Az első világháború utáni segélyakciók hőse, egy amerikai katonatiszt volt száz éve Budapest vendége. Pedlow kapitány egykor nagyon sokat tett a világháborútól, forradalmaktól és Trianontól tönkretett ország elárvult és éhező gyermekeiért. A régi képkockákon jól látható, milyen szeretettel veszik körbe a kapitányt, akit csaknem teljesen elfelejtett mára az utókor, pedig egykor százezrek életét mentette meg azzal, hogy az Amerikában hajóra tett élelmiszer- és segélyszállítmányokat személyesen felügyelte és juttatta célba, nehogy ellopják az Adria partjánál.
Elfeledett sportágak a régi idők filmhíradójában
A másik amerikai vendég egy hollywoodi akcióhős volt, aki filmezni jött Budapestre. A Palatinus strand homokján kapta lencsevégre az operatőr, amint egy lányt próbál sikertelenül a magasba emelni.
A magyar filmipar persze korántsem volt száz éve olyan jó kondícióban, mint ma, hiszen 1925-ben magyar filmek se nagyon készültek, nemhogy amerikai bérmunkák.
Ezért a „bravúrszínész” számára, aki fürdőtrikója alatt szemlátomást karcsúsító fűzőt hordott, a látogatás valójában remény volt egy újabb westernfilm forgatására, ami meg is történt a Hajógyári-szigeten.
Az 1925. augusztusi filmhíradó komoly helytörténeti dokumentumok gyűjteménye.
Budapest mellett attraktív és mára alaposan megváltozott vidéki helyszíneket is láthatunk benne Soroksárról, Sopronról és Ceglédről, ahol ekkor többnapos ünnepségeket tartottak.
Több mint érdekes a budapesti Szent Jobb-körmeneten készült filmriport is, amely a budai Vár Oroszlános udvarában készült, ahol Horthy Miklós rezidenciája ekkor még a mai Országos Széchényi Könyvtár helyén volt. Pár lépéssel arrébb, Mátyás király kútjánál készült egy másik filmriport, amelynek hátterében egy szintén eltüntetett épületsor húzódik, amelynek visszaépítése éppen napjainkban zajlik.
Az érdekes történelmi helyszínek kavalkádja mellett szinte üdítőek azok a sportesemények, amelyekhez hasonlókat ma már mutatóban sem láthatunk, hiszen azóta teljesen kimentek a divatból.
Ilyen a kerékpáros póló, amelyet ma leginkább biciklis focinak neveznénk, vagy a „füleslabda”, amely bizonyos értelemben a labdarúgás ősének is tekinthető, noha talán a rögbihez közelebb áll, mivel a kétkilós bőrlabdát nem rúgták, hanem egy szíjnál fogva egymásnak hajigálták.
Ugyancsak jókat lehet derülni a motorvezetéses kerékpározás láttán is, amikor a biciklista előtt közvetlenül hatalmas motorbicikli száguld. A furcsa párosítás lényege az örvényléstanban rejlik, ugyanis a kerékpáros a motor szélárnyékát kihasználva extrém sebességre képes, és így akár a 80-100 kilométeres tempót is elérhette. Nem véletlenül mondták később erre a történelmi korszakra, hogy „roaring twenties”, azaz „száguldó húszas évek”!
Bővebben ide kattintva olvashatnak a témáról.
