Anyaországi Meciarok

Két alapvető probléma van a státustörvény tervezett módosításával kapcsolatban. Az egyik, hogy a kormány nem tartotta be az Orbán–Nastase-megállapodásban rögzített kitételt, amely szerint legkésőbb fél évvel a kétoldalú dokumentum aláírása után Magyarország kezdeményezi a szomszédos országokban élő magyarokról szóló jogszabály módosítását. Kovács László külügyminiszter néhány nappal ezelőtti nyilatkozatában már az idei évre vonatkozó ígéretet is átfogalmazta, s csak jövő év elejére tartja megvalósíthatónak a változtatás parlamenti elfogadását.
A második alapvető probléma a jogszabály módosításával kapcsolatban, hogy a komány elé terjesztett tervezet élesen ellentmond a Magyar Állandó Értekezlet legutóbbi ülésén elhangzottaknak, a határon túli szervezetek ott megfogalmazott álláspontjának. Ők akkor azt mondták: kizárólag technikai jellegű változtatásokat tudnak elfogadni. Márpedig a kedvezményes munkavállalás megszüntetésének vagy a családoknak szánt közvetlen oktatási-nevelési támogatások felvidékiekre vonatkozó felszámolása mindennek nevezhető, csak technikai jellegű változtatásnak nem.
De mi is történt május óta a kedvezménytörvénnyel? Azzal a jogszabállyal, amelyet választási megfontolásokból a szocialisták is megszavaztak ugyan, de amelynek nemes céljával, szellemiségével azonosulni soha nem tudtak, nem is akartak. A kormány még a nyár folyamán sebtében összehívott egy összetételében alaposan megváltoztatott Magyar Állandó Értekezletet, ahol két napon keresztül nem győzte hangsúlyozni elkötelezettségét a jobb sorsra érdemes határon túliak irányában. Aztán jött a nagy csend. Imitt-amott egy-egy egyeztetés románokkal, szlovákokkal, semmi érdemi hír. Információk helyett csupán egyetlen cinikus szlogen szajkózása hónapokon keresztül: a jogszabály módosítása megőrzi majd a törvény eredeti céljait, megfelel Magyarország és a határon túli magyarság érdekeinek, összhangban lesz az európai normákkal és a szomszédos országok kormányai is elfogadják. Egyszerre megfelelni mindenkinek. Eközben lelassult a magyarigazolványok kiadása, leálltak a támogatások, gyakorlatilag befagyott a jogszabály végrehajtása.
Nemrégiben napvilágra kerültek az első sajtóhírek a tervezett módosításról. S mit ad Isten, a változtatások tervezete gyakorlatilag szóról szóra tartalmazza a Bukarest és Pozsony által megfogalmazott óhajokat. A románoknak első pillanattól nem tetszett a kedvezményes munkavállalás, hát kidobják a törvényből, Szlovákiának a gyerekeiket magyar nyelven taníttató családoknak szánt húszezer forintos támogatással volt baja, így aztán ebben a formában megszűnik a juttatás. Bukarest és Pozsony, érzékelve a baloldali kormány látványos hezitálását, a módosítással kapcsolatos teljes koncepcióhiányt, gyors nyomásgyakorlásba kezdett, s néhány hónap „konzultálás” során tulajdonképpen mindent elért, amit akart. Idehaza pedig mindez úgy van, s lesz eladva, hogy „az európai normákkal” való egyeztetés miatt történik minden egyes vesszőváltoztatás.
Hogy mindehhez mit szólnak a határon túliak? Néhányuknak fenntartásai vannak, mások megdöbbennek, többségüknek hányingerük támad, sokan pedig már nem semmin sem csodálkoznak. Mit is szólhatnának? Szerzett jogokat tőlük ez idáig Ceausescuk, Meciarok szoktak elvenni. Most az anyaország kormánya teszi mindezt.