A hírhedt Securitate ma is kísértő árnyai

A NATO-ba való meghívás előtt Romániában teljesen leállt az amúgy eddig is akadozó átvilágítási folyamat; független elemzők szerint a ’89 előtti idők hírhedt politikai rendőrsége, a Securitate emberei komoly anyagi háttérrel, illetve erős politikai befolyással bírnak, és sikeresen akadályozzák a múltjuk felfedésére irányuló kísérleteket.

Az átvilágítás Romániában nagyon későn, csak egy évtizeddel a Temesvárról elindult és menet közben kisajátított ’89-es decemberi forradalom után kezdődött meg, fölöttébb gyenge törvényes keretek között, illetve végrehajtási szándékkal.
Az 1996 és 2000 ősze között hatalmon volt kormánykoalíció mandátuma második felében úgymond kiürített változatában fogadta el az átvilágítási törvényt: már akkor látszott, hogy a nem posztkommunista alakulatok sem érdekeltek a gyors és átfogó tisztázásokban. Emil Constantinescu akkori elnök sem állt a helyzet magaslatán, s így a Securitate Irattárait Vizsgáló Országos Tanács (CNSAS) úgy volt kénytelen munkához látni, hogy nem vehette át a Román Hírszerző Szolgálattól (SRI) az arhívumot. A kőkemény Ceausescu-diktatúra rettegett politikai rendőrségének erős maradványai minden eszközt bevetettek annak érdekében, hogy a lehető legkevesebb adat kerüljön nyilvánosságra a néhai Securitate alkalmazottairól és a számtalan akkori besúgó kilétéről. A folyamat azonban valahogy elindult, és egy rövid időre fel is gyorsult, hiszen a törvény értelmében a 2000-es parlamenti választásokon induló jelölteket kötelezően át kellett világítani.
A rohammunka hozott néhány meglepő leleplezést, de több súlyos hiba is történt, amely ártatlan emberek megbélyegzéséhez vezetett, aztán visszatért minden a megszokott kerékvágásba. Az alulméretezett apparátus, a folytonos gáncsoskodások oda vezettek, hogy azzal az „egyszerű állampolgárral”, aki a törvény alapján meg szerette volna nézni a saját magáról a Securitate által 1989 előtt összeállított iratcsomót – és megtudni, hogy ki volt az, aki besúgta –, közölték: éveket kell várnia, amíg sorra kerül. Persze nemcsak ez vette el az emberek kedvét a kíváncsiskodástól, hanem az a gyanú is, hogy a mind a mai napig a SRI által őrzött anyagokhoz ennyi idő alatt bármit hozzá lehetett „gyártani”, vagy ellenkezőleg: el lehetett tüntetni az egész dossziét. Nem egy kérelmező kapta azt a választ, hogy róla nem készültek feljegyzések annak idején, miközben az illetővel ’89 után éppen az közölte, hogy megfigyelés alatt állt, aki régen jelentéseket írt róla a politikai rendőrségnek…
Az átvilágítás ügye a többéves pangás után az utóbbi hetekben attól került ismét a romániai közérdeklődés homlokterébe, hogy a CNSAS vezető kollégiuma teljesen megosztottá vált, és munkája ellehetetlenült. A 11 fős grémiumból hat tag szembefordult az elnökkel és négy emberével, azzal vádolva őket, hogy késleltetik a különböző ügyek megoldását, s hogy kormányzati vagy a SRI-től érkező utasítások alapján akadályozzák a ma is komoly politikai funkciót betöltő vagy hatalmas üzleteket bonyolító személyek titkosrendőri múltjának dekonspirálását.
A CNSAS belső ellenzékének magja, Mircea Dinescu költő, Horia Patapievici politológus és Andrei Plesu író, volt külügyminiszter mindezt kiteregette a sajtóban, nem titkolva, hogy szándékukban áll leváltani Gheorghe Onisorut, a kollégium elnökét. Utóbbi emiatt a négy hozzá közel álló taggal együtt két hónapja nem jár el a testület gyűléseire, leváltásához ugyanis legalább nyolc főre lenne szükség. A CNSAS megbénulását nehezményezők – ellenzéki politikusok és emberjogi civil szervezetek egyaránt – azóta is megoldást követelnek.
A kormány és az elnöki hivatal mosta kezeit, s az ügy végül a parlament két házának jogi bizottságaihoz került, amelyek most készülnek egy albizottságot létrehozni a rendezés érdekében. Addig pedig marad a CNSAS kollégiumának számbeli többségben lévő, de tehetetlen „ellenzéki” csoportjának vádja a testület elnökével szemben, hogy az teljesen a SRI befolyása alá került. A két háznak különben van egy-egy, úgymond a legnagyobb román titkosszolgálatot felügyelni hivatott szakbizottsága is, de a két testületről évek óta azt tartják, hogy nem azok ellenőrzik a SRI-t, hanem fordítva.
Az átvilágítás leállása két szempontból érdekes ebben az időszakban – túl azon, hogy jól jelzi a folyamat komolytalanságát. Nyugat-európai, egyesült államokbeli és román lapok is sokat cikkeztek a közelmúltban arról, hogy a NATO aggódik a ma is kormányzati beosztásokat viselő volt securitatés emberek miatt – tehát azért, hogy a katonai szervezet titkos információihoz ilyen múlttal bírók is hozzáférhetnének a jövőben. A téma kapcsán végül maga Mircea Geoana külügyminiszter volt kénytelen megszólalni, aki elmondta: a szóban forgók ügyét a romániai intézmények a NATO illetékeseivel közösen, „specifikus módszerekkel” már megoldották, és különben is: a mostani titkosszolgálatok kötelékében 85 százalékban olyanok dolgoznak, akiknek semmi közük nem volt az 1989 előtti politikai rendőrséghez. Geoana annyit mindenesetre kénytelen volt elismerni, hogy üzleti és „más” területeken igenis kell számolni volt szekusok komoly befolyásával.
Igaz ez természetesen a romániai politikumra is, amely kibogozhatatlanul összefonódott az üzleti élettel. Adrian Nastase miniszterelnök, a kormányzó Szociáldemokrata Párt (PSD) elnöke egyre gyakrabban emlegeti az előre hozott választások forgatókönyvét. Ha pedig sor kerül ilyesmire, akkor a vonatkozó törvény szerint a jelölteket kötelező lesz átvilágítani. Mivel azonban ilyen parlamenti voksolást a PSD egyetlen valós ok, tehát saját jelenlegi hatalmának további növelése, illetve időbeni meghosszabbítása érdekében kényszeríthet ki, világos, hogy kiknek kedvezhet a CNSAS működésképtelensége, vagy egy új, a jelenlegi hatalomnak teljesen kiszolgáltatot testület létrehozása.