Választási matek

A matek nemcsak a matematika diákos rövidítése, hanem egyes sportágakban (például utcai verekedés) a küzdelem kifejezése is. A választási matek a kettő – mármint a mennyiségtan és a bunyó – speciális elegye. A matematikai részben csak az összeadásra és a kivonásra van szükség, a többi alapműveletre nincs. Lényege, hogy a szavazatot a másik jelölttől kell elvenni (kivonás) és a saját szavazatainkhoz kell hozzácsapni (összeadás). Hogy a jelzett két művelet elvégezhető legyen, előbb meg kell küzdeni az ellenféllel, lehetőleg a szabályok betartásával (kampány), de sportszerűtlen akciók, alattomos fogások, mélyütések is gyakran előfordulnak (negatív kampány). A választási matek változatos formákat ölt, az agresszió többnyire csak verbális, de azért olykor tettlegesség is előfordul, miként néhány napja Gödöllőn történt. Amikor e sorokat írom, Gy. Német Erzsébet még nem lépett vissza, keményen harcol, hogy elszipkázza Demszky potenciális szavazóit. Persze a jelenlegi főpolgármestert sem varrták kócból, nem enged a 48-ból, és minden eszközzel igyekszik a „Zsóka” híveit maga mellé állítani. A végeredmény kétséges, csak annyi bizonyos, hogy Demszky nem az a felejtős fajta, „hálája” minden körülmények között utoléri majd Gy. Némethet, s lészen majd akkor sírás, jajveszékelés és fogaknak csikorgatása – természetesen a koalíció javára.
A baloldal számára sajnálatos körülmény, hogy a voksok száma nem növelhető a végtelenségig. Gyakorlatilag még ők sem kaphatnak több szavazatot, mint amennyi a választók száma. A hajdan fényesen bevált „kékcédulás” módszert manapság nemigen alkalmazhatják. Kénytelenek egyéb eszközökhöz folyamodni, igaz, piszkos trükkjeik tárháza változatos és bőséges. Lásd: a szavazócédulákon megjelenített pártlogók méretére vonatkozó rendelet, vagy annak hangoztatása, hogy a jobboldali vezetés megbüntethetné a liberális lelkületű Budapestet.
A nagy gyürkőzésben kevés figyelmet kapnak az úgynevezett független jelöltek. Előre is elnézést kérve a valóban függetlenektől, a kerületi listákon megjelenő, önmagukat függetlennek állító jelöltek jó részének függetlensége több mint kétséges. A baloldal küldöttei ők, azzal a feladattal, hogy a jobboldallal szimpatizáló, de ingadozó választókat megnyerjék, s a polgári oldaltól vonjanak el szavazatokat. Minden elvett szavazat kész haszon, s ha véletlenül egyikük-másikuk befutna, azonnal feladja függetlenségét, és csatlakozik a megfelelő frakcióhoz. Miközben habzó szájjal tagadják Schmitt Pál független voltát, a saját „függetleneik” alattomos csendben akcióznak.
Jól megtanulták a választási matekot.