Idén nyáron dokumentumot juttatott el a jugoszláv és a szerb kormánynak az Egyesült Államok, amelyben nem kevesebbet állított, mint hogy bizonyítékai vannak arra, hogy egyes jugoszláviai vállalatok évek óta közreműködnek a líbiai rakétaprogramban, s ugyanezek a vállalatok Irakot is segítik rakétaarzenáljának fejlesztésében. Amerika követeli az együttműködés azonnali beszüntetését és az érintett vállalatok tevékenységének kivizsgálását. A jugoszláv, illetve a szerb kormány tagjai – mint állítják – Nebojsa Csovics szerb miniszterelnök-helyettes atyafiságos leveléből szereztek tudomást az egészről, aki szorgalmas újságolvasó és idegen nyelveket beszélő ember lévén ráakadt egy a fenti tárgyban írott szenzációs leleplező cikkre a The Washington Postban.
Hogy kinek az ötlete volt a még Milosevics idejében megkezdett és azóta háborítatlanul folyó együttműködés leleplezésének időzítése, egyelőre nehéz kibogozni, de láthatóan sokaknak jól jött a politikai ellenfelekkel folytatott csatározásban. Zoran Djindjics szerb kormányfő legott Vojiszlav Kostunica jugoszláv elnököt okolta, mert mesterkedéseivel akadályozza a hadsereg feletti civil ellenőrzés bevezetését. Kostunica viszont az üzletet bonyolító Jugoimport cég igazgatótanácsában ülő szerb és jugoszláv belügyminiszter lejáratásán keresztül igyekszik borsot törni Djindjics orra alá. Mindkettőjüknek jól jött, hogy az állítólagos katonai együttműködésben Vojiszlav Seselj, a Szerb Radikális Párt elnöke közvetítőként szintén részt vett. Ezzel az afférral talán azt remélték elérni, hogy a radikális pártvezér ne induljon a megismételt választásokon, ám ez a terv, ha volt ilyen egyáltalán, füstbe ment, Seseljt ismét jelöli pártja a szerb elnöki posztra. Az is a „közjót” szolgálja, hogy a „hitszegő” montenegrói vezetés is besározódott. Így például a rijekai kikötői hatóságok lefoglaltak egy hajót, amely az utóbbi években a montenegrói Bar kikötőjéből indulva sűrűn megfordult szíriai és libanoni kikötőkben, most nagy mennyiségű rakéta-üzemanyagot szállított, természetesen nem hivatalosan. Az affér persze az Egyesült Államoknak is jól jött, hiszen ürügyet szolgáltat a boszniai Szerb Köztársaságnak talán még a megszüntetésére is, de a Jugoszláv Hadsereg önállóságának és befolyásának megnyirbálására mindenképpen. Ezt Washington többször tette bizonyos pénzeszközök folyósításának feltételévé, Belgrád azonban a gyakorlatban inkább hizlalja, semmint karcsúsítja hadseregét.
Az óceán túloldaláról érkezett vádakat először mindenki tagadta, majd mégiscsak meghoztak egy-két vezéráldozatot. Az iraki „üzlet” miatt eddig a boszniai Szerb Köztársaság védelmi minisztere és hadseregének vezérkari főnöke, Jugoszláviában pedig az inkriminált külkereskedelmi vállalat igazgatója, Jovan Csekovics tábornok, illetve Ivan Djukics tábornok, a védelmi miniszter helyettese veszítette el az állását. Az intézkedéseket azonban Amerika csak biztató kezdetnek nevezte. Jack Straw brit külügyminiszter tegnap azzal a megbízással érkezett Belgrádba, hogy perdöntő bizonyítékokat tárjon Kostunica elé a Jugoszlávia által folyamatosan elkövetett embargósértésről, és végre ráébressze a belgrádi vezetést a lehetséges következmények súlyosságára.
Lovas István, a rettenthetetlen
