Sétálnak a nyugdíjasok. Bal, jobb, bal, jobb – csoszogják szervezetten. Igazi vénasszonyok nyara. A napsugár az égről nevetve néz le rájuk, és ők se szomorúak, mivel egyrészt valamennyien helyre kis fehér sálat kanyaríthattak a nyakukba, másrészt az Amerikai Egyesült Államok nagykövet asszonya is ott bandukol közöttük, az idősek világnapjára való tekintettel.
Nancy Goodman Brinker azt mondja, hogy amilyen fincsi ez a rendezvény, máskor is csinálni kéne ilyet. Ugyanis egészséges (lásd fentebb: napsütés és séta), meg minden. Mire föltűnik Csehák Judit – fehér sál és a többi –, és kifejti: annyira hihetetlenül jó ötlet az idősnapi séta, hogy akár mindennap.
Alakul az egészségügyi reform.
Csak azt nem árulja el sem a nagykövet, sem a miniszter, hogy a belvárosban élők ugyan hol a búbánatban nyomják le a napi „eü.-sétafikát”. A körutak ellenjavalltak, és közvetlen, pár négyzetkilométeres környezetük szintén, esetleg szeles, füstmentes időszakokban a lapos tetőkön körbe-körbe, már ha egyáltalán akad arrafelé lapos tető.
Bal, jobb, bal, jobb, azért mindenki elégedett. Így aztán szmog helyett percek alatt felhőtlen jókedvvel telítődik a légtér, mert kötetlen ám a rendezvény, csak séta, semmi több, de hol van Gy. Németh Erzsébet vagy Demszky Gábor, nekik miért nem szólt senki, hogy itt a remek alkalom a szavazóbázis megerősítésére.
Nekem főként Demszky hiányzik, mert azon túl, hogy fölavathatna néhány elsősétáló nyugdíjast, a zöldövezetek minden határon túli növekedéséről is spontán sajtótájékoztatót tarthatna a Margit-szigeten, amelyről előbb-utóbb, de október 20-a előtt mindenképpen ki fog derülni, hogy léte az utolsó fűszálig az SZDSZ-es városvezetőnek köszönhető.
És Demszky Gábor két csosszanás között azt is elmagyarázhatná az idős budapestieknek, hogy a statisztikák szerint itt park parkot ér – például lakópark, ipari park, autópark, számítógéppark –, tulajdonképpen úgy kell keresni a betonfoltokat, ha némi urbanisztikai élményre áhítozik az ember.
De higgyünk a főpolgármesternek. Vegyünk mély lélegzetet. Küldjük jó mélyre az oxigéndús fővárosi levegőt, aztán tartsuk benn, forgassuk, ízlelgessük picit tüdőből, élvezzük, amint az anyag átitatja az utolsó vörösvértestünket is. A kockázatokról és mellékhatásokról pedig kérdezzük meg kezelőorvosunkat, gyógyszerészünket.
Nevelőszülőknél élő gyermekek gyűjtöttek meghatározó élményeket az ÁGOTA® Táborban
