Egy kalandor ötlet

Ugyan nem előzmények nélküli, de a maga brutalitásában mégis figyelemre méltó az MSZP elnökének tegnap egy gyöngyösi kampányfórum előtt tett nyilatkozata. Nem túl nagy visszhangot kiváltva Medgyessy Péter is utalt már arra, hogy az európai uniós csatlakozással kapcsolatos viták akár előrehozott választásokhoz is vezethetnek („ha kell, a néphez fordulunk”), Kovács László most – Orbán Viktor rutinszerű szidalmazása közben – egyértelművé tette: a legnagyobb kormánypárt komolyan számol ezzel a lehetőséggel, vagy legalábbis így kívánja zsarolni az ellenzéket.
A másodállásban a magyar diplomáciát is irányító politikus arról beszélt: amennyiben a Fidesz nem járul hozzá az uniós csatlakozáshoz szükséges alkotmánymódosítás elfogadásához, az MSZP egy rendkívüli parlamenti választáson kérne felhatalmazást a választóktól. Kovács László azzal számol, hogy a voksolás valójában az integráció támogatásáról vagy elutasításáról (igen vagy nem) szólna, s miután a felmérések szerint a nagy többség csatlakozáspárti, az EU melletti feltétel nélküli elkötelezettségüket hangsúlyozó kormányerők elsöprő győzelmet aratnak. Az elsöprő győzelem ez esetben a kétharmados többség megszerzését jelentené, amelynek birtokában egyedül is dönthetnének az alkotmánymódosításról. Az előrehozott választás mindenképpen kockázatos, kalandor elképzelés, amelyet az SZDSZ-től való megszabadulás vágya is motiválhat.
Külföldön és belföldön a rendszerváltozás utáni magyar demokrácia egyik legfőbb és vitathatatlan értékeként tekintenek a politikai intézményrendszer stabilitására. E stabilitás fontos eleme, hogy – a térségben szinte egyedülálló módon – Magyarországon eddig az összes szabadon választott kormány kitöltötte az alkotmányban rögzített négyéves mandátumát. Jó okunk van feltételezni, hogy a választók értékelik ezt a kiszámíthatóságot, így súlyos ok kell ahhoz, hogy valaki rendkívüli választást kezdeményezzen (ezt egyébként a parlamenti többség egyetlen szavazással bármikor megteheti). Az uniós csatlakozás elvileg lehet ilyen indok, csakhogy jelen pillanatban nincs olyan vészhelyzet, amely ezt a lépést szükségessé tenné.
Az integráció ügyében létező, legutóbb közös négypárti nyilatkozat aláírásával demonstrált nemzeti egységet éppen az ilyen felelőtlen nyilatkozatok kezdhetik ki. A társadalmat is elbizonytalanítja, ha politikusai azt sugallják: mindegy, hogy miként, de csatlakoznunk kell az Európai Unióhoz. E felfogás szerint az alternatíva nélküli csatlakozás öncél, a körülmények mellékesek. Ezzel szemben Orbán Viktor egy másfajta koncepciót képvisel, amikor a kérdés primitív leegyszerűsítése helyett (igen vagy nem) az integráció tartalmi kérdéseiről szeretne vitát folytatni. Ha lenne kivel.
Egy pancser módon előkészített alkotmánymódosító javaslat után nagyobb szerénységet illene tanúsítaniuk a kormányerőknek. (A Fidesz egyébként tegnap jelezte, hogy részt vesz a jövő heti uniós egyeztetésen.) Feltűnő, hogy Kovács László még elvi lehetőségként sem beszél az ellenzékkel való megegyezésről („az ellenállást le kell győzni”). Márpedig ez lenne az alkotmánymódosításhoz és a csatlakozáshoz vezető legegyenesebb út, hiszen az áprilisban megnyilvánult választói akarat az ilyen horderejű ügyekben kompromisszumra ítélte a szemben álló feleket.
Az utódpárt politikusai nyilván nem szívesen ülnek le egyenrangú félként tárgyalni az ellenzék képviselőivel. De az is lehet, hogy Kovács lelki szemei előtt tegnapi nyilatkozata közben nem Brüsszel, hanem a miniszterelnöki bársonyszék lebegett.