Áldatlan állapotok uralkodnak a budapesti aluljárókban, amelyeket leginkább a kosz és a bűz jellemez. A probléma nem újkeletű, miként arról a Magyar Nemzet is többször beszámolt, van, ahol a mindennapok részei az illuminált hajléktalanok, az összeszólalkozások, a drogosok, de van más probléma is.
Az Astorián például javítani kellene a burkolatot, a Nyugatiban elektromos kábelek lógnak a plafonról, a Corvinnál pedig még mindig gyalázatos a mennyezet állapota.
Ráadásul több kukára és takarításra is szükség lenne.
A Metropol most arról cikkezett, hogy a fővárosi aluljárókban a helyzet szinte semmi nem változott az elmúlt egy évben, a csatornák bűzlenek, az aluljárók életvitel-szerűen lakott helyekké váltak, és a graffitik évek óta ugyanott vannak, mintha csak díszítőelemek lennének. A Nyugati tér és a Corvin negyed aluljárója rendszeresen beázik.
Vizes foltok, penészszag, málló mennyezetek fogadják azokat, akik a metróhoz igyekeznek. Közben az aluljárók burkolata több helyen balesetveszélyes, és a világítás sem mindenhol megfelelő.
A portál felidézte, hogy egy 2024-es közvélemény-kutatás szerint a budapestiek 63 százaléka nem érzi magát biztonságban az aluljárókban, főként a belvárosi és kelet-pesti csomópontokban. Sokan elkerülik ezeket a tereket sötétedés után, különösen a nők, akik zaklatásoktól és agresszív hajléktalanoktól tartanak.
A Metropol azt írta, miután Tarlós István szigorú hajléktalanpolitikája után
Karácsony Gergely balliberális főpolgármester a lovak közé dobta a gyeplőt, a hajléktalanok Budapest legtöbb terén és közterületén feltűntek.
A Karácsony-féle városvezetés ugyanis évek óta nem hajlandó tudomást venni arról, hogy a budapestieket zavarja az állandósulni látszó randalírozás, hogy a közterületeken és az aluljárókban gyakran kerülgetni kell az emberi ürüléket, vagy a hangoskodó, gyakran a járókelőket és egymást vegzáló hajléktalanokat.
