Újabb Demszky-zöldségek

A főpolgármester dolga (az lenne), hogy a gondjára bízott várossal törődjön, a publicistáé meg az, hogy tollára tűzi, ami oda kívánkozik. Három napja ugyanitt szenteltünk jegyzetet Demszky Gábor áldásosnak nehezen nevezhető budapesti működésének, azon alkalomból, hogy előtte alaposan kiveséztük a „tettek emberének” tizenkét évvel ezelőtti választási programját, egybevetve a valósággal. Tény, hogy az 1990-es kampányígéretek és a beteljesült programok kozmikus távolságra lebegnek egymástól.
Hogy a szembesítés eredményes volt, jelzi a főpolgármester úr pénteki sajtótájékoztatójának témaválasztása. Demszky először menetrendszerűen közzétette „új” városfejlesztési terveit, amelyek leginkább egy négyévenként a naftalinból előszedett alkalmi öltözetre emlékeztetnek, szaglanak s egyre jobban lerí róluk az avittság. A kampányprogramok készítőinek mind nehezebb átfogalmazniuk ugyanazokat a várospolitikai hablatyokat, amelyeket tizenkét éve ismételget az örökös jelölt. Budapest otthonossá tétele, a közlekedési hálózat fejlesztése, a lerobbant városnegyedek rehabilitálása, a főváros és térségének együttműködése – hallható immáron negyedszer az elasztikus terv, amit tetszés szerint lehet nyújtani. Az látszik belőle, hogy Demszkyék tisztában vannak a tennivalókkal, de akkor jogos a kérdés: miért nem teszik, ha tudják és merik is?
A pénteki sajtótájékoztatót azonban friss zöldségek is díszítették a bágyadtak mellett. A főpolgármester – alighanem a kritikák hatására – szabályos környezetvédelmi rohamot kapott. Tudatta, hogy parkosítani akarja a Csepel-sziget északi részét, renoválja a Városligetet, a Népligetből a bécsi Práterhez hasonló szabadidőparkot akar létrehozni, az Orczy-kertből a párizsi Luxembourg kerthez hasonló valamit fog csinálni.(Ez utóbbi mellé mindjárt oda lehetne helyezni a Luxembourg-palotát is, a Nagyvárad tér sarkára…) Ami a zöldprogramot illeti, erről is volt szó 1990-ben, majd annyi lett belőle, hogy három városligetnyi parkosított terület eltűnt Budapestről, s az új beépítések már a hegyvidék magaslatait harapják. Ezzel szemben elérkezett a parlagfű aranykora (az is zöld), ma minden negyedik fővárosi polgárt allergia kínoz. A közlekedési bajok orvoslásában a Dugó című kampányközlöny megalkotásáig jutott el a város baloldali vezetése. Demszky önmagához méltó módon „cáfolta” a bírálatokat: kijelentette, hogy egyszerűen nem igaz, miszerint csökkent volna a zöld területek nagysága, sőt az elmúlt tizenkét év alatt – szavaival – „Budapest zöld területeinek mérete ötszáz négyzetkilométerrel növekedett”. Előfordul, hogy mást látunk mi, egyszerű városlakók, mint ami onnan felülről tárul a vezetésünkre hivatott főember elé, de ez az utóbbi „cáfolat” nemcsak a tényeket, hanem a környezetvédő, kertész, várostervező, ingatlannyilvántartó stb. szakértők szavahihetőségét is kétségbe vonja. Meghazudtolja az időközben elhunyt Radó Dezső főkertészt, aki öt-hat évvel ezelőtt pontosan felmérte a plazák, óriásparkolók, benzinkutak stb. építésére feláldozott zöld felületek nagyságát. Új park pedig nem épült, legfeljebb pár üres telekre ültettek – ideiglenesen – bokrokat. Ami az 500 négyzetkilométer pluszt illeti, a főpolgármesternek szólni kéne, hogy az egész város, ahová bejár dolgozni, összesen 525 négyzetkilométer…