Vállalkozói alapú hazai szexipar?

Jórészt a tömeges közterületi prostitúcióval sújtott önkormányzatok heves ellenállásán buktak el a jelenség kezelésére megalkotott jogszabályok – áll egy, a Belügyminisztériumban nemrég elkészült, a témával foglalkozó dokumentumban. A belügyi tárcánál a tervek szerint október közepére dolgozzák ki a szabályozás lehetséges koncepcióit.

Hiába legális tevékenység 1999 szeptembere óta a prostitúció Magyarországon, a gyakorlatban továbbra is inkább a tevékenység tiltása érvényesül. Az erre vonatkozó jogszabályok közül az úgynevezett maffiatörvény jelölte ki a tiltott zónákat, továbbá rendelkezett arról, hogy azokon a területeken, ahol az örömlányok „előfordulása” tömegesnek tekinthető, türelmi övezeteket kell kijelölni. A szabálysértési törvény módosításában ugyanakkor előírták, hogy az önkormányzati rendelet korlátozását megszegőket akár elzárással vagy százötvenezer forintig terjedő pénzbírsággal lehet büntetni. Kötelezővé tették az orvosi igazolások beszerzését is az örömlányok számára.
A belügyi tárcánál most készült el a jogszabályok gyakorlati tapasztalatairól a jelentés. Ebből kiderül, hogy a helyhatóságok legnagyobb hányada kizárólag a tiltó szabályokat vette át, s – nem tömegesnek nyilvánítva a területén folyó prostitúciót – nem jelölt ki türelmi zónákat. Azok az önkormányzatok sem jutottak előbbre a probléma megoldásában, ahol megpróbáltak helyet adni az örömlányoknak. Nyíregyházán a helyi lakosok ellenállásán bukott el a területi javaslat, míg Miskolcon egy vasúti töltés melletti sötét sikátorban kaptak helyet, ahol viszont nem tudtak dolgozni.
Boray Ákos, a Belügyminisztérium jogi főosztályvezető-helyettese a jogi szabályozás csődje helyett inkább az elégtelen jogalkalmazást látja a fő problémának. Gyanítható ugyanis, hogy az önkormányzatokat továbbra is inkább a burkolt tiltás szándéka vezérli. Hasonlóképpen gondot jelent a területi térképek hiánya. Emiatt előfordult például, hogy lépésben mérte le mind a rendőr, mind az örömlány a védett övezet határát, s nem kétséges, kinek lett igaza. A főosztályvezető-helyettes szerint a türelmi zóna közterületi részeinek életképessé, működőképessé tételéhez a helyhatóságoknak éppolyan kötelezettségeik volnának, mint a zónán kívüli közterületeken. Ezért nem rendeltek a 2001–2002-es költségvetésben külön pénzt e célokra.
A szakértők egyetértenek abban, hogy hosszú távon a kifejezetten prostitúcióellenes, New York-i egyezmény felmondása jelenthet megoldást. Ez ugyanis a prostituáltaktól minden segítséget megtagad, még a nem kényszerítő-kizsákmányoló jellegűeket is, egyúttal büntethetővé teszi. Ezek a szabályok részei a magyar büntetőjognak is, így akár egy örömlányt szállító taxisofőr, akár egy szobát, lakást szexuális szolgáltatás céljára kiadó főbérlő is elítélhető.
Boray Ákos óva int ugyanakkor attól, hogy az érintettek önmagában az egyezmény felmondásától várják a tökéletes megoldást. Mint mondja, a számos önkormányzat által – élen a fővárossal – oly óhajtott bordélyházak sem lógnak a levegőben. Éppúgy helyet kell adni azoknak is, ahogyan a türelmi zónáknak. Ráadásul az utcai prostitúció akkor is létezni fog, mert nem lehet minden örömlányt bevinni a bordélyházba.
A továbblépés irányairól szólva a belügyi tárca szakértője három javaslatot fogalmaz meg: a jelenlegi jogszabályok hatékonyabbá tételét, illetve az egyezmény határainak lehetőség szerinti tágításával az egyéni vállalkozói rendszerben űzött szexipari tevékenységet. Ez utóbbi esetben egyfajta diszkriminációmentes nyilvántartásról kellene gondolkodni, amely az egyezményben tiltott regisztrációval összefér, s enyhíteni a büntető törvénykönyv erre vonatkozó szigorán. A harmadik út – amely nem szerepel az előterjesztések között – a kilépés; ez öt-hét évet venne igénybe. Egyet azonban a mintának tekintett németországi példa alapján itthon is érdemes belátni: nincs olyan megoldás, amely nem jár fájdalommal – véli a főosztályvezető-helyettes.
Földi Ágnes, a Magyarországi Prostituáltak Érdekvédelmi Szervezetének elnöke szerint az országban húszezer örömlány dolgozik, közülük hétezer a fővárosban. Kérdéses, hol kívánna a fővárosi önkormányzat ezeknek a prostituáltaknak bordélyházra helyet adni, ha az eltelt időszakban egyetlen türelmi zónát sem tudtak kijelölni. Nekik teljesen mindegy, miképpen hívják a nekik biztosított területet, ha azon az emberi munkafeltételek adottak.
A szervezet jelenleg jórészt azzal tölti az idejét, hogy fellebbezéseket fogalmaz szabálysértési ügyekben, kérve például, hogy a kisgyermekes anyának ne kelljen börtönbe vonulnia.
Földi Ágnes úgy véli: a vállalkozói rendszer nem hozhat megoldást, mert a prostituáltak többsége a saját ügyeiben sem képes eljárni. Nehezen elképzelhető, miként számolnának el, például az egyszerűsített vállalkozói adó szabályai alapján, a jövedelmükkel – nyilatkozta az elnök.
***
Alkotmánybíróság előtt a zónakérdés. A prostitúcióval kapcsolatos jogi szabályozás már az alkotmánybíráknak is munkát adott. Egy törvénymódosítással ugyanis megpróbálták elérni, hogy ha a helyhatóságok nem jelölnek ki türelmi zónát azokon a területeken, ahol tömegesnek tekinthető az örömlányok „előfordulása”, a belügyminiszter maga dönthessen arról, hol legyen a zóna. Ezt azonban az Alkotmánybíróság elutasította. Laptársunk információi szerint az taláros testület a közeljövőben ismét foglalkozik a kérdéssel. Most azt döntik el, helyes-e, hogy Budapesten nem jelöltek ki türelmi zónákat a prostituáltaknak. Törvénysértőnek látszik az orvosi igazolások kiállításáról szóló, az Egészségügyi Minisztérium által kiadott rendelet. Ennek a formanyomtatványnak a tetején az olvasható: igazolás prostituált részére.