Megnyugtathatjuk a magyar munkavállalókat, hogy a milliós román invázió réme alaptalan?
– Igen. Az előző kormány a kedvezménytörvénnyel és az Orbán– Nastase megállapodással megnyitotta a magyar munkaerőpiacot a környező országok munkavállalói előtt, Orbán Viktor tavaly nyáron még három-négy millió új, külföldről érkező munkáskéz szükségességéről beszélt. A közvélemény reakciójának hatására azonban azt mondta, hogy „a tevének könnyebb lesz átjutni a tű fokán, mint hogy ide egy román vendégmunkás bejöjjön”. Mivel Magyarországon akkorák a foglalkoztatási feszültségek, hogy védenünk kell a munkaerőpiacot, inkább ez utóbbi a helyesebb álláspont.
– Hogyan lehetett egyáltalán komolyan gondolni, hogy milliók jelennek meg a magyar határon? Főleg azt figyelembe véve, hogy az Orbán-kormány 81 ezer főben limitálta ezt az engedményt.
– A 23 millió fő valóban túlzás, de az tény, hogy tavaly még Orbán Viktor beszélt 3-4 millió határon túli munkavállalóról, és a státustörvényhez mellékelt határszámítások szerint potenciálisan 400-600 ezer emberről lehetett volna szó.
– A „veszély” kezelésére önök mégis az Orbán–Nastase megállapodás újratárgyalását ígérték. Ezek szerint erre nem is volt szükség?
– Időközben kiderült: elkerülhetetlen a kerettörvény módosítása. Ezt úgy hajtjuk végre, hogy változatlanul érvényesüljenek a törvény eredeti céljai, de a törvény kerüljön összhangba az európai normákkal, és legyen elfogadható a szomszédos országok kormányainak, hiszen ez az alkalmazás feltétele. Ezzel már az előző kormány is számolt hivatali ideje vége felé. A törvény módosítása viszont szükségtelenné teszi az Orbán–Nastase megállapodás újratárgyalását.
– Beszéljünk a közalkalmazotti béremelésről, amelynek fontossága vitathatatlan, ám gyakorlati végrehajtásával akadtak problémák. Sokakat ért csalódás, hogy nem kapták meg a beígért ötvenszázalékos emelést, számos esetben gondok akadtak az adóelőleg levonásával kapcsolatban is.
– Alapmegítélésben a szakszervezetek és az érintettek is úgy vélték: az átlagosan ötvenszázalékos béremelés történelmi léptékű, s ráadásul ezzel a folyamat még le sem zárult. A legutóbbi minimálbér-emelések hatására összetorlódtak a keresetek, 550 ezer közalkalmazott közül 362 ezernek majdnem ugyannyi volt a bére, ezért nem lehetett egyforma béremelést adni. Ami az adóelőleg levonását illeti, voltak olyan helyek, ahol úgy értelmezték a vonatkozó szabályokat – megjegyzem törvényesen –, hogy egész évre vetítették ki a bérnövekményt és úgy vonták le az adóelőleget, így számukra az adóelszámoláskor fizetik ki a teljes öszszeget. Összesen 640 ezer közalkalmazott, egyházi és alapítványi dolgozó bére emelkedett átlagosan ötven százalékkal, és azt hiszem, ez az intézkedés összhangban áll a társadalom igazságérzetével.
– A kormány 2003-ban is biztosítja a béremelés teljes fedezetét? Szó volt ugyanis arról, hogy a költségek harminc százalékát közszférának kellene vállalnia.
– A beterjesztett javaslat szerint a béremelés teljes költségét a normatívákon keresztül finanszírozzuk.
– Térjünk rá a jelenleg legfontosabb kérdésre. Ön szerint lesz e konszenzusos megállapodás a jövő évi béremelés mértékéről?
– Eléggé közeliek az álláspontok. A személyi jövedelemadó csökkentése miatt három-négy és fél százalékos bruttó béremelés már önmagában hozza a reálbérek négyszázalékos, azaz a GDP növekedésének megfelelő növekedést. Azt hiszem, erről nem nehéz megállapodni.
– Nagy jóindulattal nevezhetők közelinek az álláspontok, hiszen a szakszervezeti bruttó 6-10 százalékos követelés alsó határa is több százalékkal a kormányzati ajánlat felső értéke felett van.
– A szakszervezeteknek nyilván az a dolguk, hogy a lehetőségek határáig – amíg nem veszélyeztetnek munkahelyeket vagy a gazdaság működését – minél magasabb öszszeget harcoljanak ki. De szerintem nem kell a bérek miatt aggódni, hiszen hangsúlyozom: már egy viszonylag alacsony bruttó növekedés mellett is nagyon szép reálpozíció-javulás következik be.
– A szakszervezetek azzal is elégedetlenek, hogy az átlagkeresetek továbbra is a legfelső adósávba tartoznak.
– Ez az elmúlt négy év jogos kritikája. A korábbi évek gyakorlatával szemben most azonban kiszélesedtek a sávok azzal, hogy egymillió-kétszázezerről egymillió-háromszázötvenezerre nő a harmincszázalékos adósáv határa. Így a bérnövekedést meghaladó tizenkét százalékos növekményt érünk el, ami hozzájárul ahhoz, hogy mintegy százharmincmilliárd forinttal több marad az emberek zsebében. Jövőre, második lépésként, az adókulcsokat is csökkenteni fogjuk.
– Ezt 2003-ra is ígérték.
– Nem. Arról volt szó, hogy ezt az utat négy év alatt járjuk be. Most az alkalmazotti adókedvezménnyel egy komoly béremelést valósítunk meg, hiszen évente hetvenkétezer forinttal kevesebb adót kell befizetni. Ez is oka annak, hogy a három-négy és fél százalékos bruttó béremeléssel négyszázalékos reálbéremelés valósulhatott meg.
– Ön szerint ez az ütem biztosítja az uniós felzárkóztatást? Hiszen csak a portugál átlagkeresetekhez képest is ötvenszázalékos a lemaradás.
– Igen. A kormányprogramban azt vállaltuk, hogy négy év alatt huszonöt százalékkal emeljük a keresetek vásárlóértékét, ami teljes egészében teljesülhet ebben az ütemben. A csatlakozást követően azonban már valósággá válik az ezerkétszáz-, ezerötszázmilliárd forintos támogatást jelentő Nemzeti fejlesztési terv, ami élénkíti a gazdasági növekedést. Mivel mi azt vállaltuk, hogy a gazdasági növekedéssel arányosan fejlődnek a bérek, a ciklus végére öt-hat százalékos, vagy akár ennél nagyobb növekedést tudunk elérni – bár ehhez a mostaninál kedvezőbb gazdasági, nemzetközi környezet kialakítása is szükséges. A bérek felzárkóztatása tehát megvalósul, de a feladat kettős: egyrészt hogy az alacsony és az átlagos bérekre is vonatkozzék ez az esély, ne csak a bérek fölső harmadára. Én azt szeretném, ha a csatlakozásig az alacsony és magas keresetek közti különbség nem növekedne. Másrészt alapvető fontosságú, hogy közben a munkaadók megőrizzék versenyképességüket, és mindezt ne a foglalkoztatás rovására érjük el. A kormány ezért vállalja át a bérnövekedésből származó munkaadói költségek egy részét.
– Az Autonóm Szakszervezetek Szövetsége az általa többségében képviselt közüzemi dolgozók számára az átlagosnál magasabb béremelést szeretne elérni.
– Erre nem látok most esélyt, hiszen ma inkább a közszféra bérei vannak elmaradva a versenyszféráétól, bár tény, hogy mindkét szférán belül – így a közüzeminél is – vannak elmaradt ágazatok. A közüzemi körben például elmarad a Volán-dolgozók bére, akiknél nemrég történt is egy kisebb bérkorrekció. Vannak relatív bérhátrányok is, hiszen egyesek számára nehéz lenne azt mondani, hogy például százötvenezer forint kevés, miközben valóban lehet olyan eset, hogy az elvégzett munkát és a felelősséget ez valóban nem fejezi ki.
– Úgy hírlik, hogy a vasútnál mégiscsak az átlagosnál magasabb béremelés valósulhat meg.
– Itt nem ez a kiindulópont. A vasút új vezetése komoly költségcsökkentési és modernizálási programot kezdett el. A vasút számára kihívást jelent az EU, hiszen versenyeznie kell ezen a piacon, ahol olcsóbbnak és színvonalasabbnak kell lenni. Egy ilyen reform csak akkor hajtható végre, ha az a vasutas-társadalom, illetve a kormány támogatását is bírja. A kabinet ezért nemrég 60 milliárd forint adósságot engedett el a MÁV-nak.
– Azt mondják, hogy itt azért fordulhat elő magasabb béremelés, hogy az esetleges elbocsátások miatt ne legyen sztrájkveszély…
– Ha ilyen döntést hoz a MÁV vezetése, azt a vasúti reform és az uniós elvárások teljesítése érdekében teszi. A kérdés egyébként az ő kompetenciájukba tartozik.
– Magyarországon 55 százalékos a foglalkoztatottság. Ennek javítására a minisztérium többféle program elindításába kezdett. Milyen eredményeket várnak ezektől?
– A nyáron meghozott intézkedések hatása tendenciaszerűen a következő év első felének végén jelentkezik majd. Vannak kísérleti programjaink, mint például a távmunka, amelyek arra irányulnak, hogy kikísérletezzünk egy új foglalkoztatási formát, amit később megpróbálunk tömegesen elterjeszteni. A következő fél évben megpróbáljuk stabilizálni a munkaerőpiacot. Ezért is csökkentjük a munkaadók fix összegű egészségügyi hozzájárulását 4500 forintról 3450 forintra, illetve az alkalmi munkavállalás közterhét 1200-ról 500 forintra, munkanélküli alkalmazása esetén pedig 200 forintra.
– Jövőre hány ember munkaerő-piacra történő bevonását várják a minisztérium programjaitól?
– Mintegy százezer embert lehet támogatott munkával foglalkoztatni. Az év második felében további előrelépést akkor várok, ha igazzá válik az, hogy jövő év közepére a világgazdasági helyzet javul, és ez megjelenik az európai gazdaságban is. Ha ez így lesz, akkor a részmunkaidős, illetve az atipikus foglalkoztatási formák elterjesztésével tarthatóvá válnak az uniós célok. Eszerint az évtized végére nekünk is meg kell közelítenünk a 70 százalékos foglalkoztatást.
– Medgyessy Péter személyes vállalásait tekintve 3-400 ezer új munkahely létrehozását kell teljesíteniük a ciklusban. Ez napi több száz új munkahelyet jelent. Állják-e ezt?
– Talán még ennél is több munkahelyre van szükség. A kormányprogramban 2-300 ezer új foglalkoztatást jelöltünk meg. Vállalásaink úgy szóltak, hogy feltehetőleg 3-400 ezer új munkahely létrehozása szükséges ahhoz, hogy a megszűnő munkahelyek mellett az új foglalkoztatási formák elterjesztésével pozitív legyen a szaldó.
– Beszéljünk végül az IBM-ről. Felmerült a gyanú, hogy a kormány tudott a közelgő bezárásról, azonban az önkormányzati választások előtt ezt nem kívánta nyilvánosságra hozni. Igaz ez?
– 2001-ben az előző kormány vezetői többször is tárgyaltak az IBM-mel, és ezzel párhuzamosan tavaly mintegy négyezer embert bocsátottak el, mivel a merevlemezgyártás világpiaci problémája már ekkor megjelent. Ilyen értelemben nem lepett meg bennünket a döntés. Abban az értelemben viszont igen, hogy korábban arról is szó volt – erről szintén az előző kormány tárgyalt –, hogy az IBM fölfejleszti a 2001-ben elbocsátott létszámot. Ezeket a híreket kaptuk nyár közepéig. Ekkor azonban tevékenységének egy részét az IBM eladta egy japán cégnek, majd egy levélben jelentették be a döntést.
– Volt-e összefüggés a bejelentés és az önkormányzati választások között?
– Nem hiszem, hogy Washingtonban az IBM a magyar önkormányzati választásokra időzítette volna döntését.
Mihályvári-Farkas Viktória
Sok női úszó feladta az extrém melegben, Európa-bajnokunk gyötrelmes harcot vívott
