Jogrendünk és a csatlakozás

Az Európai Unióhoz való csatlakozásunk elengedhetetlen feltétele a magyar alkotmány módosítása. Több tervezet látott már napvilágot ezzel kapcsolatban, amelyek főleg belpolitikai vitákat váltottak ki, de annál kevesebb szakmai álláspont jelent meg. Véleményemmel ez utóbbi szellemben szeretném felhívni a figyelmet a módosításból eredő egyes negatív következményekre.
Az EU úgynevezett közösségi vívmányai három pilléren nyugszanak. Ezek egyikét a normák alkotják, amelyek egy részét kötelező átemelni jogrendünkbe, a másikat csak ajánlott, ami jelen kormányunk szemében tudvalevőleg ugyanaz. Vagyis a szerződés aláírásakor a következő teendők szakadnak a nyakunkba: a teljes uniós normarendszer maradéktalan átvétele, akár a hosszú múltra visszatekintő magyar joganyag kisemmizése árán is. Olyan elemek beemelése a jogba, amelyek folyamatosan változnak, hazánk érdemi ráhatása nélkül. Így a magyar jogászok következő tíz éve arra fog rámenni, hogy próbálnak alkalmazkodni a változásokhoz. Ez a jogbiztonságra negatív hatással is lehet.
Magyarországon a jogszabályok hierarchiájában az alkotmány áll a legmagasabb szinten, ezt követik sorrendben a törvények, a kormány, majd a kormány tagjainak rendeletei, végül az önkormányzati rendeletek. Az EU törekvése szerint az európai normák felülírnák az alkotmányt is. Ám az EU-nak nincs emberi jogi szabályozása. Mondhatjuk, hogy addig a helyi szabályok érvényesülnek, ám ha lesz emberi jogi szabályozás, akkor hiába szélesebb körű esetleg a magyar rendelkezés, az EU-s változatot kell majd a jogalkalmazóknak figyelembe venniük. Ezt úgy lehetne kiküszöbölni, ha az alkotmányban a jogalkotó rögzíti az alapvető jogok uniós normák általi felülírhatóságának tilalmát, illetve ha a hierarchiába előre beilleszti az uniós normákat a törvény és az alkotmány közé. A helyzet így is visszás, hisz ha az alkotmányt nem is, a törvényeket felül fogják írni az európai normák.
Az alkotmánymódosítás tervezetének második paragrafusa a hatáskörök gyakorlásának átengedéséről beszél. Ha nyíltak akarunk lenni, ki kell mondanunk: Magyarország szuverenitásának korlátozásáról van szó. Mert ha a magyar törvényt bármi is felülírhatja, az már nem hatásköri kérdés, hanem a szuverenitás hiánya. Köztársasági elnökké bármely magyar állampolgár megválasztható lesz – áll a negyedik paragrafusban. Ez első hallásra teljesen helyénvalónak tűnik, de az állampolgárságot öt év alatt lehet megkapni, sőt ez a szabály valószínűleg az unió polgáraira nézve még enyhébb lesz. A tagállamok jelentős része ezért, visszatérve a római jogi elvhez, a született állampolgároknak tartja fenn ezt a jogkört. Kérdés: miért csak azokat az intézményeket vesszük át, amelyek az unió számára kedvezők, azokat, amelyek Magyarország érdekeit védenék, miért nem? Az alkotmány 30/A szakaszát módosító paragrafusa szerint a köztársasági elnök tűzi ki többek között az országos népszavazás időpontját. A módosítás 13. paragrafusa szerint az EU-hoz való csatlakozásunkról ügydöntő országos népszavazást kell tartani. A referendum időpontját azonban a módosítás 14. szakasza szerint nem az elnök, hanem rendkívüli módon az Országgyűlés határozza meg, amely ellen jogorvoslatnak nincs helye. Ez azt jelenti, hogy ha a kormánypártok megszavazzák március 15-re a népszavazás időpontját, akkor, történjék bármi is, azt március 15-én fogják megtartani. Úgy tűnik, a kormánykoalíció ezen időpont meghatározását nem meri a köztársasági elnökre bízni, mert tudja: az elnök megvárná a népszavazással a csatlakozási referendum aláírását. Ezt a kormány szeretné elkerülni, hátha akkor a szavazás eredménye negatív lesz. (Például, ha a gazdák elégedetlenek lévén az átlagos támogatás negyedével, úgy döntenek, nem kérnek belőle.)
Visszatérve a választások kérdésére, melyet a 10. paragrafus szabályoz, a módosítás ismét egy kalap alá veszi a betelepült állampolgárokat a született állampolgárokkal. A harmadik bekezdés szerint a hazánkban lakóhellyel rendelkező minden uniós polgár részt vehet az önkormányzati választáson. Tehát az a falu, amelynek területén elég nagy számú külföldi vett földet, házat vagy lakást, esetleg csak albérletbe költözött, nyugodtan számíthat arra, hogy a helyi képviselő nem fogja érteni egyetlen szavát sem, hisz az unióban minden tagállam nyelve hivatalos nyelv, tehát neki nem is kell a magyar nyelvet ismernie.
Végezetül nézzük, mi hiányzik a tervezetből. Az alkotmány kimerítően felsorolja a jogalkotókat, tehát ezeken a szerveken kívül Magyarországon senki nem alkothat jogszabályt. Vagyis a csatlakozáskor be kell iktatni ezek közé az EU jogalkotó szerveit, különben a csatlakozással alkotmánysértő gyakorlat veszi kezdetét, hisz az uniós szervek nem alkothatnak normatív erejű szabályokat, így az uniós normák egyike sem számít majd jogszabálynak, mégis alkalmazni kell őket. A jogszabályi hierarchiában el kell helyezni az uniós normákat, hogy nyilvánvaló legyen: csak a törvényt írják felül, vagy az alkotmányt is. Továbbá, ha alaptörvényünket alárendeljük az uniónak, akkor az Európában bevett szokás szerint deklarálni kell, hogy az alapjogi szabályozást ez a hatáskör-átruházás nem érinti. Azért is fontos ez, mert a csatlakozás után már valószínűleg nem lesz erre lehetőségünk. Az Alkotmánybíróság (AB) munkája megnehezül annyira, hogy az alaptörvénnyel egy időben az Alkotmánybíróságról szóló, 1989. évi XXXII. törvényt is módosítani kell. Ugyanis jogszabályt csak az AB semmisíthet meg a hierarchiában magasabb fokon álló másik jogszabállyal ütközés okán. Az ország azonban épp most készül beemelni több száz uniós normát, így várhatóan sok törvényt kell majd módosítani, illetve megsemmisíteni. Az AB azonban csak az alkotmányhoz viszonyít jelenleg. Vagyis kötelezni kell a bírókat, ha EU-s normába ütköző törvényt találnak, indítványozzák annak megsemmisítését, különben az egyébként is túlterhelt jogrendszerünk a teljes káoszba fullad.
Ne feledjük azonban, hogy az uniós normákat csak az unió szervei értelmezhetik, a megsemmisítési eljárás vázlata így a következő lesz: a peres felekre vonatkozó magyar jogszabály beleütközik egy uniós normába. A bíró az uniós normát tartja szem előtt, közben az AB felé benyújt egy indítványt, a törvényt megsemmisítendő. Ha az ütközés egyértelmű, nincs is gond. Ha a norma nem elég világos, az AB kér az uniós szervtől egy jogszabály-értelmezést, s annak fényében vagy megsemmisíti a törvényt, vagy nem. Ha kiiktatja, akkor egyszerűen megoldódik a probléma, ha nem semmisíti meg, s a bíróság figyelmen kívül hagyta a határozathozatalnál (az AB állásfoglalása szerint) jó és hatályos jogszabályt, akkor a döntése nem lehet jogszerű. Tehát a bíróságnak várni kellene a megsemmisítési eljárás végéig az ítélethirdetéssel a jogbiztonság érdekében. Ez azonban azt eredményezné, hogy a magyar jogalkalmazás még jobban lelassulna.
Mivel az uniós csatlakozás már igen közel van, indokolt lenne ezeken és hasonló összefüggő kérdésekben elgondolkodniuk az illetékeseknek, hogy elmondhassuk: legalább jogalkotói szinten mindent megtettünk azért, hogy Magyarország győztesen kerüljön ki a csatlakozásból.
A szerző joghallgató