritást vállalnának velem, ahelyett, hogy szolidaritást mutatnának a kisebbségi kérdésben vagy a múlttal való szembenézés kérdésében, az értetlen nyugati magatartással szemben, támadnak bennünket. Azokat, akik sokszorosan hátrányos helyzetben lévő kisebbségi, nemzeti és egyházi közösség tagjai vagyunk. Nem elég, hogy Bukaresttel meg kell vívnunk mindennapi küzdelmünket a puszta fennmaradásért, még az anyaországgal szemben is védekeznünk szükséges. A pártállás oltárán nem lenne szabad feláldozni a legfőbb nemzeti érdekünket.
A magyar kormány a 2378/2001. december 18-i határozata értelmében a Határon Túli Magyarok Hivatala 242,5 millió forint támogatásban részesítette a Királyhágó-melléki Református Egyházkerületet. Az egyházkerület a támogatási összegeket elkülönítetten, külön bankszámlán kezelte. A pénz felhasználása:
– Templomépítésre és karbantartásra 124 millió forint
– Egyházi, kulturális, szociális intézmények épületeinek karbantartására, felújítására 50 millió forint
– Infrastruktúra bővítésére, felújítására 27,5 millió forint
– Egyházi kiadványokra és a Partiumi Református Egyházi Múzeum kiállítási anyagának bővítésére 9 millió forint.
– Bethlen Gábor erdélyi fejedelem köztéri szobrára 7 millió forint
– A nagygyűlés szervezésének költségeire 25 millió forint.
Zelenszkij
Civilek szálltak szembe Zelenszkij embereivel Odesszában + videó
