Valószínűleg hasonló logika vezethette el az amerikai protestánsok néhány vallási vezetőjét arra a megfontolásra, hogy egyházi létesítményeiket bevásárló- és szabadidőközpontokban helyezzék el. Az áruházakban működő lelki elsősegély-szolgálatoknak már nagy múltjuk van, ehhez képest a most divatba jött létesítmények csupán annyiban jelentenek újdonságot, hogy nem az egyházi szolgálat telepedett meg a bevásárlóközpontban, hanem a templom épült azzal az igénynyel, hogy helyet adjon a szupermarketnek. A dolog természetes következménye a fogyasztói társadalom vallásképének: a kenyér és narancslé mellé vásároljunk egy kis igét, szeretetet, megbocsátást. E sajátos intézmények éjjel-nappal nyitva tartanak, és leginkább szembetűnő vonásuk a rendkívüli sokrétűség. Szórakozás és sport, vásárlás és fogyasztás, vallási, kulturális és üzleti élet – mindent egy helyen.
Houstonban a Brentwood Baptist Church néven ismertté vált központban például az idén nyáron egy McDonald’s-étterem is nyílt. A jó szándék, amellyel e szokatlan lépést magyarázta Joe Samuel Ratliff lelkipásztor a New York Timesnak adott interjújában, lefegyverző. Felfogása szerint ezzel a lépéssel munkalehetőséget adnak sok hátrányos helyzetű színes bőrű fiatalnak. A helyi egyház szeretetteljes gondoskodása következtében az életben bizonytalanul botladozó ifjak nem válnak latorszövetségek kiszolgáltatott áldozataivá, nem lesznek kábítószer-élvezők, hanem gondos éttermi munkaerővé és megbízható fogyasztóvá válnak.
A Kentucky állambeli Louisvill templomközpontja a legnagyobb e kevert rendeltetésű intézmények közül. A Southeast Christian Church ötezer négyzetméteren nyújt komplex szolgáltatást a vásárlóknak és munkalehetőséget a huszonkétezres település lakóinak. Van itt minden: iskola, könyvtár, bank, tíznél is több sportlétesítmény, üzletek, kávézók. És persze istentiszteleti hely, amely e szolgáltatódömping részévé vált.
Persze nem kell hozzá túlságosan nagy éleslátás, hogy észrevegyük a jó szándék leple alól kikandikáló lólábat. Jézus például a kufárokat ostorral verte ki a jeruzsálemi templomból, pedig azok a kereskedők csak az áldozatbemutatáshoz szükséges kellékeket árusították. A Megváltó attól tartott, hogy a szentek szentjét latrok barlangjává teszik. A templomokat üzletközpontokká alakító lelkészek pedig éppen azzal érvelnek, hogy a latroktól óvják meg a társadalom kiszolgáltatott rétegeit. Jézus is a bűnösök közé ment, azokhoz szólt, azokat gyógyította, akik erre rászorultak. Vagyis a mai egyházaknak már nem is az a feladatuk, hogy kimenjenek az utcára, hanem inkább az utcát kell bevezetni a templomba. A szent és a profán keveredése amúgy is elkerülhetetlen egy szabályozott, kizárólag üzleti érdekeken alapuló társadalomban.
Általános jelenség, hogy a szekularizációval szemben tehetetlen keresztény egyházak azzal indokolják a modern piaci marketing bevezetését a hitterjesztés eszköztárába, hogy valamennyi csatornát meg kell ragadni az örömhír célba juttatásához. Ennek sajátos hajtásait már nem csak Amerikában szemlélhetjük, hiszen Európában, sőt nálunk, Magyarországon is látható a hitterjesztés radikális paradigmaváltása.
Persze fölmerül a kérdés, hogy a tömegbefolyásolás eszközeivel való lépéstartás új jelenség-e. Szent Pál az athéni Areopagoszon úgy lépett a pogányok elé, és olyan eszközöket „vetett be”, mint a többi vándor tanító. Az egyházatyák legjobbjai antik retorikai fogásokat használtak. A középkorban nem volt ritka, hogy a hithirdetők a forgalmas piacokon léptek az emberek elé, és hordóról szónokoltak, mint a többi mutatványos. A Római Birodalomban elterjedt sztoa bazilikák, amelyekből később a keresztény templomok, bazilikák lettek, eredetileg vásárcsarnokok és bíróságok voltak. Magának az építészeti formának az átvétele is sugallt bizonyos tartalmakat, még akkor is, ha ennek praktikus oka egyszerűen az volt, hogy az egyre erősödő egyház nem talált ezeken az épületeken kívül olyan fedett teret, amely méreteinél fogva alkalmasnak bizonyult a mind nagyobb számú hívő befogadására.
A marketingfogások és általában a külső formák átvétele egyáltalán nem idegen a kereszténységtől. A kérdés mindig az, hogy nem veszélyezteti-e önazonosságát az inkulturáció. Nem üres szofisztika-e azt mondani, hogy még bevásárlás és szórakozás közben is templomban vagy annak közelében vagyok? Az áruház ugyanis továbbra is a fogyasztás temploma marad, az Örökkévalóból aligha lehet termék vagy szolgáltatás.
rasszizmus
Lecsapott az MLSZ a rasszista, cigányozós megnyilvánulások miatt, a fél NB I bűnhődhet
