Újvidék. Mindeközben kemény szócsata alakult ki a hágai törvényszék előtt a tanúként megjelenő Stipe Mesic horvát államfő és az önmaga védelmét ellátó vádlott, Szlobodan Milosevics volt szerb elnök között. A keresztkérdéseket feltevő Milosevics szerint Mesic és az ügyészség találta ki, hogy ő Nagy-Szerbia létrehozásán dolgozott. Dajkamesének nevezte, hogy a Karlobag–Karlovac–Virovitica vonalon tervezték az új határt. Mesic azzal vágott vissza, hogy a belgrádi védelmi miniszter Seselj csetnik vezérrel együtt érkezett erre a „határra” megerősíteni, hogy meddig terjednek Szerbia érdekei. Milosevics a horvátországi szerbek jogos zendüléséről beszélt az elnyomó horvát hatalommal szemben, Mesic pedig belgrádi manipulációkról, hogy fellázítsák a szerbeket, ami aztán ürügyként szolgált a beavatkozásra.
Milosevics a leghatározottabban tagadta, hogy Bosznia felosztását ajánlotta volna fel Tudjmannak. Mesic erre bizonyítékként az akkori felelős szerb vezetők nyilatkozatait és emlékiratait, könyveit hozta fel. Milosevics gyilkosságok megrendelésével vádolta meg a horvát politikust, aki mindezt a fantázia szüleményének nevezte, s azt a vádat is, hogy börtönévei után a titkosszolgálatnak és a katonai elhárításnak is dolgozott.
Milosevics beszélt a szerbeken elkövetett horvát bűncselekményekről is, s feltette a kérdés: vajon ezeket a gonosztevőket megbüntették-e. Mesic nem tagadta, hogy bűntetteket követtek el, de – mint hangoztatta – mindig is a bűnösök megbüntetéséért szállt síkra.
Mind Jugoszláviában, mind Horvátországban nagy sajtóvisszhangja volt Mesic tanúvallomásának. Otthon azonban számos bírálat is érte a horvát államfőt egyebek között azért, hogy a megboldogult Tudjman elnököt rossz fényben mutatta be ország-világ előtt.
Biljana Plavsics ¤asszony, volt boszniai szerb vezető a törvényszék előtt bűnösnek vallotta magát. A megfigyelők meggyőződése, hogy vádalkut kötöttek és emiatt változtatta meg a nyilatkozatát.
Nevelőszülőknél élő gyermekek gyűjtöttek meghatározó élményeket az ÁGOTA® Táborban
